Dalriada, T?zmadár, Nightquest - Gy?r, No stress, 2008.09.27.

Atilla - 2008. november 06. csütörtök, 19:22    
DalriadaNagyon vártam ezt az estét. Még hogy a Dalriada újra Gy?rben? Végre, hiszen, mint tudjuk, elég rég – nem is emlékszem pontosan, talán 3 éve? Vagy 4? -  jártak itt utoljára. Még az interjúban kérdeztem is ?ket, hogy célba veszik-e „kis” városunkat, és Ficzek András igyekvésükr?l biztosított. Hittem neki, nem is hiába.
Reklám:
viharock.hu
Az egész eseményt a Nightquest indította, szerintem nem kell elmondanom hogy mit csinálnak a fiúk, és egy lány. A pécsi csapat Nightwish feldolgozásokat nyomott, meglehet?sen meggy?z?en, habár én fájlalom, hogy a legtöbb dal a Wishmasterr?l hangzott el, pedig az Oceanborn, és az új lemez is tele vannak remek dalokkal. Meg is lep?dtem, hogy arról nem játszottak, legalább egy Amaranth jól esett volna. Volt viszont Wishmaster, She is my sin, Kinslayer, Come cover me, Nemo, Phantom of the opera. Erre mondjuk jó ötlet lett volna színpadra hívni Ficzek Andrást. A zenekar amúgy jól tejesített, de én csak a gitáros Cinegén éreztem, hogy igazán szívb?l csinálja, meg mondjuk a dobos Kenny is jól kente. Anna, - ki nem találjátok, hogy milyen poszton zenél ? – hangja eléggé ott van, de azért még nem tökéletes – szerintem, és a színpadi munkáját is er?síteni kellene. Kicsit mintha meg lett volna szeppenve. Ezeket leszámítva a buli jó volt, és a közönség is levette a dolgot. 
viharock.hu
Utánuk, kis átszerelés után a kisebb vérfrissítésen átesett T?zmadár röppent a deszkákra. ?ket még az els?, Jégkorszak lemezükr?l ismerem. Pofás kis dallamos power metal banda, egész jó dalokkal, olyan európai vonalon, Helloween, Gamma ray, stb hatásokkal. Megmondom az ?szintét, nem igazán gy?ztek meg, habár jó volt a hangulat, és a közönség headbangelt is rendesen. Ment az együtténeklés is, bár Schrott Péter énekesnek nem igazán volt szüksége segítségre. Jó a hangja, az tuti. Mennek a magsak is, és nem énekel úgy, mintha közben valahol másutt ücsörögne. Viszont lóbálja a haját, léggitárotik, és izgatja a közönséget. Ami annyira nem volt szimpi, hogy a gityós Kovács Marcira – aki a zenekar kis helyesfiúja – úgy sikongattak a csajok, mintha épp valami fiúbanda hakniján táncikolnának. Még valami azért hiányzott. Vagy mégsem? Viszont jól zenél a srác, lazán ereszti ki magából a szólókat is, ami azért nem mindegy. És hát az sem, hogy ebben a bandában is mindenki jó zenész, és értenek a dalszerzéshez is. Ami viszont csípi picit a szeme az, hogy a dalszövegek helyenként nagyon döcög?sek, és vannak nem túl sima sorok is. Értsd, hogy er?ltetettek a fordulatok, és a rímek. Pedig nem is volna muszáj annak mindig kijönnie. Sokkal fontosabb a dallam, és az ív. A dallamok amúgy rendben vannak, de mégsem bírom az olyan sorokat ahol odatesszük a „már”-t, csak hogy kijöjjön a rím, de néha így sem jön ki (pl talál – meg már), így teljesen felesleges. Na de mindegy, ha ezen javítanak – talán majd az angol verziókban – akkor nem lesz itt semmi baj.
Szóval a buli. És a dalok: Jégkirály, Élünk még (kedvenc, imádom ezt a dalt), és volt új dal az új EP-r?l is, de annak nem emlékszem a címére.
viharock.hu
Az este fénypontja a Dalriada volt. Ekkor már szinte megmozdulni sem lehetett, tele volt a helyiség. Meleg, füst, testszag, stb, de ett?l lesz olyan igazi az élmény, hát nem? Hát de! Ugye? Nem? De! Szóval ahogy h?s vitézeink, és egyetlen amazonunk felt?nt a színen, megjött a közönség hangja is. Hihetetlen, hogy mennyi energia szorult beléjük, és mennyi tehetség. Ezek a dalok, ezek a zenészek. Világhírért kiabál az egész produkció. Profik. Minden szempontból, és sikerült megalkotniuk a tökéletest. Vegyük az utolsó Szelek lemezt. Egy darab hiba sincs rajta. Eddig is nekem max a hangzással volt bajom - lemezen. Ezért van, hogy jó ötletnek tartanám felvenni az els? lemezt újra, hiszen az ottani dalok is megérdemlik, hogy rendesen szóljanak.
Na de a koncert. Nem voltam még úgy fellépésükön, hogy ne tetszettek volna. Bár itt túl hangosnak bizonyultak, és a hely nem túl jó akusztikája sokat rontott, de azért élvezhet? volt. Bár a kever?snek soknak bizonyult az öt hangszer, plussz a két énekes. Na mindegy, majd legközelebb, egy nagyobb helyen, mert megérdemlik. Binder Laura egy kellemes kinézet? hölgyemény, baromi jó hanggal, Ficzek András pedig mindenképp a hazai mez?ny  - szerintem – legjobb férfiénekese. Persze a gitározáshoz is ért, ahogy kollégája, Németh-Szabó Mátyás, és iszonyatosan szép szövegeket ír. Náluk nincs er?lködés, szép magyar szavak vannak, pontos rímek, eltalált hangulatok, hazafias érzések úgy, hogy az nem fáj, és nem propagandisztikus, és nem demagóg. A „hazafias rockot játszó bandák példát vehetnének. Így kell szerintem szeretni a hazát, és büszkének lenni, visszafogottan, tisztelettel, f?hajtással, nem pedig zászlókat lengetve, jelszavakat üvöltve, és rombolva saját házunktáját, terrorizálva honfitársainkat. Hiszen ki az aki saját maga intézte el, hogy magyar lehessen?
Tadeusz Rieckman dobos pedig amit itt ütött. Pontosan, mint a halál. És látványosan is. Beleélve. A többiekkel sincs alapvet? baj, de Kurz András billenty?s túl szürke nekem. Megértem, hogy ? nem az a frontember típus, de egy kis mosoly nem lenne rossz. Persze jól játszik, semmi kétség, de akkor is. Nekem hiányzik a nála az élvezet.
Amint megtudtuk, Varga György basszeros kilép, és a turnén helyettesíteni fogja valaki, de ezen a bulin itt volt. Mosolygott, énekelt – vagyis hörgött – és pengetett, ahogy azt kell. Hiányozni fog.
A programban olyan dalok sorjáztak, mint a Nap és szél háza, T?zhozó, Védj meg láng, Téli ének, Népdal, Wales-i bárdok.
Szép este volt. Köszönjük a zenekaroknak. És a szervez?knek. Viszlát amint lehet.

 
Atilla



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez