30Y Lemezbemutató koncert, 2008.11.07. PECSA

Atilla - 2008. november 20. csütörtök, 11:34

Valamivel korábban (úgy egy évvel, hehe) írtam a Kispál és a Borz gy?ri koncertjér?l, ahol kijelentettem, hogy nem régóta szeretem ezt az alternatív rock bandát. Nos, a 30Y-al még inkább ez a helyzet.

Reklám:

Ugyan pécsi egyetemista lévén már idejekorán megismertem ?ket, (kb. öt éve), azonban akkoriban egy nem túl fantáziadús Kispál-kópiának könyveltem el Beck Zolit és zenekarát. Hát, mára jelent?s változás állt be nálam ez ügyben.

Úgy nagyjából egy éve kezdtem el tüzetesebben hallgatni a Semmi szédít? magasság cím? albumot, majd a korábbiakat is el?ástam, és ahogy egyre többet forgattam ?ket, annál inkább árnyalódott korábbi véleményem, s alakult át szolid szeretetté. Nem mondom, hogy rajongó lettem, de számomra a pár hete megjelent No. 4 lemezzel bizonyították, hogy igenis van helyük a mai zenei palettán. Els?re ugyan nem fogott meg a borzasztóan igénytelen tokkal „felvértezett” dalgy?jtemény, mégis, ahogy teltek a napok, és szinte mindegyiken meghallgattam, egyre inkább megtetszett. Pont emiatt – no meg mert Kedvesem nagy rajongójuk, - határoztam úgy, hogy vele, és egy barátjával kiruccanunk a PECSA-ba. Meg is történt a dolog, összegy?lt kis hármasunk, és két üveg bor társaságában nekivágtunk kedvenc Pestünknek. (Na de most komolyan, imádom ezt a várost, és nem értem miért divat ma fikázni). A Városliget egyszer?en csodaszép sötét estéken, f?leg ahogy az ember átvág a Vajdahunyad váron. A csarnok el?tt letelepedtünk picit, hogy elfogyasszuk az alkoholt, majd bevettük magunkat a sorba, ami hála az égnek már nem kígyózott, így hamar bejutottunk, és így hallhattuk, ahogy az el?zenekar, Kumm befejezi utolsó dalát, és elbúcsúzik, és jó szórakozást kívánnak a f?zenekarhoz. Amúgy ?k Románok, de nem sokat tudok róluk, és még csak nem is hallottam a zenéjüket. Nem mondom, hogy bepótolom, de majd meglátjuk.

Nem voltak sokan a helyen, de azért egy sz?k félháznyi (kb. 2000) ember még így is kíváncsi volt a pécsi bandára. Elöl, a színpad környékén rengetegen voltak, és tolongtak is, de azért még fotóznom is sikerült. S hát egyb?l hajóra szálltak, ahogy elsötétült a terem. Ha ez gondot jelent, akkor az els? dal a Hajóra szállt volt, és evezett velük mindenki. Els?re kicsit nem szerettem, mert uncsinak éreztem a refrént, és különben sem értettem egyet, és nem akartam hajóra szállni, mégis megtettem. Mert kiderült, nem is olyan rossz dolog, és hogy nem lettem tengeri beteg sem. Viszont ezt így el?rebocsátom, berekedtem rendesen. Mert annyira kiabálni kellett. Vagyis dehogy kellett, muszáj volt. De sokan mások is így tettek, egyr?l mindenképp tudok, ? is emlékezett a szövegekre. Meg hát mégiscsak rokkoncert, ahol illik túlkiabálni az énekest, aki már megint elénekelte, ezen a szar estén, hogy milyen szar neki ez az élet, és mi meg azt gondoltuk, hogy ha neki ilyen szar, akkor nekünk nem is annyira. Amúgy az Azt hittem érdemes a kedvenc dalom az új albumról. Telibe talált a szövege, az akusztikus gitár kellemesen penget?dik a fülembe, míg Beck Zoli egyedien kellemes hangjával – ami egyre jobb, el kell ismerni – dúdol halkan a fülünkbe.

Na persze ? nem Ákos, hanem jobb. Aztán lassan zongora, majd a végén egy kis beindulás. Kész lettem t?le. Ahogy az összes többi slágert?l is. Hangulatos, amit csinálnak, egyre több és több maradandó momentummal, és id?nként annyira szuggesztív mindez, hogy az embernek a saját élete pereg, mert úgy érezzük, mi is „beckzolik” vagyunk, vagy csak ? olyan, mint mi, hogy ennyire hasonló dolgokat élt meg. S most meg kell jegyeznem azt is, hogy a többiek is jó zenészek – na persze a központi helyen szinte mindig az énekes van - , de Zaza lendületesen püfölte a b?röket, Endy pedig tekert rendesen a gityóján, na nem mint Malmsteen, csak úgy 30Y-osan, mert ez nem metál, és Ádi is kitett magáért Kispálos mozgásával, míg Papa meg ült a billenty?i mögött és – na mit csinált? Csak azért kérdem, mert én a színpad másik felén álltam, és nem sokat láttam bel?le. És akkor még nem említettem meg Kukát, aki számos dalban el?kapta most a szaxiját, és még gitárossá is átavanzsált egy dal erejéig. Csak egy valaki hiányzott. Dávid, a kever?pult mögül, aki, mint azt a FEZEN-en megtudtam, már örökké tagja marad a bandának. Azért persze nem igazán éreztük rajtuk, mert alapban pozitív volt a hangulat. S közben Kibogoztunk, Mentettünk másként, Ültünk és vártunk, Dadogtunk, táncoltunk Puhatalpú lányokkal, Teremt?st játszottunk, és Respekteltük is a tudásukat, odaadásukat, szimpatikusságukat, kicsi esetlenségüket. Majd a végén Sötét lett. Mert vége volt. Sajnos. De még el?tte azért megkérdezte Zoli, hogy elmondhat-e egy új történetet. Ahogy a lemezen, itt is a Kerticsappal zártak.

Viszont senki sem távozhatott elégedetlenül, mert a dalok mellett, amik önmagukban is elegek lehettek volna, volt látvány, a kivetít?n végig forgott a borítón látható szalag, és különböz? képeket is figyelgethettünk közben. A fényeket is ügyesen használták. Az meg külön szép volt, amikor a színpad fölül szappanbuborékok kezdtek hullani a közönségre. Mert ?k is most itt laktak, fenn, és nem az üveg alján.

S a végére csak Beck Zolit tudom idézni: „Jó fejek voltatok, hogy ott voltatok. És mi is jó fejek voltunk, hogy ott voltunk!”

És akkor most Mentés másként:)

Atilla

Címkék: 30Y, lemezbemutató, Pet?fi Csarnok

Szólj hozzá a cikkhez