Dörgés a Molothowban - 2008.11.15., Esztergom

2008. november 21. péntek, 07:00    
A Molothowos buliknak mindig úgy indul neki az ember, hogy már jó el?re tudja, hogy bizony az azt követ? napra tutira nem kéne betervezni a nagymami meglátogatását, mert nagy valószín?séggel még este is nyüszíteni fog az uralkodó viszonyoktól.
Reklám:
Vannak olyan jellegzetes bandák, akik maguk is megvallják, hogy szívesen térnek vissza erre a helyre, és pont ?k azok, akik miatt meg van a sajátos atmoszférája a helynek, és ha ilyen bandák vannak terítéken, egyetlen dolog biztos az estével kapcsolatban: szarul nem fog elsülni!
 
Mivel a szállásom biztosítva volt, ezért gondoltam, ugyanmár ne kapkodjuk el a dolgokat, úgyis mindig csúszik a kezdés, próbáljuk kellemesen és hasznosan eltölteni a rendelkezésünkre álló id?t, és fröcsköljünk némi sz?l?levet a testbe – ez olyannyira jól sikerült, hogy eleve a kulcslyukba való beletalálás orbitálisan nagy feladatnak t?nt. Tehát nyomtunk egy restartot, de még ilyen magánakciók mellett is sikerült biztosítani, hogy érkezésünkkor még semmir?l sem maradtunk le. Bár ez von maga után némi kívánnivalót, mert számomra az est örök rejtélye az MWS zenekar és annak hol léte.
 
Részemr?l tehát a Cryptic Remains-szel kezd?dött a móka, nagyon frappánsan, kellemes csalódást biztosítva a kezdeteknek. Nemrégiben láttam ezt a zenekart fellépni és akkor közel sem t?nt ennyire összekovácsoltnak a teljesítményük. A tagok egy részét lehet ismerni más projektekb?l is, de minket most  nem ez érdekel, hanem az, hogy nagyjából ?k vonzották oda a legtöbb emberállatot. Ezúttal jogos is volt ez a hozzáállás, mert egy olyan death metal lecsót kaptunk a szemünk közé, amit az ember nyaka megemleget. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy jó lenne Cannibal Corpse-féle nyakizmokat növeszteni, bár nem tudom, kinek szerepel a jöv?képében a bikanyak elérésének megcélzása. Egyetlen gáz volt a produkcióban, hogy a vokál mikrofon megintcsak el-elhaló volt, nem mindig jött vissza az, aminek kellett volna, de ez legyen a legnagyobb problémánk. Határozott elképzelésem volt a koncert alatt, hogy az énekes fószer szemgolyói bármelyik pillanatban katapultálhatnak a fejéb?l. De az egészben mégis az a legnagyszer?bb, hogy nem olyan számhalmazt kellett végighallgatnunk, ami egy egyhangú, összefolyós tükröt tartott volna a banda elé, hanem simán megkülönböztethet? szerkezetekkel szembesülhettünk.
 
És akkor 1Kill Embrace….ismét, DE! Nem véletlen, hogy a skacok eddigi legüt?sebb buliját láthattuk ezen az estén: végre érkezett még egy gitáros a partiba, nagyon kellett ez már, Katona Rajmund csatlakozott a zenekarhoz, akit az Amaranth-ból már ismerhetnek páran. Nem tudom, van e olyan, aki nem ismerte fel a különbséget a megszólalásban, ha volt ilyen, az valószín?leg még nálam is süketebb. Persze, az eddigi fellépéseik is ütöttek, de ez így most már nem szimplán ütés volt…ezt akármennyire is próbálom szépíteni, ez kéremszépen odab.szott, és akkor még finom voltam és n?ies. Akkora energiák tódultak le a színpadról, hogy az valami embertelen és jól látható volt, hogy a zenekar is valahogy biztosabban áll a lábán. Arról nem beszélve, hogy a hangosítással sem volt gond, úgyhogy ez méginkább tökölt a dolgokon egyet, ráadásul ízelít?t is kaptunk a következ? emez anyagából, úgyhogy úristen: ezek a faszik nem ülnek a babérjaikon. Azt hiszem, hogy most kezd?dik csak az igazi robbantgatás az 1KE bulikon,  bukósisakot vigyetek magatokkal!

Végezetül lambadázhattunk egyet CasketGardenék-re, akik esetében mindig nagy öröm látni, hogy azért nem szeretnék, ha fennállna a kiszáradás veszélye. Biztos marha jó dolog az ilyen mobil hangszer cucc meg minden, már csak a vonuljunk fel vele mindenhol procedúrákból gondolom. Na szóval Casketékr?l határozottan lehet tudni, hogy kedvelik ezt a terepet, és mindig jó közönségük is akad itt, bár most kicsit  mintha elfáradt volna a nagyérdem? a móka végére, de ez ugye nem von le a koncert értékéb?l, úgyhogy kit érdekel, hogy ki az, aki nem bírja a gy?r?dést, nehéz ez a „popszakma”. Szép kis egyveleget kaptunk a teljes diszkográfiából, ilyenkor mindig örülök neki, hogy vannak m?veik, amikkel nem vagyok tisztában, mert azok felcsendülésekor lehet szusszani, meg meghalni.  Meg volt a szokásos közönségénekeltetés, a színpadra felrángatás, meg a Tesstimonys Balázzsal való „duett”, úgyhogy ki az, aki bármit is kifogásolhat?

Egy-egy koncert után a megfordulás mindig meglep? lehet, mert valahogy úgy el bírnak párologni az egyedek, hogy csak vakargatom a kobakomat, de a Molothow meg nem az a hely, ahol az ember nem l?dörög el akár záróráig, úgyhogy ha bárkinek bármi kétsége van még most is a hely fel?l, ne okoskodjon, hanem szedje a hátsóját és nézzen le, de el?tte csatolja be az agysejtjein a biztonsági övet.

 
holth


    Megosztás:
Címkék: Esztergom, Molothow
Szólj hozzá a cikkhez