Mindenkinek meg vannak a maga csúcspontjai - SUBSCRIBE

Murphy - 2008. november 25. kedd, 08:00

Fellépésük el?tt kerestünk egy viszonylag nyugodt helyet, és ott konverzáltam a zenekar három tagjától olyan témákról, mint a kisvárosi fellépések, külföldi lehet?ségek meglovaglása, népzenei elemek. S ha már ?ket faggattam, természetesen a Kett?Négy-et sem hagyhattam ki…

Reklám:

- Hogy álltok vidékkel, a kisvárosokkal, mint Gy?r? Mennyiben különbözik egy f?városi fellépést?l?

- Miklós: Nagyon szeretjük a vidéket, és imádunk kis helyeken játszani, mert teljesen más. Túl vagyunk egy nyári fesztiválturnén, egy rakás fellépésen, de az más hangulatban zajlott. Színpad el?tt másfél méter sáv, aztán kordon, majd csak ezután jön a közönség; itt pedig a színpad szélén egyb?l az emberek, és onnét pumpálják az energiát!

- Máté: A személyes kontaktus nagyon fontos számunkra.

- Mire számítotok, mit vártok a mai estét?l?

- Máté: Jó bulit, jó koncertet.

- Miklós: Nagyon sok érdekl?dést, beírást kaptunk, látszik, hogy gy?riek is várják már. Biztosak vagyunk benne, hogy nagyon király koncert lesz.

- Gy?rben jártatok már?

- Miklós: Igen, a V2 hajón. Szintén egy oltári bulit nyomtunk, csak hát a körülmények nem igazán voltak adottak… Többet nem megyünk hajóra.

- Máté: Elég fura volt. Megjelenik száz ember, tombol, az izzadság meg csöpög le a fémr?l… És ez volt az a hely, ahol konkrétan nem mertünk hozzányúlni a közönséghez, mert rázott az egész…

- Miklós: Hangosítás se volt épp a legjobb, de ett?l függetlenül hatalmas mulataságot csaptunk.

-         Hogy került a képbe az Obstruction, mint el?zenekar?
-         Miklós: Én mindig nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy kivel játsszunk az adott városban. Beírtam a keres?be, hogy Gy?r, és ?ket adta ki legel?ször. Attól függetlenül, hogy különböz? a stílusunk, nekem nagyon bejöttek. Heavy metálban szerintem egy marhajó zenekar.
-         Bálint: Miklós általában m?fajtól függetlenül próbálja kiválasztani az el?zenekarokat; lehet akár egy DJ, egy banda, vagy bármi más, lényeg, hogy legyen benne valami egyedi, ami miatt – lehet hogy hülye kifejezés, de - illik elénk. Akiket érdemes el?ttünk megnézni, ha már befizetted a pénzt, és a ? ezeket a zenekarokat próbálja mindig felfedezni.

-         Szakma Fonográf-díjjal jutalmazott titeket, de milyen visszajelzéseket kaptok a közönségt?l?

- Miklós: Szerintem egyértelm?. Ha megnézed ezt a ma esti bulit, látni fogod, mi a közönség véleménye. Szerencsére nagyon szeretik, imádják.

- Máté: Meg?rülnek, éneklik a szövegeket, és hatalmas mulatságokat csapnak rá!

- Miklós: Egy rövid kis sztorit f?znék hozzá: megjelent tavaly a lemez, egy hétre rá játszottunk Nyírbátorba, ami elég messze van, de már ott énekelték a számainkat! Azóta, akárhova megyünk, mindenhol betéve tudják a dalokat. Köszönjük szépen nekik.

- Három év telt el a két lemez között. Milyen dolgok változtak, mind zenében, mind a hozzáállásban?

- Máté: Feln?ttünk, felnövünk… folyamatosan növünk, és komolyodunk. Mindez abba az irányba mutat, hogy egyre inkább profibb lesz ez az egész.

- Miklós: Én úgy érzem, az els? lemez – ezt mindig el szoktam mondani – egyfajta diszkográfia volt, onnantól kezdve, hogy elkezdtük a zenekar, míg megjelent az els? album 2004-ben. Kiragadtuk a legjobb pillanatokat, ez egyfajta összegzés lett. Nem annyira egységes, ennek ellenére a dalok mégis egy egységet alkottak. Az új lemez fele gyakorlatilag pár hónappal a stúdiófelvétel el?tt készült; ez már abszolút a 2007-es Subscribe-t mutatja.

- Bálint: Lényegében más, de változott a zenéhez való hozzáállás is. A banda fele id?közben elvégzett egy jazz-tankszakot K?bányán, ami sokat nyomott a latba: máshogy tekintünk a zenére, a zeneírásra. Az ember feln?, és összeszedettebb lesz az egész.

- Milkós: Saját magunknak is állandóan emeljük a lécet.

- Máté: Sokan gondolkoztam ezen. Kíváncsiak voltak a rajongóink, miután letesszük az asztalra az els? lemezünket, fogjuk-e tudni azt a másodikkal überelni, vagyis nem fogjuk-e leverni azt a lécet, amit mi tettünk fel saját magunknak. Szerencsére mindenhol azt halljuk, hogy sikerül. És végül is ezt volt a cél.

- Miklós: Az els? lemez idején még csak egy hobbizenekar voltunk. Komolyan gondoltuk, szerettük és hittünk benne, de most már – szerintem nem nagykép?ség azt mondani – hogy Magyarország legkeresettebb és legelismertebb zenekara a Subscribe, és mi ennek próbálunk megfelelni, eleget tenni. Mindig figyelünk arra, hogy a lehet? legjobb körülmények között, a legjobb show-t tudjuk nyomni

- Bálint: ugyanakkor próbálunk a saját elvárásainknak is megfelelni. Ezt úgy értem, hogyha az emberen ekkora súly van, hogy ennyien szeretik, elvárnak t?le bizonyos dolgokat. Amikor kijött az új lemez, sokan mondták „ez nem olyan, mint az el?z?”, „nem erre számítottam”, aztán látod, mégis mennyire szeretik, mennyire bejön nekik. És ez lesz a következ? lemeznél is; nem próbálunk a közönség igényéhez idomulni, hanem önmagunkat próbáljuk adni, ami rettent? nehéz, mert az ember befolyásolva van tudat alatt.

- Máté: Igen, a közönségért vagyunk, ?ket kell kiszolgálnunk, de nem szabad átesni a ló túloldalára.

- Bálint: Mint minden zenészre, ránk is hatnak az éppen adott, trendi zenék. Minden korszaknak megvannak az el?adói, akiket mi is szeretünk, bár mostanában elég kevés. A kilencvenes években sokkal több jó zenekar volt, mint mostanában, legalábbis én ezt így látom a rockzenében. Persze hatnak az emberre az adott vonalak, és ez meg is érz?dik a zenében, de ugyanakkor a saját képére próbálja formálni az alkotásait.

- Eddig sem voltatok egy egyszer?en kategorizálható banda, ezúttal is egy csomó mindent belekevertetek a nótákba. Gondolok itt a kis vicces szösszenetekre, népdalszer? elemekre. Ezeknek konkrét funkciója van, van csak szimpla színesítés gyanánt kerültek bele?

- Máté: Ezeket egyszer?en bele kellett tenni.

- Bálint: Sosem tudatos, általában vicc. Rendkívül fontos nálunk a zeneírásnál, egy adott témánál, megoldásnál, hogy akkor ér valamit a dolog, ha megnevettet minket. És ez úgy látszik, m?ködik. Persze megpróbálja az ember megtartani azon a szinten, hogy ne váljon túlontúl hatásvadásszá. Én például, sokszor szoktam félni az új dolgoktól, úgy kell mindig rábeszélni - ez a Miklós szerepe szokott lenni -, hogy vállaljunk be egy újfajta megoldást. Mindig is az volt a cél, hogy próbáljunk meg a saját fejünk után menni, hogy férjen bele minden. Sok zenekar projekteket csinál, mert van egy adott vonal, és egyszer?en nem tudnak kilépni bel?le. A Subscribe azért jó zenekar, mert nálunk minden lehetséges, minden belefér, itt mindent meg tudunk valósítani. Ha nem is mindannyiunk ötletét teljesen, de mégis hat ember közös produktuma. Teszem azt, Miklós nem tudja maradéktalanul megvalósítani a borulásait, vagy én néha a kommerciálisabb dolgaimat, amiket szeretnék, de úgy összegz?dik a végén, hogy mégis minden beleférjen.

- Milós: Én még annyit f?znék hozzá, hogy a magyar népzene egy hungarikum, ami csak a miénk, és mi ezt próbáljuk megtartani. Egyre inkább feledésbe merül, nem foglalkoznak vele, és azáltal, hogy újra feldobjuk a témát, újra el?térbe került kicsit. Szerintem iszonyú jó a Kispál és a Csík zenekar is, nem tudom ismeritek-e?

- Igen, mindkett?t.

- Máté: Én nem

- Bálint: Kispált igen, Csíkot nem.

- Milós: Tökre jó dolog náluk, hogy ezeket a popszámokat megcsinálják népi feldolgozásba.

- Bálint: Mennyire fontos, hogy magyarok vagyunk, belevisszük a magyar népzenénket? Mostanában divatos lettek a nemzeti érzelm? zenekarok. Szerintem fontos a nemzetiség, hovatartozás, a gyökerek, de inkább a m?vészetben kéne ennek megnyilvánulnia, mint a filozófiába. Fontos az egyetemes filozófia, ugyanakkor a gyökerek legyenek meg. A zenébe pedig nyilvánulnak meg, szerintem ez a helyes út. Pont a Pokolgéppel csináltunk kedden interjút, marha jól megfogalmazták, hogy ?k is hasonlóképpen gondolkodnak, persze teljesen más oldalról közelítik meg a dolgot, de a nemzetiség, hovatartozás a m?vészetben jelenik meg, nem pedig egy ilyen nacionális dolog.

- Máté: Nem a politikába kéne ennek végbemenni, ennyi.

- Külfölddel hogy álltok? Milyen országokban jártatok, és hova tervezitek még?

- Miklós: Idén tervben van egy háromnapos román kör, jöv?re pedig Szerbiába megyünk. Ezek a területek nálunk elég jól m?ködnek. Sok mindenki jár a világban, még sincs el?relépés. Mi is járhatnánk ki Hollandiába, csak nem történik semmi.

- Bálint: Az alapvet? különbség nyugat és kelet között, hogy ha az ember nyugatra megy, ott rendkívül igényes klubok vannak, lejönnek az emberek koncertre, megveszik pólót, cédét, mert van pénzük, megbólogatják a koncertet. De mondjuk tegnap egy Keith Richardsot láttak, holnap egy Mars Voltát fognak, szóval nem tudsz már akkora hatással lenni rájuk; annyi információt kapnak, és olyan min?ségben, hogy ez szinte lehetetlen. Ugyanakkor keleten teljesen más a helyzet: az emberek zeneileg ugyanúgy naprakészek, de sokkal kiéhezettebbek egy úgymond nyugati produkcióra, ezért érzem úgy, hogy kelet felé érdemesebb mozogni. Annál is inkább, mivel globalizálódó világban élünk, és ez a folyamat egyre tolódik ki kelet felé. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nyugati piacról lemondtunk, csak több perspektívát látunk abban, hogy az ember kelet felé mozduljon. Amikor leomlott a vasfüggöny, az emberek nagy része „na, akkor induljunk a nyugatnak”, felkiáltással nekivágott, és ez a motiváció még mindig bennük van - Magyarországon, és persze a vasfüggöny innens? oldalán lév? többi országban is. Ez a mentalitás negyven évig ránk nyomta a bélyegét, és nem látjuk át, hogy lassan tizenöt éve vége van, globalizálódik a világ, új piac nyílik, ahol rengeteg ember van, f?leg Oroszországban. Ugyanúgy naprakészek, kíváncsiak, érdemes arra menni, nemcsak ez az Amerikai Álom létezik, ami bennünk élt negyven évig…

- Miklós: Megyünk még Oroszországba is, jöv? tavasszal; jó ideje dolgozunk már rajta. Mondok egy példát: nyugaton, ha elmész játszani, akkor els? koncerteden vannak kábé nyolcvanan, a következ? koncerteden is valószín?leg nyolcvanan lesznek, a harmadikon meg lehet hogy kilencvenen. Elmentünk Romániába meg Szerbiába, és mikor másodszor játszottunk ez utóbbiban, már a beállás alatt olyan hangosan énekelt a közönség, és olyan sokan voltak, hogy nem lehetett hallani a hangosítást. Ezek olyan dolgok, hogy… hogy el tudtam volna magam sírni.

- Bálint: Rád egy nyugati zenészként tekintenek, úgy is bánnak veled, ami elég jól esik az embernek, ha vannak körülmények. Nyugaton meg kis keleti zenekar vagy, keleten meg olyan megbecsülésben van részed, ami nagyon fontos egy zenésznek, hogy tovább tudjon menni

- Ez utóbbi szerbiai élményetekkel részint válaszoltatok is a következ? kérdésemre, miszerint mi volt eddig a legfanatikusabb, leg?rültebb rajongói megnyilvánulás. Vagy esetleg a legdurvább koncert?

- Bálint: Igen, ez egy érdekes kérdés. Ugyanúgy nem tudok példát mondani rá, mint: mi volt a leg?rültebb berúgás, vagy melyik volt életem legjobb koncertje.

- Ki szerintetek a legelborultabb a bandából?

- Bálint: Milyen szempontból?

- Magatok megítélése szerint.

- Miklós: Mindenki tud nagyon elborult lenni, attól függ, ki itta a legtöbb alkoholt. Utoljára a Máté volt a legelborultabb. (általános derültség)

- Bálint: Tamás fogalmazta meg jól: mindenkinek meg vannak a maga csúcspontjai. Mostanság ritkábban, ami szerintem egy jó dolog, mert eléggé el voltunk havazva egy ideig, de ez szerintem természetes az embernél. Van is rá egy mondás: A bölcsesség palotájába a mértéktelenség útján át vezet az út.

- Szép mondat.

- Bálint: Igen, és mi bejártuk ez az utat…

- Máté: …de nem értünk még teljesen a végére…az úttal járunk… Bár én már egyedül bejártam, haha…

- Gondolom óriási érvágást okozott az ominózus májusi hangszerlopás. Sikerült valamit id?közben visszaszerezni?
- Miklós: Eddig még semmit. Konklúzió az annyi, hogy minden zenekar szereljen riasztót a próbatermébe, és rohadt biztonságos zárak legyenek. Erre ne sajnálják a pénzt.

- Máté: Többmilliós forintos cuccot vittek el…

- Bálint: Próbaterem nem igen ?rzött hely, és rengeteg értékes holmi van benne. Újabban rápattantak erre a tolvaj emberek, hogy jó biznisz feltörni. Nem akarok ötleteket adni, de tényleg jó biznisz, és megéri kirabolni egy banda próbatermét… Tehát mindenkit arra tudnánk sarkallni…

- Máté: …hogy törjön fel próbatermeket… (általános röhögés)

- Bálint: Dehogyis!! Hanem hogy jól zárják!!

- Januárban lesz két éves a Kett?Négy. Mikor elkezdtétek az egészet, milyen szemlélettel, tervekkel, reményekkel fogtatok neki?

- Bálint: Tamás agyából pattant ki, és mint minden ilyen, ami Tamás agyában születik, ez is kész káosz – minden alapot mell?zött. Webcsatornán dolgozott egy ingatlanos m?sorban, amibe belefért minden. Webcsatornának az a profilja, mivel nem tévé, hogy ami a tévébe nem mehet le, az ott mind megengedett. Jöv? tévézése egyébként is az internet. Annak idején szerettünk mulatni,- még most is - és kitalálta, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy rockm?sort, ahol megmutatnánk, hogy szórakoznak a zenészek, milyen ennek a háttere, amiért anyukád nem akarta, hogy rockzenész legyél, haha! Profi újságírók nincsenek a stábba, bandába, se a Dani, se én,… így elkezdtük csinálni, az elején több-kevesebb sikerrel. Az egésznek volt egy olyasfajta humora, feeling-je, amire az emberek iszonyat nehezen kaptak rá, „hogy akkor most ti mi a frászt akartok?!”. Rájöttek, hogy ez direkt béna. Vágatlan meg sokat is bénázunk, igazából ebbe van az egésznek a sava-borsa. Underground media – semmi közöm hozzá, mégis teszem a dolgom. Közben pedig magamat adom, tökhülyét csinálok magamból, és vállalom, hogy ilyen vagyok, holott semmi közöm az egészhez. És pont ez adja a szerethet?ségét az egésznek.

- Terv szerint készülnek az adások – kinézitek, hogy akkor most erre a koncertre megyünk, ezzel és ezzel fogunk forgatni, vagy ahogy jön?

- Bálint: Próbáltunk egy tervet összehozni, merthogy annyit koncertezünk, hogy nem tudtunk igazából mikor forgatni. Kitaláltuk, hogy városok harcoljanak egymással, ki a legrészegebb - januárba lesz ennek a díjkiosztója. Annyi most a koncepció, hogy nagyjából tudjuk, hol forgatunk, bár azért ez is meglehet?sen kaotikus, haha. Nincs az, hogy lemész valahova, forgatsz, és akkor most ezzel az anyaggal megtöltesz egy jó m?sort. Függ a közönségt?l, a helyt?l, de mindenképpen eléggé z?rös. Nem tudjuk, hogy mi lesz holnap, ha rosszul sikerül, akkor is le kell adni. Néha szar, néha pedig állat – szóval változatos.

- Készült-e olyan anyag, ami annyira durvára (vagy éppen értékelhetetlenre) sikerült, hogy aztán mégsem adtátok le?

- Bálint: Az a baj, hogy ilyen nem volt! (hatalmas röhögés) Minden id?k legrosszabb m?sora a VL-45-tel készült interjú. Ha nincs m?sor, akkor ugye nincs fizetés. A fizetés pedig fontos, mert én meg a Tamás megélhetésünk felét a zenekarból, a másik felét meg a Kett?Négyb?l hozzuk ki. Tehát nem engedhetjük meg azt magunknak, hogy nem adunk le egy m?sort.

- Máté: Emlékszem, volt egyszer…

- Bálint: Persze egyetlen egyszer volt, hogy nem adtunk le, de azt ki is írtuk, mert nyaralni mentünk. Hétr?l-hétre próbálkozunk valamit kiötleni; ha lenne hozzá még több pénz, és id? is társulna hozzá, lehetne még jobbakat, bár nem panaszkodom. Olyan, amilyen, én nagyon büszke vagyok rá.

- Ki vagy kik azok a zenekarok, akikre mindenképpen lecsapnátok a közeljöv?ben?

- Bálint: Nagy vágyunk, hogy a Mars Voltát sikerüljön elcsípni. Másik hatalmas kedvencünkre, a Rage-re pedig már nincs semmi esély; bíztunk benne NovaRock-on, de sajnos nem sikerült. Most jön majd a Queen, azt szeretnénk. Van egy amerikai zenekar, a Coheed and Cambria, irtó jó progresszív rockot játszanak. Mentek a hírek, hogy a b?g?s kiszállt, mert súlyos alkoholproblémákkal küszködött - ez ment szerte a világon. Mi beszélgettünk a b?g?ssel, és mondta, hogy semmilyen alkoholról nincs szó. Konkrétan heroinozott. Ez akkora visszhangot keltett, hogy a rajongói oldalra felkerült az interjú, és a világon a Coheed rajongók ki voltak akadva, hogy „úristen, de jó hogy ez kiderült”; meg hogy nekünk sikerült, és milyen ?szinte volt a csávó! Ha a Queen-nel sikerülne interjút csinálni, akkor úgy hiszem, le is tehetjük a lantot, haha! Vannak persze tervek, néha összejön, néha nem. Phil Anselmo-t szeretnénk még, mivel nagy Pantera rajongás zsongja körül a Kett?Négyet…

- Mindenki poénra veszi a figurát, akivel eddig beszéltetek, vagy kaptatok már durva sértéseket, nemtetszést, szidalmat?

- Bálint: Volt ilyen. El?tte mindig megkérdezzük, hajlandó-e interjút adni, akkor persze benne van, mert tökrészeg az illet?, aztán másnap visszanézi, hogy „Fúúú, ezt nem lehet, hát el vannak ferdítve!” Persze, el vannak ferdítve a dolgok, néha – azért ferdítünk, mert nincs annyi nyersanyag, hogy reális képet lehessen adni róla. Kis ferdítéssel, kis vágással azt a reális képet adja vissza, ami az igazság. Vagy pedig vicc van kreálva az egészb?l, csak hát a viccet nem mindenki érti, - például a Danika-féle humort, ami átszövi az egész m?sort. Úgy érzem, hogy két év után ráéreztek az emberek erre a fajta idióta fekete humorra, persze még mindig vannak ilyen beírások, hogy nem értik, nem tudják mire vélni. Múltkor játszottunk Kazincbarcikán, ugyanakkor készítettünk egy interjút a Caliban zenekarral, még Hegyalján, mindezt úgy konferáltuk be, hogy játszottunk Kazincbarcikán, ahol éppen fellépett a Caliban zenekar, és sikerült elcsípni ?ket. Erre kiborultak, hogy nem is igaz, nem voltak ott, meg hogy kazincbarcikai vagyok, és lemaradtam róluk meg ilyenek, haha! Nem esik le nekik, hogy az egész egy oltári nagy baromság! Vagy legutóbbinál: Zalaegerszegen voltunk, és beadtuk, hogy a Zala folyóban épp kikötött az A38 hajó, és véletlenül, hogy-hogy nem a Melvins játszott. Nem értették, hogy ez most mi? Komolyan? Leúszott, vagy mi?? Még mindig van, aki nem érti a szitut, de a lényeg, hogy semmit nem szabad komolyan venni a Kett?Négyben, az fix. Ha valami komoly, akkor azt háromszor hangsúlyozom, hogy KOMOLY.

- Arra még azért kíváncsi vagyok, amikor nyáron NovaRock-on nem engedtek be titeket, csak megoldottátok Skindred-ékkel - konkrétan bevittek benneteket…

- Bálint: Sokat segítettek nekünk, össze is haverkodtunk velük. Amikor Budapesten játszottak, felvettük a m?sort, és megkértek, hogy vágjunk össze egy klipet nekik; amikor kint voltunk NovaRock-on, pedig odaadtuk nekik. Mivel nem tudtunk bejutni a backstage-be - semmilyen sajtós nem mehetett be, csak az MTV -, Skindred-ék a buszukkal becsempésztek minket. Ott voltunk, forgattunk, aztán kirúgtuk minket, Skindred-ék megint visszacsempésztek. Így sikerült találkoznom a Rage basszusgitárosával, ami nekem egy felejthetetlen élményt jelentett. ? köszönt rám, én meg visszaköszöntem, és teljesen összeomlottam. Persze nem ismert engem, meglátott, látta a szememben a döbbenetet, és odajött köszönni, „Hi, what’s up!” Mondom: „Én is örülök, hogy találkoztunk. Meginnék veled valami édeset, ha egy mód van rá…” Haha…

- Mit kívántok magatoknak, a Subscribe-nak, és a Kett?négynek a jöv?re nézve?

- Bálint: Jó szelet, és sok szerencsét, leginkább. Meg rengeteg italt, hogyha lehet ilyet kérni, haha…

- Köszi szépen.

Murphy

Címkék: Kett?négy, kisvárosi fellépések, külföld, népzene, Subscribe

Szólj hozzá a cikkhez