Trivium - Shogun

Murphy - 2008. december 10. szerda, 06:00    
Keleties core
Trivium - Shogun  
Matt Heafy és az ifjú Trivium titánok nem akartak ismételten egy nyolcvanas évekbeli, er?sen Metallica hangvétel? anyagot, inkább kelet felé fordultak.
Reklám:
El?z? albumukkal ugye a nyolcvanas évekbeli heavy / thrash bandákat idézték meg, afféle retro-koncepcióban (vagy éppen f?hajtásként), amiért roppant elismeréssel adózott is nekik a világ. Mégis, úgy gondolták, visszatérnek arra a konkrét vonalra, ahonnét munkásságukat elkezdték: a technikás metalcore világába.
 
Pörg?s egy album lett a Shogun, nem tagadom. A Kirisute Gomen tökéletes kezdésnek bizonyul. Egy leheletnyi akusztikával vetnek bele minket eme varázslatos keleti világ misztikusnak és rejtélyesnek mondott tájaiba. S ahogy bejön az album egyik legtutibb riffje, valami felejthetetlen élményt nyújt! Matt a hangját ezúttal is dühöng?sre fogta, agresszív ordibátorként szaggat, mindamellett bármit tisztán kiénekel, amit csak megkövetel a dal. Mellette pedig kiválóan gitározik, szóval le a kalappal el?tte.
 
Egymás után záporoznak a témákban gazdagon telített nóták – nem tudom, mi van most a zenevilágban, de úgy néz ki, mindenkit utolért ez a „hat perc alatt ne csináljunk nótát” láz?! Még egyszer hangsúlyoznám, hogy csodálatos és technikás zenei részek váltakoznak mindvégig, hajmereszt? megoldásokkal spékelve, ahogy már az el?z? lemezekben is megszokhattuk ett?l a szemtelenül fiatal, kreatív brigádtól. Nem véletlenül emelkedtek ki a többi, sablonos ’core banda közül.
 
Szuper lemez lett, minden tekintetben. Ami miatt nekem mégsem vált kedvenccé, persze nem az ötméteres címekre utaltam, hanem a túlzott témagazdagságra, a színes fordulatokra (csak kapkodjuk a fejünket, hogy milyen jó ez is, az is, meg amaz!) amely az ömlesztettség érzését kelti bennem. Mint, mikor kifolyik a víz a teli kancsóból. Csak itt most a zene az, ami nem fér el.
 
Nem tudnak önállósodni, kiemelkedni a dalok, konkrétan ez az, ami bánt. Szinte elvesznek az egyébként briliáns megoldások s?r?jében, összefolynak, és hallgatás után kb. a legels?re emlékszem csak. Tizenkét perces zárótétel, a Shogun is iszonyúan össze van rakva, csak hát… amit az el?bb említettem.
 
 
TRIVIUM diszkográfia:

Ember To Inferno – 2003
Ascendancy – 2005
The Crusade – 2006
Shogun - 2008

Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez