Deák Bill Gyula koncert - Naszvad, Szlovákia, 2008.12.13.

Na szóval a pajtások enyhénszólva is meglincseltek volna, ha megpróbálok nem a Billes bulira menni, hát mondom jó, legyen, úgyis mindig csak ilyen dühös, undorító metal szörnyek brutalizálását lesem, gondoltam majd jót tesz a kis lelki megnyugvás.
 
Maga a cucc a falu m?vházában volt megrendezve, mondjuk én most jártam ott el?ször, de kívülr?l kicsit riasztó volt a látvány, hogy mindenki úgy pózolt, mintha minimum valami koktél partin vagy mi a francon lenne, úgyhogy konkrétan meg kellett gy?z?dnünk, jó helyre érkeztünk e. És eszméletlen mennyire kedvesek voltak az ilyen id?s bácsik-nénik, egyszer?en olyan szinten mondtak köszönetet minden egyes beérkez?nek, mintha azzal a mindennapi kenyerüket adnánk a kezükbe.
 
A szervezés magas fokára mutat rá, hogy bár mondták nekünk, hogy hétkor van kezdés, mi csak legyintettünk egyet azzal, hogy á, nyolcnál hamarabb úgysem kezd senki, úgyhogy elég rendesen pórul is jártunk, mert a Last Blues Band (akik amúgy nagyon jóíz? blues muzsikát tolnak – milyen meglep?, mi?) bulijáról kapásból lemaradtunk, és a házigazda Históriának is csak a végére pottyantunk oda. Mondjuk mindkét zenekarnak már kismillió fellépését láttam, felvidéki blues kedvel? körökben szerintem igazán elismerend? az ? munkájuk, ahogy a blueshoz illik, érett produkciók ezek, nem ilyen tinédzser majomkodások. Mondjuk kimondottan furcsa volt Oliékat (História, ének) ilyen nagyszínpados keretek között látni, alapjáraton már a szövegeik is megkövetelik, hogy füstös ki lebujokban üdüljünk a zenéjükre, ebb?l kifolyólag valami teljesen más kisugárzása volt a dolognak, és nem is volt rossz. Aranyosak voltak a kis vokalista lányok (egyikük azt hiszem épp Oli lánya), ett?l is tisztára nagyszabásúnak hatott a dolog.
 
Meglep? mód az emberek átlag életkora a 35 és a halál között mozgott, de ez eszetlenül kellemes atmoszférát font körénk, különösen jó volt látni, ahogy az „öregek“ nyomatják Billre a táncot meg sikítnak meg buliznak. A m?vházas körülmények itt nem az elbagatelizált szarságokban jöttek vissza, hanem abban, hogy tátva maradt a szánk, mennyire profin szólalt meg Bill bátyó bulija. Remekül volt összerakva a repertoár, és bár van ugye az új album, és olyankor minden banda az új lemezét favorizálja, itt nem az volt a szitu, és mennyire jó, hogy nem az volt! Bár gondolom a név kötelez alapon olyanokat mindenképp el kell játszani, hogy Kopasz kutya, Hosszú lábú asszony meg Rossz vér, de valójában is mindenki ezekre volt kiéhezve. Valami eszméletlen kisugárzása volt az egésznek, sütött a szeretet meg az elismerés lentr?l is meg a színpadról is. Azért az látszott, hogy Bill már nem húsz éves, és hogy megbecsüli, értékeli a dolgokat. A baromi hosszú (másfél-két órás) koncert után még folytatódott a móka Oli kiskocsmájában egy zártabb társasággal, ahol Billék is vendégül lettek látva, ebben is megmutatkozik, hogy mindkét fél tisztelettel bánik a másikkal, jó lenne a jöv?re nézve minél több ilyen atmoszférájú bulival találkozni, mert ett?l alszik igazán jól az ember, nem a húsz köb pálinkától. Na jó. Attól is.
 
holth