Keep of Kalessin - Kolossus

holth - 2008. december 15. hétfő, 19:53    
viharock.hu
A norvég Keep of Kalessinnek még június táján jött ki a negyedik lemeze, ami simán értékelhet? a zseniális Armada folytatásaként is. Míg a kezdetekkor egész sokan azonosították ?ket Csihar Attila nevével, mára már teljesen kin?tték ezt a „min?sítést“, olyan brigád került összeállításra, ami láthatólag kiváló összmunkára képes.
Reklám:
Bár mint black metal horda van számontartva a zenekar, nem szorítkoznak erre a jelz?re, nem is fulladnak a dolgaik klisékbe, és találkozhatunk zenéjükben ízléses thrashes elemekkel is. Minden bizonnyal Kalessinék beletartoznak a mai bandák élbojába, mejegyzem, teljesen megérdemeltem, mert az a fajta aprólékos és igényes munka, amit t?lük kapunk, nem sokakat jellemez. Sajnos.
 
Annak ellenére, hogy a borító ezúttal ilyen egyszer?re sikeredett, mégis van mondanivalója és hangulata. Nekem mondjuk mindig valami gladiátoros cuccot juttat eszembe, haha. Na maga a lemez meg egy baromi jó introfélével kezd, a címb?l adódóan (Origin), nem véletlenül, az agyamban egyb?l lejátszódtak valami norvég történelmi szakasz megfilmesített jelenetei, nagyon kifejez? tétel.
 
Ismét tanúbizonyságot nyerhettünk Obsidian C. tehetségér?l, hatalmas anyagot komponált, ahogy azt ? is bevallotta, sokszor még neki is túl gyorsak a témák, amiket játszik. Hát fel tudja rakni magának a mércét a fószer, az biztos. Nem két riffb?l vannak megszerkesztve a számok, és mindenhol megbújik valami meglepetés vagy valami csavar, ami érdekessé teszi a lemezt, és amit?l jellegzetessé válik Obsidian C. munkája. Örvendetes az is, hogy van egy zenekar, aki a szintit nem ilyen gótikus hangulatfest? szarságra használja, hanem valóban, mint zongorai elem, úgy hallatszik vissza is és a hatása is olyan. Ez is nagyban hozzájárul, hogy az anyagnak ilyen nagyszabású a kicsengése. Szintén dícséretes, hogy nem valami egysíkú vinnyogást kell hallgatni, hanem hogy bár bizonyos keretek közé szorítkozva, Thebon mégis változatosan énekel, gondolom ismeri a saját korlátait, de itt valóban nagyszer?en meg vannak oldva az énektémák. Olyan megszólalása van a  csókának, mintha valami diktátor lenne, de legalábbis rohadtul el lehet neki hinni azt, amir?l énekel.
 
Egyébként a Rising Sign-ig abszolút háborús hangulatban képzett bennem lenyomatot az album, ennek a számnak meg teljesen meglep? volt a kezd? témája az el?z?ekhez képest, de valami eszméletlen hangulatfokozó hatása van, olyan mint valami himnusz vagy ilyesmi. A Warmongeren meg már tényleg tátva maradt a szám, hát ez valami eszetlen rákenról szám bakker, na jó, nem így konkrétan, de valóban érdekesen van csomagolva, érdemes jó alaposan lefülelni a gitárt, érdekes hatást fogtok benne halani, az biztos! Az Escape the Unionban van valami olyan szívszaggató ének, meg síró gitár, hogy gyönyör?. A Mark of Power nagyon sejtelmesen induló, olyan szájíze van az embernek t?le, mintha afféle útravalót kapna az élethez. A címadó nóta pedig egy hatalmas darálás, itt aztán megy a zúzda rendesen, nyakakat behúzni, kaszabolás van. A zárótétel óriási futamokkal van megt?zdelve, és valahogy azt érezteti velem, hogy lesz még ennek a lendületnek is folytatása.
 
Ezen a remekm?n nincs megnyugvása az embernek, ez nem olyan lemez, hogy beteszed, aztán csak szól, de nem is hallod, ide minden idegszállal kncentrálni kell, ha valóban minden szépségére ki vagy éhezve. Ja és olyanok neki se álljanak, akik az ilyen 3 perces megszabdalt számokra vannak rákattanva, mert itt azért elég rendesen szét vannak húzva a keretek, ami ilyen epikus környezetben teljesen rendben van.
 
www.myspace.com/keepofkalessin
 
holth


Szólj hozzá a cikkhez