Gránátalma reunion? - Cyparis, Révkomárom, 2008.12.20.

Az est kezd?löketét a már sokszor említett Victims of a Down nevezet?, ejj de meglep?, hogy System tribute zenekar adta meg. Azt hiszem most vagyok a fordulóponton velük kapcsolatban. Mindezidáig fel volt állítva egy bizonyos mérce, ami alá sohasem engedték a produkciójukat, de ezúttal egyenesen fölé tornázták magukat. Nem tudom, mi történt az elmúlt egy hónapban, de az ének valahogy akkorát ugrott önmagához képest, hogy valóban öröm volt hallgatni, az elcsúszó hangok azért még néha így is belerondítottak az összképbe, de valahogy nagyságrendekkel tökösebben, magabiztosabban és odabaszósabban jöttek át a dolgok, a hangzás is olyan vastag volt, hogy a kitóduló energia áradat majd´ a fejünket vette. Pedig nem is szeretem a  Systemet, hehe. Én meg örültem, mint majom a farkának, mert a b?g? végre olyan bikán szólt, ahogy kell, ezáltal olyan telt volt az egész, hogy szinte kézzel lehetett tapintani. Lajos lambadázásai és baromi „cuki“ vokáljai pedig egyre csak színesítették az összképet.
 
Gyanússá vált, hogy a Victims koncert végét nem övezte semmiféle különösebb elköszönés vagy efféle jelleg? dolog, aztán egyértelm?vé is vált, hogy miért. Énekes fószer a nyakába akasztotta a gitárt, és ordított egyet, hogy akkor most következik a Moheco (na, azt hiszem ez a nevük, ha az emlékezetem netán csalna, akkor minden érintett?l: én kérek elnézést!). Kapiszkó, felállás ugyanaz, név meg zene más. Itt már voltak saját nóták is, átcsaptunk kicsit metálosabb, keményebb vizekre, ezek a saját tételek simán le is kötötték a figyelmemet, itt méginkább kijött az ének er?ssége, nyilván szabadabb a hangszálak felhasználhatósága, valamint teljesen az lett az els? pár perc után a benyomásom, hogy ez a frontember projektje, mármint, értitek, akkora tere van ebben a m?sorban, hogy szinte ilyen szólóprojekt szájízem lett t?le, de ez a valóságban nyilván nem így van. Miután elkezdtek záporozni a feldolgozások, már annyira nem ragaszkodtam a jelenléthez, inkább támasztottuk a pultot, hogy magunkba szívjunk némi kultúrát, közben meg hallatszottak az olyan klasszikusok, mint az Ektomorf I choke-ja, valami Slipknot, ahol az ének kurvára elcsúszott, meg Sepultura Chaos A.D., aminek során igencsak megörültem, hogy van olyan, aki nem a Rootsot nyomja (persze aztán az is sorra került).
 
A Gránátalmáról tudni kell, hogy (kb.) 6-7 éve(?) pörögtek igazán, aztán a tagok elmentek néhány irányba, most viszont részesülhettünk egy újabb buliból, ami csak egyszeri alkalomként indult, de most úgy t?nik, hogy konkrétan vissza lesz hozva a banda a köztudatba. Ezt mindenképpen meghatározónak tartom, szép nosztalgikus élményt ébreszt révkomárom old schoolabb darabnak számító emberkéiben. Emlékszem, amikor még én is kisebb nyest voltam, abszolút amat?rebbnek t?ntek a fellépéseik, viszont volt egy albumuk a Mi vár, ami szerintem még a mai napig is simán helytálló lehet. Akkoriban még nem volt ennyire divatos ez a punk-HC-s dolog, de épp ez miatt manapság nagyobb igény lehet a muzsikájukra. Azonkívül érdemes még odafigyelni a kimondottan szókimondó, valamelyest politikával, komoly világnézeti dolgokkal átitatott szövegekre, amik még ennyi év után sem vesztették el hitelességüket (sajnos?). Minekutána a skacok számos tapasztalatot szerezhettek az eltelt id? alatt (mondjuk a fent említett bandákban), egy sokkal érettebb zúzást láthattunk ezúttal, Hangya hangja „bemutálódott“ a kell? színre, bár a szövegekb?l sokszor édeskeveset lehetett lesz?rni, baromi jól oldotta meg a feladatát, a Kerecsenes éra miatt már teljesen elszoktunk az efféle szerepkörét?l, de azt kell mondjam, határozott frontemberi attit?d jött át, egyszer?en jó volt látni, hallani az összhangot. Nagyon reméljük, hogy lesz még példa ilyen jelleg? mókára!
 
holth