Heaven Street Seven – Jazz

Murphy - 2009. január 09. péntek, 07:00    
Heaven Street Seven – Jazz
Sz?cs Krisztiánnak és a Menny Utca 7 szám alatti többi lakónak is megtetszett a Radiohead kezdeményezése, így legújabb albumukat a megjelenés el?tt egy hétig ?k is szabadon letölthet?vé tették a világhálón.
Reklám:
Csak ?k tudhatják biztosan, miért lett éppen Jazz a fed?neve, az viszont teljesen bizonyos, hogy ez lett a dunabeat képvisel?inek eddigi legszínesebb, és egyben legváltozatosabb lemeze. Már a legutóbbi, Tudom, hogy szeretsz titokban sem volt szimpla, egyszín? lemez, nekem szokni kellett a régiekhez képest, de ez a mostani, még ezen is jócskán túltesz. Különösen, mivel Ábrahám Zsolt gitáros második albumán még briliánsabb ötletekkel állt el?.

Általában két részre lehet osztani a HS7 számokat - vagy inkább csak én szoktam: pörg?s, bulizós, koncerten ugrálós és énekel?s, meg a szép csendben, lehajtott fejjel a cip?nket bámuljuk könnyed líra. Hál’ Istennek el?bbib?l sokkal több akad, de sláger tekintetében sem panaszkodhatunk.
 
Címadó daluk (Jazz) is már sugall valamit a kísérletez?s formáról, meg a hirtelen felvirágzó, majd hamar lekonyuló magyar megasztárocskákról, aztán jön kacérkodni a Szia („jéghegyek olvadtak kiskutyává” soron majd megszakadok minden alkalommal) xilophon és furulya kett?sével, abszolút infantilis szövegvilágával. A Kerepl? valamiféle elvont népmese, egy fütyörész?s falusi idill, de hasonló kategória. Magyar Világsztár-beli gitárvirtuózkodásuk angol gitárpop bandákat megszégyenít?en zajlik, szövege megint csak bohókásra sikerült, mintha öt perc alatt íródott volna. Mától nem számolom egy lassabb, mélázós HevenSeven-szösszenet, de aztán a Hullik a záporban mindezt úgy felturbózódik, hogy már szinte kész slágerrel állunk szemben! Zombik fényes nappal (milyen hülye egy cím!) furán effektezett él?halottas szerzemény, sokadik hallgatásra üt csak igazán, amolyan alternatív stílusban, én azt mondom! Ha már említettem a slágert, itt a Ne menj vissza, ami egy akusztikus (tapsolós és topogós fajta) HS7 darab. Paradicsom is egy korrekt, fontos mondanivalóval bohóckodós, remek nóta, nagyon nagy! Értelmezési szempontból semmit nem találni a szövegben, hogy mégis mir?l szólna, de a Fél lábbal a zsírban akkor is egy pörg?s, táncikálós rádiósláger lehet! Távolság és az Egoista pedig a két utolsó, már abszolút nem pattogós, levezet? dalocska így a végére. Tökéletes.
 
Összességében tehát arról van szó, hogy a Jazz az eddigi (nagyjából egységes) HS7 vonaltól eléggé elrugaszkodik, kísérletez?s és merész jelz?vel illetném, de ami a lényeg, hogy rendkívül pozitívan sült el ez az egész. Egyedül a szövegek, amik nem jönnek annyira be, mint régebben; egyszer?en nem tudnak megragadni. Olybá t?nik, mintha már nem tudnának annyira egységesen jókat írni vagy én nem is tudom…

 
 
 
HEAVEN STREET SEVEN diszkográfia:
Tick Tock No Fear - 1995
Goal - 1997
Budapest Dolls - 1998
Cukor - 2000
Kisfilmek a nagyvilágból - 2002
Szállj ki és gyalogolj! - 2004
Tudom, hogy szeretsz titokban - 2006
Jazz – 2008

 
 
Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez