Pokolgép: Oblatio akusztikus koncert 2007. 02.24. - PSVMK

Eleinte elég sokat vacilláltam, hogy elmenjek-e; éppen azért, mert nem tudtam elképzelni, hogy milyen is lehet egy akusztikus koncert a Pokolgép el?adásában, 2000 Ft-os jeggyel… Talán éppen ebb?l az értetlenségb?l (majd kíváncsiságból) mentem el rá. A PSVMK volt megjelölve helyszínnek, de nem a jól megszokott álló helyszínen, hanem a számomra ismeretlen színház részben.

Megszokott baráti körömmel lementünk tehát a célhelyszínre. Mit mondjak, elég kevesen voltak. Hamar eltelt aztán az id?, míg Rudan Joe ott szaladgált közöttünk, az emberek söröztek, s néha- néha kíváncsian kukkantottak be a ritkán résnyire nyitott ajtón. Nagy nehezen beengedték a jónépet. Mindenki elfoglalta a helyét, ekkor vettem észre, hogy telt hát van. Voltunk olyan er?sek, hogy a harmadik sorban szereztünk magunknak helyet. Azután az együttesb?l is mindenki elfoglalta a saját pozícióját, flamenco gitárral a kézben; csak Joe-nál volt csörg?, na meg a dobos is a magáét fogta… Vendégként Szabolcsot is meghívták a Black Out-ból. Mi más következhetett: belekezdtek a mindenféle szempontból best of-nak tekinthet? robbantás kísérletbe. Tényleg csak és kizárólag a legismertebb dalokat játszották el; és nem csak azokat, amik a cd-n hallhatók. A jel, A háború gyermeke, a Pokoli színjáték, a BS emlékére, az Éjféli harang, a Gép induló, az Újra születnék, az Ítélet helyett, és a többi, és a többi… Csodálatosan szép volt a Hol van a szó is, és legalább annyira energikus az „Adj új er?t-, mert akkor is Ti adtátok! ”- konferálta fel Kukovecz; aki egyébként sokat beszélt a közönséggel. Rendesen elhülyéskedtek Joe-val és a többiekkel a számok közti szünetben. Szóval volt röhögés tisztességgel; s közben alig álltuk meg- már aki megállta-, hogy ne álljunk fel headbangelni, ugrálni kicsit, ahogy azt megszoktuk.

Nem is igazán nevezném ezt klasszikusan akusztikus koncertnek, abban az értelemben legalábbis nem, hogy egyáltalán nem volt az a langyos, „pihen?s” hangulat. Még akusztikus átszerelésben is eléggé ragaszkodtak az eredeti hangzáshoz, a szólókhoz, a lendülethez. Mindeközben jókat szórakozott – és szórakoztatott – Joe a mikrofon különleges hatásaival, így aztán hol Sátán, hol Törp papa, hol meg Dart Weder hangján szólalt meg. Na igen, a technika csodái…

Együtt énekeltük velük a dalokat, úgy mint eddig bármikor, s?t a Az a szép, az a szép… kezdet? nótát csak a drága jó közönség skandálta, lazítva a helyszín miatti, amúgy elég szokatlan hangulatot. Közben olyan „titkokat” is megtudtunk, pl. Kukoveczt?l, hogy ? eddig életében csak egyszer volt színházban, de az sem az volt…

Nagyjából két órányi kultúr - terror után vége lett az „akusztika brutalitinek”. Visszajöttek persze néhány szám erejéig, de aztán végleg „berekesztették” a koncertet. Majd a hely szelleméhez méltóan, mindenki angolosan távozott, valószín?leg egyszeri és megismételhetetlen élménnyel a fejben; hogy hát ilyen is van. És talán lesz is még…