Misery Index - Traitors

holth - 2009. február 03. kedd, 07:00    
Misery Index - Traitors
2001-ben néhány szempár egészen biztosan felcsillant a Dying Fetus fényében alakuló amcsi Misery Index megszületésével, akik azóta sem hagyják unatkozni az ?ket hív? sz?kebb köröket.
Reklám:
Hivatalosan 2008 októberében jelent meg a legújabb szerzemény Traitors címmel – külön dícséret jár a borítóért, kit?n? összhangot képez az elnevezéssel. ?szinténszólva ez nem az a banda, és nem is az a lemez, ahol lehetne mir?l rizsázni, a grind elemekben is dúskáló death metal muzsikáknál nem is ez a cél.
 
Viszont nem kell becsinálni, nem a tövér?l hegyére kaszaboló, értelmetlen darálások sorozata ez, jócskán találhatunk kapaszkodót szépen el és kitalált „dallamokban“, fogós riffekben, elég ehhez megemlíteni csak a kezd? We Never Come In Peace-t, ami szerintem kapásból megvásárolja a hallgatót, úgyhogy esélytelen, hogy a riadalomtól azonnal kitépjük az albumot a lejátszóból. S?t, ugorjunk egyb?l a dolog végére – a záró tétel akkora töltettel bír, hogy szigorú újrahallgatásra késztet.
 
A nóták struktúrája nagyjából hasonlóképpen épül fel, a megjegyezhet?bb, bólogatósabb részeket iszonyatos aprítás váltja és fordítva. Részemr?l kiemelend? a Partisans of Grief, amibe minden bele van pakolva, ami egy odabaszós death metal tételhez kell. Mindössze annyi kivetnivalót találtam a lemezben, hogy a címadó nótában huszadjára elüvöltött Traitors kissé zsibbasztó tud lenni, és hogy a nyúlfarknyibb tételek kevésbé kézzelfoghatóvá teszik az anyagot, ne adj isten ha még kis imbolygás is jellemzi az adott tételt. De ezek meg nem azok a dolgok, amik olyan baromi nagyot dobnának a korong igenlésén ill. elutasításán.
 
Netherton hangja a jól megszokott hörgés, mint ahogy ebben a tényben, magában az egész lemezben sincs semmi olyasmi, aminek kapcsán korszakalkotó dolgokról lehetne beszélni, ám mindezek mellett is nagyszer? lett a Traitors a maga nemében, a stílus kedvel?inek kötelez? jelleg?, azonkívül él?ben valószín?leg letépi a skalpokat. Elég ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a tárgyak maguktól megmozdulnak attól, ahogy és amilyen témákat üt Adam Jarvis. Szép tekerések garmadájával találkozhatunk, a szememben minden egyes tétel legalább annyira szerethet?, mint egy másik – ezt a kukacoskodók unalmasságnak neveznék, de jelzem, ehhez szokott fülek majd jól elszórakoznak a legfrissebb Index anyagon.
 
Tracklist:

1. We Never Come in Peace
2. Theocracy
3. Partisans of Grief
4. Traitors
5. Ghosts of Catalonia
6. Occupation
7. Ruling Class Cancelled
8. The Arbiter
9. American Idolatry
10. Thrown into the Sun
11. Black Sites

 

 
holth


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez