HS7 és KFT - Jazz és a Bábu

Murphy - 2009. február 03. kedd, 17:57    
Dupla lemezbemutató
KFTKét generáció
, mer?ben más stílusú zenéje békésen megfér egymás mellett – ezt a képet mutatta szombaton a kett?s lemezbemutató keretében, PÁGISZ Alter Party-ján fellép? dunabeat Heven Street Seven, és az abrszurditásban jelesked? Korlátolt Felel?sség? Társaság.
Reklám:
Péntekre id?zített mowarmetálos móka, a Why So Serious? (Archaic, Hayseed, Stopyt, 1KillEmbrace) sajnos egyéb okok elmaradt, így koncert téren volt mit pótolni. Warm up-ként a közeli Padlás ivócentrumban szórakoztunk kollégával, mely, ha kívülr?l nem is látszik, de mindenképpen atmoszférikus és dizájnosan berendezett drink bár…
 
Nyolcra értünk be a Págiszba, csekkolás, ruhatár, büfé, nagyjából ebben a harci felállásban, majd kb. egy óra ipari semmittevés következett. Heven Street Seven-ék a Jazz-zel léptek a tettek mezejére, ami igen zseniális kezd?számnak mutatkozott, ugyanis pillanatok alatt megtelt a tánctér. Fiatalok jellemz?en végig táncikálták, ugrálták a blokkjukat, örömteli hangulatban telt el majd’ másfél órájuk. Legújabb korongjukról (Jazz) egy-két kivétellel elnyomtak szinte mindent, ami azért is nagyszer?, mivel szerintem (és sokan mások is hasonlóan vélekednek) pályafutásuk során a legszínesebb, legkreatívabban felépített anyagukat sikerült megalkotniuk. Ezernyi szájból visszhangzottak a szövegek: Szia, Kerepl?, Magyar Világsztár, Ne menj vissza, Zombik fényes nappal, Hullik a zápor, Fél lábban a zsírban, aztán: Mikor utoljára láttalak, Szörny? gyerek, Márta, és az el?z? album címadója Tudom, hogy szeretsz titokban. Persze Sz?cs Krisztiánék olyan halhatatlan melódiákat sem hagytak el, mint az els? befutó Mozdulj vagy a szintén zseniális korai klasszis, a Sajnálom.

Mikor a visszatapsot követ?en lementek a Hetes srácok, a néz?k nagy része is kicserél?dött; míg a fiatalság húzott haza vagy éppen máshova bulizni, javarészt középkorú (és jóval id?sebb) közönséggel telt meg a hely, bár igazándiból így sem volt annyira tele a terem. Aktív szórakozás, danolászás persze náluk is ment.

A KFT Bábuja már rögtön az elején visszavágott (2008-as változatban), de az új lemezr?l fújt még A szél, csónakáztunk A Vérlázi-tavon, Fénygolyókként lebegtünk, de Neonfény? boldogság is ránk borult. Mer?ben más koncepción alapuló, és más stílusú zene, mint a HS7, de ez a fantasztikusan egzakt formabontás nálam simán betalált! És akkor még nem említettem azokat az elborult, humoros ugyanakkor mély értelmezés?, filozofikusságba hajló szövegeket!

Laár András és Bornai Tibor felváltott vokalizálása rendesen feldobta a hangulatot, csakúgy, mint mikor II. Lengyelfi Miklós basszusgitárját egy ízben b?g?re cserélte! Buddhista attit?dök ide vagy oda, kell a hülyeség, én azt mondom! Laár Andrást sem kell félteni: egy L’art pour L’art-ba beill? abszurd intermezzóval (valami nyúlnyálról szólt) kényeztette rekeszizmainkat, haha! Régebbi dalaik felét ugyan nem ismertem, ez nyilván életkoromból fakad, de amit összességében tapasztaltam náluk, így él?ben, az frankón bejött! Úgyhogy el is határoztam, nyomban ráfeszülök (erre a régebbi) társasági formára…
 
 
Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez