Agregator, Emotions Until Death, Vesztegzár - 2009.02.06., Cyparis, Révkomárom

Miután megállapítottuk, hogy márpedig 2009 szök?év és egészen biztosan ezért is van az, hogy csomó péntek 13 vár ránk a közeljöv?ben, a házibuli lehet?ségét elhessegetve, összeszedtük maradék elvetemültségünket, majd útnak eredtünk. Már az érkezés pillanatai is abszolút bíztatóak voltak, a hazai terep kellemesen megnyugtató atmoszférája és a jócskán megtelt pub (valamint az el?z?leg már befecskendezett sz?l?lé) kell? alaplöketet biztosított.
 
Nagyonis jól csinálják a Cyparisban a „marketing“ részleget, pár filléres bulikat tudnak összehozni és baromira nem fenyeget a veszély, hogy az est fél koncertállományáról lemaradsz, mert kilenc el?tt nemigen vágnak bele semmibe. Tiszteletben tartják az üdvözl? körök és velkámdrinkek lezajlási folyamatát. Helyes.
 
A start jogával a komáromi Vesztegzár élt, jócskán amat?r szagú kiállással, bár a modernesített thrashes témák egyébként érdekesnek bizonyulhatnának, valahogy mégis körbelengi ?ket némi „garázshangulat“. Külön figyelmet érdemel majd további munkásságuk már csak azon egyszer? oknál fogva is, hogy a f? dalszerz? már egy ideje nem érdekelt a projektben, így a dalszerzés folyamata valószín?leg majd új értelmet nyer. Sok próba szükségeltetik még a skacoknak, hogy meggy?zzenek  és hogy egyfajta hitelességet sugározzanak a színpadról.
 
A bandák sorrendje egyenes arányban épült a min?ségi mutatókkal, a székesfehérvári Emotions Until Death sokrét? muzsikájával kezdhettünk ismerkedni. Frissnek számító zenekarról van szó, akik az EUD nevet csak nemrégiben vették fel, a 2008-as WMD Days tehetségkutatójának gy?ztesei ?k. „Férfiasan“ bevallom, utánuk kellett néznem a koncertet megel?z? napon, mert fogalmam nem volt, mire lehet számítani, aztán nézegettem is mindenfelé, mert ha definiálásokkal szeretnénk bíbel?dni, hát....szóval inkább ne akarjunk ezzel bíbel?dni, személy szerint én annyi féle-fajta stílust véltem felfedezni szerzeményeikben, hogy épp ezért inkább nem is szorítkoznék skatulyákra. Mindenesetre az él? interpretációból sütött a lendület, viszont az is tény, hogy a mostanság kifejezetten divatos modern kicsengés miatt nem hinném, hogy túl sok egyedi, kiugró dologgal kápráztatták el a közönséget, akik egyébként ahhoz képest, egész jól reagálták le a dolgokat. Na igen, lehet, hogy a kevesebb néha több.
 
A tatabányai Agregator háza táján is akad némi mozgás mostanság, az elmúlt id?szakban akadt néhány tagcsere (ez alatt meg nem az elmúlt egy hónapot értem), talán kevesebb a koncertvállalás is, de azt hiszem minden tiszteletet megérdemelnek, nem vesznek el a modern világ meets the zenekarosdi „felh?iben“, és bármennyire gyorsan is cserél?dnek az emberek bandán belül, a min?ség rovására ez sohasem megy. Ez mögött nyilván kemény meló és még annál is több tapasztalat van, de a gyanútlan néz? simán elhiheti, hogy az a felállás már jó ideje fix – ezúttal az aktuális felállás Erdei Attila (Amaranth, dob) csatlakozásával módosult. Naiv kisemberekként felmerült az a kérdés is, hogy hogy a fenébe lehet ezt a fajta zenét, konkrétabban éneket úgy interpretálni, hogy közben végig vigyorgunk mint a vadkörte. Ehhez már csak gratulálni lehet. Azonfelül összeszokott színpadi munka, tökéletesen összeválogatott repertoár volt ezúttal is a jellemz?, valamint az aggodalom, hogy a mindig aktív Tass belekapaszkodik a mennyezetbe és ott is marad.
 
Tolakodással vegyített hatalmas barátságok, hajnalig tartó pult támasztások jellemzik a Cyparisos bulikat, ebben remélem más sem csalatkozott még, vegyétek-vigyétek, a következ? buli e hó 13-án a 1KillEmbrace áramhiány-pótlása fényében zajlik majd.
 
holth