1KillEmbrace árampótló buli - Cyparis, Révkomárom, 2009.02.13.

holth - 2009. február 17. kedd, 07:00    
Még december táján történt egy kisebb baleset, a nagy lelkesedés nyakába folyott némi áramszünet, természetesen az 1KE koncertjét megel?z?en.
Reklám:
Mire a skacok startrakészre cuccolták magukat, hogy akkor toronyirány haza, visszajött az a rohadt áram – persze szerintetek ki fogja megint szétrámolni a holmit, ha kapásból csak a dobcucc minden egyes kis darabkája külön m?gonddal van elpakolászva?
Ennek apropóján már akkor le lett zsírozva, hogy ezt a mókát bizony majd be kéne pótolni, nem is lehetett volna frappánsabb dátumot választani, mint egy laza péntek 13-at. Na mondom, azon sem lep?dnék meg, ha most meg kid?lne a kocsma fala, betódul valami hófúvós sztori, aztán megint lefújják az akciót, hogy ó bocsi gyerekek, ez a péntek 13. Ennél mondjuk két fokkal fejelte meg jobbra a látványt, hogy kb hétköznapi laza jóéjt sör hangulat uralkodott a létszámot meg mindent tekintve. Mondom, aha, jó hát akkor nyomjuk ilyen öregesen. Végtére persze ebb?l sem lett semmi.
 
Maga a titokzatosság, hogy vajon milyen el?zenekart csodálhatunk majd meg, már szinte pattanásig feszítette az amúgy is gyenge idegeinket. Na most, ez így ebben a formában nem igaz, de az tény, hogy nemigen voltunk tisztában vele, mire lehet számítani, ugyanis elvileg az Astrodust jött volna Kokóékkal, de ama zenekar táján meg történt némi szerencsétlenség, úgyhogy az Astro-buli kicsukva. Kalocsa meg nem a szomszédban van, de 1KE-éknak mégis onnan sikerült bandát szerválniuk, ami nem kis megrökönyödést okozott, és nem a távolság miatt.
 
Ha valaki elmegy egy úgymond metal hepajra, nem tudom mennyire képes tolerálni, f?ként ha már nem szomjas, hogy enyhe emósitt kinézet? gyerekek futkorásznak a színpadon. Aztán ennél a pontnál meg is állapodtunk, hogy ne legyünk már el?ítéletesek, kompromisszum. Egy bokszban ülve füleltük végig a My Dark Room névre hallgató bagázst – nem kis szájtátásokkal. Igazából miután tudomásomra hozták, hogy a kölykök nagyjából 16-17 évre hajaznak, majdnem lefordultam a bárszékr?l, mert ha számításba veszem ezt, meg azt hogy csak 2006 óta m?ködnek, le a kalappal.
 
Bár egy fal elválasztott minket, kifele jól szólt a cucc. A My Dark Room mint death-core aposztrofálja magát, teszik mindezt olyan fokon, hogy az a core a végén egyáltalán nem zavaró, simán elmegy death metalnak. Bár valószín?leg nem fogják megváltani a világot, simán el tudom képzelni, hogy odahaza van már némi  rajongótáboruk, ugyanakkor az is tény, hogy a zenét tekintve, néha bizony igencsak eluntam magam, mert csomószor ugyanolyannak, de legalábbis hasonlónak t?ntek a témák, mintha pár dolog ismétl?dött volna, meg százhúsz kilomtéresenek t?nt egy-egy szám, viszont legalább nem volt ilyen „tegnap vettem magamnak egy gitárt“ szaga. Dicséretükre váljék, hogy a változatos (visítással kotyvasztott hörgés) ének kifejezetten jól  m?ködik, meg  látszik, hogy nagy adag beleéléssel rendelkeznek, ez bizony meg tudja dobni a hitelüket.
 
Ezt követ?en pedig vagy átkerültem egy másik id? kontinuumba, vagy valóban nem volt elkapkodva az átpakolás, és ?szintén  megmondva, ezen esetben ez egyáltalán nem volt sem zavaró, sem más. Komótosan ráértünk rászabadulni a külvilágra. Bár áram az volt, attól nem kellett tartania senkinek, hogy esetleg összetapossák vagy valami ilyesmi, azért halkan jegyzem meg, én így is megjártam, de ez meg nem ide tartozik.
 
Szóval a 1KillEmbrace simán letolta a teljes repertoárukat, örvendetes, mert így tutira nem maradnak ki a személyes kedvencek, másrészt talán két, azt hiszem két vadiúj szerzeményt is hallhattunk, és ha ilyen lesz a következ? lemez, mint ez a két szám, akkor már most várjuk sok szeretettel. Igencsak hosszúnak éreztem a koncertet, talán mert akadt tétel, amit kétszer is eltoltak (ugye?!), úgyhogy Atheism az pörgött százon, továbbá az olyan örökérvény? harakiri muzsikák, mint a Holtponton túl, ami egy hatalmas koncertnóta, elhangzott Dimebag neve is ugye, Lélekkép, az új nóták alatt meg lehetett pihenni meg fülelni meg minden.
 
Minden egyes alkalommal képes vagyok újra és újra rácsodálkozni, hogy ezek a Racs tesók mennyire húzzák ezt a zenekart, és ha láttátok volna, hogy szabadult ki Krisztián a gityójával az mögül a kis leheletnyi válaszfal mögül, tudnátok, mire gondolok, hehe. Szóval mi megijedtünk, hogy elgázol, vagy nyakonvág a gitárnyakkal:D Nem értem, hogy bírta onnan kipréselni magát, mások alig bírnak ugyanott bemászni. De félretéve az agyi degeneráltságomat: valószín?leg nem ez volt Kokóék legjobb bulija, valami csúszkált a hangzásban is, néha kásás volt, összefolyt az ének, ráadásul sacc per kábé öt ember kódorgott a „színpad“ el?tt, de mindezekt?l eltekintve simán bevállalom, hogy nincs szálka a szemünkben, ugyanúgy teljesérték? buliként könyveljük majd el ezt is a csökött elménkben.
 
A környéken legközelebb április vége felé, a Komáromi Napok keretein belül, a Rangadó söröz?ben lehet majd csekkolni a 1KillEmbrace-t az Agregator és az Astrodust társaságában, az északi muzsikát és a több naposra húzódó akciókat kedvel?k helyében semmiképp sem hagynám ki ezt a tüzijátékot.
 
www.onekillembrace.extra.hu
www.myspace.com/1killembraceband
www.myspace.com/mydarkroommusic
 
holth


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez