Tarpit Orchestra- Finn kátrányos stoner a javából

Unscarred - 2009. február 18. szerda, 07:00    
Tarpit Orchestra
Ha jobban belegondolunk, a finnekr?l illetve a zenéjükr?l nem a stoner jut el?ször a meggyötört fülü hallgató eszébe. De azt, hogy a zene, stílustól függetlenül- és b?rszínt?l is (lásd: blues)-mindenkié, azt ez a kis demó nagyon jól bizonyítja.
Reklám:
Egy kétszámos demó került a kezembe a minap. Azzal az instrukcióval nyomta barátn?m a kacsómba, hogy: “Ez neked biztos tetszeni fog!”- és ez így is lett. Kis papírcsomagolásból a kezembe csúsztattam, és félve felraktam, a sajnos csak két számos demót. A hangzás volt az els?, amire felfigyeltem, mivel olyan színt? cucc szólalt meg, hogy az a nagy nemzetközi lemezstúdióknak is a becsületére vállna. Kicsit az irígység is elfogott, mert itthon nem nagyon hallani ekkora soundot kezd? demozó zenekaroktól (bocsi). Hiába ha a kezd? (finn) zenészek mögött az állam áll, mint ebben az esetben, akkor azzal a kis hazai sz?k pénztárcájú garázszenekarok nem tudnak versenyezni. Mert nem titok, hogy ott támogatást élvez, aki zenél. De mindegy, ne sírdogáljunk, a tehetség mindenek felett! (!)

Egy 2000-ben alakult banda a Tarpit Orchestra, akik Oulu-b?l jöttek, szeretik a sört (mint mindannyian), és iskolás, tini éveikben Metallica feldolgozásokban is utaztak. Nevük a tervahauta finn szóból ered, ami angolosítva tarpit-ot, azaz durva fordításban, kátrány-bányászt jelent/jelenthet. A zenekar tagjai: Matti Honkala-ének,gitár; Toni Tervonen-gitár; Samu Niemalä- basszeros; Teemu Hautaniemi-dobos, és egy kisegít? ember Hammond-on, Sampo Heikkinen, aki mind a két nótában jelen van. A srácok demójának címe is van, mégpedig: LOW ‘N HEAVY BLUES& TAR STAINED TUNES. A els? szám címe Goose Chase, a másodiké pedig Last Call, amelyeket külön-külön nem szeretném bemutatni, mindenki döntse el, mit érez ki bel?lük. Kiadójuk a finn Tuupa Records.

A srácok jól csinálják amit csinálnak, persze a jó sound csak pumpálja a dolgot, a dob (Teemu) dögös, precíz és pontos, az énekes (Matti) kiköpött dirty énekes, öblös is a hangja, de tud szépen is, ha akar -mire mikor van szükség-, a marshall  gitársound (Toni) pedig mocskossá teszi a zenéjüket. A basszeros (Samu) pedig, mint minden rosszfiú zenében, veszettül döngöl. Ez a beszéd, így kell. Ha nagyon muszály hasonlítgatnom, illetve irányvonalat említenem, akkor a Spiritual Beggars-t raknám melléjük, mint nagy példaképet. Határozottan bejön a cucc, azt kell mondjam. Nagyon várom a nagylemezt, remélem az is eljut kis hazánkba, a hanglemez boltokon keresztül is, akár. Aki szeretne még infót a bandáról az látogasson el a honlapjukra, és hallgasson bele a nótáikba: http://www.tarpitorchestra.com/

 
Unscarred


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez