2009. 03. 06: (Nem is egészen) Death metal est, Gy?r, No Stress

Reklám:
Este fél 10 után nem sokkal csapott a lecsóba a Depths of Depravity. Igazából meglep?dtem, hogy ?k kezdenek, s a repertoár sem volt túl hosszú, bár a fiúk mindent beleadtak. A darálás és hajpörgetés az Into The Decay-el kezd?dött, majd folytatódott olyan dalokkal, mint például az On The Land of Hate vagy a Scars in Sense. Egy új dalt is eljátszottak nekünk, ami a Destroy Everything címet viseli. Végül egy Cryptopsy feldolgozással búcsúztak el a nem túl nagy számú közönségt?l. Úgy t?nt mintha sietnének, mert koncertjük után gyorsan össze is pakoltak, s a zenekar legtöbb tagja elvonult, amit nem is csodálok, mert tulajdonképpen ilyen „nyilvános f?próbát” szinte bármikor tudnának tartani.
Másodikként a fellép?k között eredetileg nem szerepl? Buttercup csapott a húrok közé. Egy kicsit meglep?dtünk, amikor Depths of Depravity-ék után 4 lány kezdett el pakolászni a színpadon. F?leg hogy olyan csajok, akik ha szembejönnének veled az utcán, meg nem mondanád róluk hogy egy ilyen zenekarba játszanak. A zenéjük a maga nemében nem volt rossz, bár tény, hogy nem az a hajrázós-zúzós muzsika. Körülbelül 7-8 dalt adhattak el?, közöttük volt 1-2 lassú is (mint például a Tánc), de ami személy szerint engem megfogott, az a Tilosban jársz cím? dal. Az egyik angol nyelv? szerzeményb?l (Illusion) pedig már videoklip is készült. Kellemes hangú énekesn?, mindent beleadó gitáros, kissé passzív basszeros, és korrekt, pontos dobos – körülbelül így tudnám jellemezni a zenekart.
Nagyjából fél 12 után visszatértünk a death metal témákhoz, hiszen színpadra lépett a „másik Depths”, azaz a DOD, vagyis a Depths of Desecration. Nos igen. Sajnos az ? koncertjüket is nyugodtan nevezhetjük nyilvános f?próbának, hiszen addigra sokan hazamentek már, és alig néhány ember álldogált a színpad el?tt. Nem mintha meglep?dtem volna ezen, hiszen a koncert csak nagyon kevés helyen lett meghirdetve, a városba például egyetlen plakátot sem láttam, s az interneten is csak 1-2 helyen láttam kiírva. Azért természetesen volt néhány kitartó egyén, akik szinte végig headbangelték az egész koncertet. A jelenleg beugrós basszusgitárossal rendelkez? zenekar repertoárjában sok jó dal szerepelt, mint például a Help Me, a Still Remains, a Sounds of Reflection, és természetesen a nagy favoritom, az elmaradhatatlan End of Slavery. Hozzáteszem, a fiúk úgy játszottak, mintha tele lenne az egész hely, én legalábbis nagyon élveztem a zenéjüket.
Másodikként a fellép?k között eredetileg nem szerepl? Buttercup csapott a húrok közé. Egy kicsit meglep?dtünk, amikor Depths of Depravity-ék után 4 lány kezdett el pakolászni a színpadon. F?leg hogy olyan csajok, akik ha szembejönnének veled az utcán, meg nem mondanád róluk hogy egy ilyen zenekarba játszanak. A zenéjük a maga nemében nem volt rossz, bár tény, hogy nem az a hajrázós-zúzós muzsika. Körülbelül 7-8 dalt adhattak el?, közöttük volt 1-2 lassú is (mint például a Tánc), de ami személy szerint engem megfogott, az a Tilosban jársz cím? dal. Az egyik angol nyelv? szerzeményb?l (Illusion) pedig már videoklip is készült. Kellemes hangú énekesn?, mindent beleadó gitáros, kissé passzív basszeros, és korrekt, pontos dobos – körülbelül így tudnám jellemezni a zenekart.
Nagyjából fél 12 után visszatértünk a death metal témákhoz, hiszen színpadra lépett a „másik Depths”, azaz a DOD, vagyis a Depths of Desecration. Nos igen. Sajnos az ? koncertjüket is nyugodtan nevezhetjük nyilvános f?próbának, hiszen addigra sokan hazamentek már, és alig néhány ember álldogált a színpad el?tt. Nem mintha meglep?dtem volna ezen, hiszen a koncert csak nagyon kevés helyen lett meghirdetve, a városba például egyetlen plakátot sem láttam, s az interneten is csak 1-2 helyen láttam kiírva. Azért természetesen volt néhány kitartó egyén, akik szinte végig headbangelték az egész koncertet. A jelenleg beugrós basszusgitárossal rendelkez? zenekar repertoárjában sok jó dal szerepelt, mint például a Help Me, a Still Remains, a Sounds of Reflection, és természetesen a nagy favoritom, az elmaradhatatlan End of Slavery. Hozzáteszem, a fiúk úgy játszottak, mintha tele lenne az egész hely, én legalábbis nagyon élveztem a zenéjüket.
Különben mindig is csodáltam az olyan zenekarokat, akiknek a kis számú közönség ellenére nem megy el a kedvük az egész koncertt?l. Néhányszor hallottam már olyat zenekaroktól, hogy nekik teljesen mindegy, mennyi embernek játszanak; ha csak kevésnek is, de azok élvezik, már megérte eljönni. Ez azért egy nagy pozitívum.
Utolsóként a Checkpoint „fucking” Charlie lépett színpadra. Kicsit furcsán néztem, amikor megláttam a koncertkiírást: vajon mit keres egy hardcore zenekar egy alapból death metalnak induló esten, aztán nagyon kellemesen csalódtam az egész zenekarba. A punk sérós énekes már kissé mókás hangulatába volt, valószín?leg az elfogyasztott szeszmennyiség miatt, bár nem mintha ez érdekelt volna valakit, s?t. Két szám közti szünetbe sörét felemelvén hangos „egi”-vel köszöntötte a közönséget. Ekkora már néhány fiatal is beszabadult a színpad elé, akiknek valószín?leg nagyon tetszett a koncert, ezt bizonyította „?rületes” pogójuk.
Kaptunk egy Sepultura feldolgozást is, a Roots, bloody roots-t, erre is azért néhányan aktivizálták magukat.
Körülbelül fél 2-2 fele lehetett vége a koncertnek, én jól éreztem magam, szerintem az emberek többsége is, aki ott volt. Aki meg nem volt ott, vessen magára.
The Blackest
képek itt!
Utolsóként a Checkpoint „fucking” Charlie lépett színpadra. Kicsit furcsán néztem, amikor megláttam a koncertkiírást: vajon mit keres egy hardcore zenekar egy alapból death metalnak induló esten, aztán nagyon kellemesen csalódtam az egész zenekarba. A punk sérós énekes már kissé mókás hangulatába volt, valószín?leg az elfogyasztott szeszmennyiség miatt, bár nem mintha ez érdekelt volna valakit, s?t. Két szám közti szünetbe sörét felemelvén hangos „egi”-vel köszöntötte a közönséget. Ekkora már néhány fiatal is beszabadult a színpad elé, akiknek valószín?leg nagyon tetszett a koncert, ezt bizonyította „?rületes” pogójuk.
Kaptunk egy Sepultura feldolgozást is, a Roots, bloody roots-t, erre is azért néhányan aktivizálták magukat.
Körülbelül fél 2-2 fele lehetett vége a koncertnek, én jól éreztem magam, szerintem az emberek többsége is, aki ott volt. Aki meg nem volt ott, vessen magára.
The Blackest
képek itt!
Szólj hozzá a cikkhez
Friss zenei hírek
02.02. |
01.31. |
01.28. |
01.18. |
01.16. |
Hasonló cikkek
Cimkefelh?
A38, adomány, Agregator, alternatív rock, Dalriada, Deák Bill Gyula, Doom, els? nagylemez, H.A.R.D., Hammer Concerts, Hard rock, KoRn, Kowalsky, lemezmegjelenés, Metalcore, MetalWar Fest, Moby Dick, P.Mobil, pályázat, Red Rocket, RedHeart, Rock, Rómeó Vérzik, Schrott Péter, Slayer, SZIN, viharock.hu, zenei díj, zenekar, Zúzda Rock Kert