Depths of Desecration interjú

Kezdjük egy általános „bemelegít?” kérdéssel: mikor, hol és hogyan alakultatok?
Gábor: Igazából 2005. decemberében alakult a zenekar, és el?ször 3 tagot számlált: gitáros, basszeros-énekes, majd egy Hammeres hirdetésen keresztül sikerült dobost is találni, személy szerint engem. Ezután kezdtünk el zenélni, majd Pesten próbatermet is sikerült találnunk. Nem sokkal ezután volt egy tagcsere is, a b?g?s-énekesünkt?l váltunk meg.
Utána jött Dénes, akkor még beugrósnak, majd az énekesünket is megtaláltuk (Tomit). 2006 áprilisában volt egy tehetségkutató Kecskeméten, amir?l mi semmiképpen sem akartunk lemaradni. Abban az id?ben körülbelül volt 2 dalunk és 3 feldolgozásunk. Végül Dénes is állandó tag lett nálunk, és igazából onnantól kezdve számítjuk a zenekart, kb. 2006 tavaszától.

Szerintetek az állandó tagcserék befolyásolhatják a közönséget, a sikert..stb?
Dénes: Nem valószín?. Az emberek valószín?leg azért jönnek el a koncertjeinkre, mert tetszik nekik a zenénk, s nem azért ahogyan kinézünk. Sokszor nem is nézik, kik játszanak a zenekarba, és a koncerten szembesülnek azzal, hogy kik a zenekar tagjai. Egy zenekart viszont elég rosszul érinthet egy tagcsere, mert az mindig bonyodalmakkal jár.

Hogyan emlékeztek vissza az els? koncertetekre?
Gábor: A kecskeméti bulit nem is mondanám koncertnek, mert az egy elég rosszul sikerült tehetségkutató volt. Els?ként egy házibuli alkalmával léptünk fel, ami elég vicces volt. Úgy nézett ki, hogy egy düledez? pajtába bevittük a cuccokat, és a mikrofon is például egy vascs?re lett ráragasztva szigetel?szalaggal, majd itt zenéltünk az embereknek. Végül a rend?rök kb. este 10 fele befejeztették velünk a koncertet. Hát ez volt az els? koncertélményünk.

És hogy tetszett ez a buli?
Gábor: Mi nagyon élveztük, csak a hatóságokkal való szembenézés volt egy kicsit kellemetlen..

Melyik volt a legemlékezetesebb bulitok és miért?
Dénes: Ilyenb?l sok van. Volt amikor a koncert sikerült nagyon jóra, és volt amikor az egész este, például az ottalvós buliknál. Szoktunk rendezni „Death Metal Night” néven bulikat, hasonló stílusú zenekarokkal. Itt Gy?rben is volt már ilyen, valamint Szegeden, Siófokon és még néhány helyen. Megrendeztük ezt Tatabányán tavaly július közepén, és nagyon jó volt: teltházas buli, iszonyatosan jó hangulat.
Ami még emlékezetes volt, az a Sankt Pölten-i (Ausztria) buli. Igazából nem is a koncert hangulata miatt, mert az osztrákok képesek a színpadtól 3 méterre megállni, karbatett kézzel ácsorogni, vagy esetleg bólogatni. A hozzáállásuk az, ami nagyon pozitív.

Hát igen, ez például itt Gy?rben nem mindig igaz..
Gábor: Itt is volt már jó bulink, például a kett?vel ezel?tti. Az utolsó buliról ne is beszéljünk, mert nem is lett meghirdetve..

Ja, lett volna?
Gábor: Igen, de mivel nem lett meghirdetve, körülbelül 3 ember volt, így mivel a f?zenekar összepakolt,mi is  úgy döntöttünk, hogy összepakolunk és hazamegyünk.

Err?l én sem tudtam…
Gábor: Volt már ilyen, de amikor azel?tt játszottunk itt Gy?rben, akkor egy jó hangulatú bulit sikerült szervezni, sokan voltak. Egyébként még a legemlékezetesebb koncertjeinkhez visszatérve, megemlíthetnénk a kecskeméti bulit is. Oda ugyanis úgy mentünk, hogy nem volt autónk, így hát teljes koncertcuccal, és egy tucat táskával felpakolva kellett vonatoznunk

Igen, ezt olvastam is a honlapotokon a napló részbe, és ez is lenne a következ? kérdés. Nekem nagyon tetszik ez a naplóírás, mert az ember teljesen bele tudja magát élni a szituációba, még ha nem is volt ott. Honnan jött az ötlet, hogy naplót írtok a koncertekr?l és az el?tte/utána való kalandokról?
Gábor: Nem is tudom melyik webzinen olvastam az Insane naplóját, és egy csomót röhögtem rajta. Arra gondoltam, hogy velünk is annyi ilyen dolog történik, miért ne írnánk le mi is? És igazából bejött, mert akik eddig olvasták, mind jó ötletnek tartották.

Hát nekem is nagyon tetszik, és ezel?tt még nem is láttam ilyet...
Gábor: Végülis a legtöbb ember nem tudja, mi megy a „kulisszák mögött”, hanem csak annyit lát, hogy a zenekar ott van, minden rendbe megy, és minden szép és jó. Ebben a blogban mi viszont mindent leírunk, az egész buli történetét, valamint ide kerülnek fel a „kétes” fotók és videók is. Például a tatabányai Metal Campingr?l is van fent egy videó, amin Dénes azt taglalja, hogy ha ? n? lenne, hogyan osztaná be a zenekartagokat, hát, szerintem a környékbeliek biztos buzinak néztek minket :)

Egy kicsit viszont mintha mostanában leálltatok volna ezzel..
Dénes: Naplót mindig írunk, de most éppen készül az új honlapunk. Remélhet?leg egy-másfél hónapon belül készen is lesz, addig már nem töltünk fel túl sok infot a régire.

Mi a célotok a zenéléssel? Úgy értem: inkább „hobbiszinten” m?velni, vagy kés?bb, ha esetleg úgy alakul, akár ebb?l élnétek meg?
Dénes: Valahol a kett? között. Mindannyiunknak megvan a „polgári” foglalkozása, viszont nem szeretnénk „házi zenekar” sem lenni, hogy mondjuk játszunk Tatabányán és a 20 kilométeres körzetében.

Néhány zenekartól már hallottam azt, hogy ?k inkább kevesebb embernek zenélnek, de azok szeressék a zenéjüket. Ti hogy vagytok ezzel? Inkább kevesebb embernek zenélnétek, akik garantáltan élvezik, vagy inkább minél többnek?
Dénes: Egyértelm?, hogy inkább többnek, de tulajdonképpen teljesen mindegy. Mi nem vagyunk olyanok, mint Endréék, akik hogyha kevés ember van a koncertjükön, összepakolnak és hazamennek. Ugyanúgy játszunk két embernek is. Pécsváradon például körülbelül 5-en voltak, de mi azért jól éreztük magunkat. Családias hangulatban ugyan, de eltelt az este.
Zoli: Úgy vagyunk vele, hogy ha kevesen jönnek, nekik is játszunk, mert ?k nem tehetnek arról, hogy a többi ember nem jött el. És amit említettél, az a felfogás például azért sem jó, mert ha elmész egy olyan helyre, ahol még sohasem játszottál, nyilván az emberek azért mennek oda el, hogy megismerjék a zenédet, és kicsit furán jön ki, ha nem zenélsz nekik.

Mi az, ami inspirál titeket?
Gábor: Különleges inspirációink talán nincsenek, mert a zenéink mindig a lehet? legváltozatosabb id?pontokban készülnek. Például volt olyan, hogy hajnali kett?kor kipattantam az ágyból, mert eszembe jutott valami. Nincs olyan, hogy meghallgatok vagy megnézek valamit, és abból veszek ötleteket, mert ezek az ötletek maguktól jönnek.
Természetesen a zenekar alakulásakor megvolt az elképzelés, hogy körülbelül milyen zenét szeretnénk játszani

És mi volt ez az elképzelés?
Gábor: Modern death metal, dallamos elemekkel, nagyjából ott, ahol az In Flames a Colony albummal abbahagyta. Én például nagyon szeretem a régi In Flamest, és az At The Gates-t. Mindenki a zenekarban nagyjából hasonló m?fajú zenét hallgat. Nem akartunk átmenni heavy metalba, másrészt viszont nagyon durva death metalt sem akartunk játszani, hanem valahol a kett? között.

Mostanában eléggé felkapott lett a Magyarország kontra külföld téma. Ti ezzel hogy vagytok?
Zoli: Nyilván szeretnénk itthon is és külföldön is fellépni, bár a külföld téma egy kicsit rizikós. Elég kevés lehet?ség van országon kívül koncertezni, és id?nk sincs túl sok rá, mert mindenki dolgozik.

Mennyi esélye van itthon egy ilyesmi stílusú zenekarnak, mint amilyenek ti is vagytok?
Zoli: Túl sok esély nincs rá, hogy itthon kibontakozzon egy ilyesmi stílusú zenekar, mivel nem támogatják, s?t, egyetlen kiadó van, a Hammer, amely ezt a hörg?s zenét nem igazán tolerálja. Külföldi kapcsolatokra mindenképpen szükség van az érvényesüléshez. Nem is ismerünk olyan embert, aki közelebb tudna minket hozni a „sztársághoz”. Az, hogy mi koncertezünk, fellépünk itthon is és külföldön is, az teljes egészében magunknak köszönhet?, mert nem volt olyan ember aki mögénk állt volna.

Nyilván könnyebb zenélni úgy, hogy van, aki támogatja a bandát, mi viszont ilyen téren teljesen egyedül vagyunk. Ha egy zenekar üzleti céllal alakulna, nem is létezne sokáig. A zene szeretete az, ami életben tartja az egész bandát. Azért is underground, mert ugye egy bizonyos réteget céloz meg. A fiatalabb generációról meg beszélhetnénk..

Teljesen igazad van, mert én is úgy vettem észre, hogy inkább a kommersz zenéket kedveli a mai generáció (persze tisztelet a kivételnek).
Zoli: Igen, a média nagyban befolyásolja a zenei ízlést is. Arra hagyatkoznak, amit a tévében látnak. Nálunk sajnos nincs meg az a lehet?ség, ami t?lünk nyugatabbra (és talán keletebbre is). Például koncerteztünk Erdélyben is, ott még teljes szívb?l szeretik az ilyen zenét. Itt már az van, hogy majdnem minden második ember zenél, és sokan azért mennek el egy koncertre, hogy kritizálják a másikat. Nincs összefogás.

Akkor beszéljünk egy kicsit a külföldi koncertekr?l. Eddig hol léptetek fel, ez miben volt más, mint egy magyarországi fellépés, és hogy éreztétek magatokat?
Gábor: Például Ausztriában játszottunk már, ott egészen más a helyzet. Mindig van egy tágas öltöz?, és mindig kapunk enni, inni, és szállást is. Ott megbecsülik a zenekarokat, itt viszont a legtöbb klubnál szinte már az van, hogy „tökmindegy ki van a színpadon, zenéljen, és lehet?leg ne kerüljön sokba”. A másik, ami tetszik még Ausztriában, hogy ott nem este 11-kor kezd?dnek a bulik, s tartanak hajnali 4-ig (mint nálunk), hanem ott 7-8 körül elkezd?dnek a koncertek, éjfélkor véget érnek, és utána van az after party.

Depths of Desecration honlap: http://dodband.uw.hu/

Myspace: http://www.myspace.com/depthsofdesecration

A 2009. 03. 06-i koncerten készült videó: http://www.youtube.com/watch?v=KGhsUkbKPdE&feature=channel_page

Az interjút készítette: The Blackest