Soulfly @ Diesel, 2009.03.09.

Murphy - 2009. március 22. vasárnap, 18:27    
SoulflyGúnyosan akár családi vállalkozásnak is tekinthetjük, ahogy Max és mostohafia, Richie, bandáikkal, vagyis a dzsungelmetál Soulfly-jal és az Incite ifjonti thrash-core titánjaival együtt veszik be Európát.
Reklám:
Annak ellenére, hogy a legutolsó Soulfly korong (Conquer) véleményen szerint nem sikeredett túl  fényesen - hosszú nóták sok ismétléssel és üresjárattal -, ellenben az Igor bátyóval való kibékülés jegyében született Cavalera Conspiracy Inflikted-jével, amire nem titok, hogy egy újkori Sepultura folytatásként tekintek. CC-t amúgy tavalyi NovaRock-on csekkoltam ugye, és MAXimális riszpekt a srácoknak. Azt meg nem kell külön fejtegetnem, hogy ha már Max bátyó vette a fáradságot, és erre tévedt, ami számomra mindig egy hatalmas ünneppel ér fel, még szép, hogy ott vagyok. Aki ismer, tudja mennyire Cavalera fanatik vagyok...
 
Most pedig nézzük magát a koncertet.
 
Nyolc felé értünk a Dieselbe, már kezdett rendesen telít?dni a hely – raszták, és Sepu-addiktok el?nyben. Némileg szell?sebben volt a hely, mint Biohazardon, és átlagéletkori is vagy öt-hat évet csökkent. Id?húzásként bevertünk egy-két sört, megnéztük a Soulfly merchandise-t – jóval nagyobbnak gondoltam a kínálatot, persze az is lehet, hogy a java már elfogyott az eddigi állomásokon, haha!
 
Magyar el?zenekar nem lévén (pedig Cadaveres simán passzolna) rögtön az Incite kezdett, méghozzá egyetlen eddigi anyaguk, a Divided We Fail c. 2006-os EP címadójával, amit?l én azon nyomban transzba estem. Minden porcikám mozgásba lendült, egészen testemet egyszeribe átjárta  a metál! Felvételen is kiszabott brutális nóta, de így él?ben valami félelmetesen szólt! Zak, a dobos csóka úgy püfölte a b?rt, ahogy nem szégyellte, pedig a cucc igazán eltörpült Soulfy-ék brazil zászlóval leterített dobja el?tt. Marrufo (basszer) és Dis (gitáros) egyt?l-egyig zseniális thrasher témákat nyomattak, tehát a zenei részével maradéktalanul meg lehettünk elégedve. Hanem Richie – Cavalera fogadott fia -, akinek rekedtes, enyhén hamis hangját már egynéhány régebbi Soulfly lemezen is lehetett hallani, most még inkább bebizonyította, hogy nem illik az összképbe. Mondjuk ki nyíltan: nem kifejezetten énekesnek való fazon. Próbálta er?ltetni a dolgokat, néha jókat vokalizált, de összességében eléggé alulmaradt. Ezt leszámítva, tehát zeneileg nálam közel tízpontos produkció; viszont krónikus myspace-nyomozókon kívül alig ismerték a bandát, úgyhogy a népek inkább csak álltak és bólogattak.
 
Rövid szünet, majd bejött egy dagadt, szakállas csávó osont fel a színpadra - mint megtudtam, Max hangtechnikusa -, nem sokkal kés?bb pedig már moccanni sem lehetett a néz?téren. Blood Fire War Hate – üvöltötte a nép, ahogy torkán kifért, mire felcsendültek a Conquer azonos cím? dalának kezd?szólamai, és megindult életem egyik legjobb bulija, Soulfly-kategóriában pedig a Koncert. El?l, a kordon mellett - ahol kezdetben én is vegyültem, s próbáltam fotózni, mindezt több-kevesebb sikerrel - végig fel-le ugrált, egy emberként hömpölygött a felspannolt tömeg, hátul a  disztingváltabb bámészkodók gyülekeztek, középen pedig szigorú mosh és pogo aréna honolt, de volt úgy, hogy az egész placc ?rjöngve dobálta magát! Meglepetésünkre rögtön második számnak benyomták (inkább kölcsönvették) az egyik leghúzósabb Conspiracy-zúzdát, a Santctuary-t, majd sorra jöttek az el?z? albumok nagyobb slágerei: Prophecy, Back To The Primitive,
Seek 'N' Strike, Tribe. Általam nem annyira kedvelt Mars-ban Rizzo koma hatalmasat szólózott, de ne siessünk ennyire el?re...
 
Sepu-fanoknak kedveztek a Chaos A.D. felejthetetlen himnuszával -  iszonyatos, mit vágtak le a  Refuse / Resist alatt az emberek, köztük én magam is kb. agybajt kaptam! -, death-korszakuk rozsdás buzogányaként pedig a Troops Of Doom mért sebes és orbitális csapást ránk. Nekem speciel gigantikus örömforrást jelentett a Nailbomb-blokk - Max korai indusztriál projektjének általában kevésbé ismert és/vagy játszott dalai közül felzendült a Waste Away, majd a zseniális Cockroaches (személyes favorit!), de a meglepetéseknek csak nem volt  vége: egy riff elejéig beköszönt Slayer Raining Blood-ja is. Egyik szünetben pedig Bobby és Rizzo úr is dobver?ket ragadott és Nunez kollégával együtt verték trióba a b?rt, majd szenzációs dob-showjukhoz kés?bb a kipihent Max is csatlakozott, egy szerencsés rajongóval karöltve. Változatosságra egyáltalán nem lehet panasz!

Bal oldali m?vészúrként a sz?ke, torzonborz hajú Bobby Burns volt látható, arcába fésült, idétlen fekete tincsekkel – melyek szemmel láthatóan végig zavarták, és folyamatosan t?rte el.  Megbízhatóan m?ködött basszerjén, amit kb. két-háromszámonként cserélt, nem mintha baj lett volna vagy ilyesmi. Szünetekben viszont egyb?l rágyújtott, habár alig bírta, majd' megfulladt, haha!
 
Max Mester bazi szakállal, alul felnyírt hajban pompázott, természetesen a kötelez? három-négy, alkarnyi vastagságú, brutálisan kinéz? (f?leg headbang közben!) rasztatinccsel, frissen borotválkozva. El?ször még Cavalera Conspiracy kabát volt rajta, majd biztost?kkel rögzített Cannibal Corpse póló, aztán ugyanilyen módszerrel Cro-Mags, végén pedig egyszer? HATE feliratúra cserélte. Szemmel láthatóan majd kicsattant az öreg, meglehet?sen jókedvébe volt. Vidáman dobálgatta az ásványvizeket, pacsizott meg miegymás – szóval kurvára élvezte. Nem egy mai srác, úgyhogy egyszer-egyszer rövidebb szünetet kellett beiktatni, míg kifújta magát.
 
Marc Rizzo (ex-Ill Nino) baseball-sapkában, Overkill pólóban nyomult – becsülend?, hogy még valaki emlékszik a régi id?k thrash zenéjére -, ezúttal hátizsák nélkül lépett fel. Általában egy gitárral tolta, de Mars szólóját például egy frankó ikernyakúval abszolválta, ami, mondanom sem kell, hihetetlen tetszést aratott!
 
Joe Nunez dobosra sem lehet egy panaszos szavunk se; ugyan alig lehetett látni a hatalmas cucca mögött, de hallani annál inkább; ? is szerves részét képezte ennek az überállat, extra-hangulatos produkciónak, ami szerintem abszolút megérte az árát!
 
Visszatapsot követ?en jött a jó öreg jungle-boogie, vagyis a Roots kötelez? jelleggel, egy kis Jumpdafuckup mutatóba, pár riff elejéig, és ha jól emlékszem a régi id?k egyik kihagyhatatlan klasszikusa, az Eye For an Eye.
 
Amit viszont hiányoltam - ugyanis jóból sosem elég, ahogy tartja a mondás, meg amúgy is meglehet?sen MAXimalista vagyok Cavalera téren -, pár régebbi Sepu darab, amiket nagy általánosságban játszani szoktak – gondolok itt: Attitude, Spit, Territory, Arise / Dead Embrionic Cells, Policia stb. De ez már csak tényleg piszlicsáré kötekedés, hiszen sokat próbált, zenei örömfaktorom nem is tudom mióta várt egy ilyen csúcsra. Pláne, mivel ezt a másfél órás csodát  még jó néhányszor vissza fogom idézni életem során...
  
Számlista 90%-os pontossággal:

 
Blood Fire War Hate
Sanctuary (Cavalera Conspiracy)
Prophecy
Back To The Primitive
Seek 'N' Strike
Tribe / Umbabarauma
Mars
Refuse/Resist (Sepultura)
Doom
L.O.T.M.
Molotov
Drum Jam / Bumba
Fall Of The Sycophants
Frontlines
Jumpdafuckup
Roots Blood Roots (Sepultura)
Eye For An Eye

 
Murphy
(képek ITT!)


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez