PRODIGY – Tíz év várakozás - Sziget 2006.08.15.

Murphy - 2006. augusztus 15. kedd, 10:27    
Idén is elég szép felhozatallal büszkélkedhetett Szigetünk. Mehettünk volna Ill Nino-ra, ami azonban elmaradt, Sick Of It All-ra, vagy éppen az indusztriális Fear Factory-ra. Mi azonban úgy döntöttünk, hogy egyedül Prodigy-ra zarándokolunk fel…
Reklám:
Vonatozásunkkal kapcsolatban csak egy kedves anekdota. Kis csapatunk egy hölgytagjában az elfogyasztott sörök már javában kezdtek dolgozni, így kiment hát az illemhelyre, mire egy szintén ott rostokoló, id?sebb néni fejhangon érdekl?dött t?le: „pisi lesz vagy f??”
 
Id?közben – nehogy már véletlenül is könny? legyen odajutni - némi gondunk támadt a metrópótló buszjárattal, hogy hol-mikor-hogyan, de mákunkra összetalálkoztunk ismer?s, óvári illet?ség?, Rockmaraton-os arcokkal. Így már közösen dacoltunk azokkal az akadályokkal, amit elénk gördített a BKV.
 
Csoportos jegyvételezés következett hat ropis egységáron, aztán szomjcsillapítás okán irány a közelben honoló Madaras Teszkó (gyengébbek kedvéért: Ósön). Már éppen azon voltunk a pénztárnál, hogy hova lenne jó rejteni a piát, mire mögöttünk egy Sziget-passzal rendelkez?, rendkívül készséges hölgyemény tudtunkra adta, hogy finoman szólva: obi van, ugyanis már nem csak átkutatnak, de a piába is pofátlanul belekóstolnak! Amit tudtunk megittunk, a többit meg gyümölcslébe, ásványvízbe keverve juttattunk be.
 
A VIVA kapuhoz érve heti élménybeszámoló tesóm jóvoltából, majd ezt követ?en el?bb csocsó a németekkel, majd lecuccolás haverok sátrába. Kis id?nk még volt Tesstimony-ig, így bejártuk, amit csak lehetett. Útközben a csapnál magukat sikáló (illetve inkább csak próbálkozó) csoki-birkózásról megtért bikinis csajok, nem sokkal odébb csapat, megfázott, papír-zsebkend?t tarháló fiatal - természetesen egy háromnyelv? táblával, mert hát a Sziget mégiscsak nemzetközi. Aztán meg Elismert Sörszakért? táblával jött oda egy srác, mik vannak!
 
Kedvenc Hammerünk nagyjából megint ott foglalt helyet, mint egy éve, s?t ez alkalommal még egy Teszkót is kapott mellé; hajrá éhes rockerek! Tesstimony-ék ötös kezdésére szép számmal gy?ltek a népek. S?r? köd lepte a színpadon, majd szép lassan kibontakoztak az alakok. Nagyon ütött az énekes Black Metal For White People pólója! J Közben egy lelkes kis csapat azon gyötr?dött, hogy egy sörrel teli homokozó vödröt hogyan nyújtson fel nekik a színpadra, de aztán megoldották okosan. Fergeteges koncertet nyomattak, ment is az eszemet villázás ezerrel! Igaz, a bandától eddig csak az Inhale The Sadness anyagukat hallottam, de úgy érzem, ezek után sürg?sen pótolnom kell a mulasztásomat.
 
Maradt még egy szabad óránk, Christian Epidemic el?tt. Hogy addig is hasznossá tegyük magunkat megcéloztuk a Vándor Vurstli fantázianévvel ellátott részt. Lehetett kölcsönözni meteorokat, labdákat és egyéb zsongl?rködésre alkalmas eszközöket – natürlich éltünk is a lehet?séggel. Két bohócnak öltözött csaj akrobatikázott a színpadon vagy egy negyed óráig, aztán meg egy kinti emelvény alatt folyt a m?sor. Egy angol (vagy francia) házaspár ?zte akrobatikával és pantomimmal f?szerezett, humoros kis el?adását megannyi geggel és mászással. Majd jött egy csoport bárány, azokat lestük egy darabig.
 
Járványos Krisztiánban kissé belecsúsztunk újabb gy?ri arcokkal való találka miatt, de nem sokat mulasztottunk. Érdekes volt a maga módján. Többet nem igazán tudok mondani, mivel most hallottam ?ket el?ször, de annyi bizonyos, hogy totál-brutál egy zene…
 
Utána meg akartuk látogatni a Színház sátrat, mert – mint megneszeltük - egy gy?ri produkció ment éppen, a Trainspotting. Végül is lekéstük, és inkább a Prodigy el?tti halál közeli élménynek számító furakodást választottuk. Ugye, ?k már Szigeteltek egyszer, mégpedig 1996-ban, de addig sok víz folyt le a Dunán; meg aztán Prodigy-b?l sosem elég… Fél tízre voltak kiírva az elektro-angolok, s majd’ negyed órás késéssel robbantak be a Breathe cím? kultm?vükkel. Egyszer?en nem fogtam fel, hogy én tényleg itt vagyok Prodigy-n, és éppen az egyik kedvenc nótámra ugrálok a megvadult tömeggel egyetemben. Hihetetlennek t?nt az egész, pedig pontosan tíz évnek kellett eltelnie, hogy újra a Szigeten köszöntsük ?ket.
Az ötös fogat pedig csak játszott. Igen, öten voltak, ha még nem mondtam volna. Leeroy mint szokott, hátul ügyködött, mixelgetett a kütyüknél, Maxim rövidebb rasztahajjal, szemeinél egy fehér csíkkal rohangászott, mint egy mérgezett egér, akárcsak kedvenc Keith Flint-ünk. Él?fellépés okán kiegészültek egy pöpec gittyóssal és egy gyorskez? dobossal.
Keith Flinre visszatérve: hol vannak már azok a régi szép id?k, amikor kétoldalt nyírt tarajba, piercingekkel telet?zdelve sokkolta a népet! Mára talán megkomolyodott, mert sem a szivárvány színeiben pompázó taraj, sem egy fia testékszer nem leledzett rajta. Kopasz fejével és hosszú kabátjával meg tisztára úgy nézett ki, mint Uncle Fester az Addams Family-b?l. J De továbbmegyek: amikor a kivetít?n láttunk róla néha egy-egy közelít, és ahogy grimaszolt, az még Pinhead-nek is becsületére vált volna a Hellraiser-b?l!
Breathe után jött csak úgy zúdultak nyakunkba a slágerek: egy kisebb Diesel Power mix, Their Low, aztán Spitfire, a zseniális No Good, megint egy kis mixelés - mintha Back 2 Skool dallamai derengtek volna, bár nem biztos. Az egész dalrengeteg egy nagy mixként fogható fel, melyben hol rövidebb, hol átkevert változatokkal találkoztunk, szóval nem az átlagos albumverziót kaptuk. Folytatásban a Voodoo People - a közepe felé Maxim fogta magát, és a színpadot elhagyva egyenesen begyalogolt a tömegbe, a biztonságiak legnagyobb örömére, haha. Aztán a dal végén egy dobszóló, gitárzúzás meg minden, majd levonultak a színpadról. Visszataps meg ilyenek, aztán újra ?k.
Amikor Maximot mutatták közelr?l, komolyan megijedtem: félelmetes, hogy be volt szívva! Nem láttam még annyira tág pupillákat, mint neki voltak. Néha a mikrofon mellé is beszélt, csak úgy magában - egyszóval szörnyen be volt készülve. Ha jól emlékszem Smack My Bitch Up volt az utolsó szám, aztán végleg le is mentek. Nem volt másfél óra, amit nyomtak, viszont rendkívül tartalmasnak bizonyult az egész.
 
Prodigy után egy kiadós pihenésnek vetettük magunkat alá. Következ? állomásunk a tv2 Megatánc színpada tizenegykor, az Eleven Hold társulatát látogattuk meg. A hattagú brigád – melyben egy heged?s csajogány és egy perkás is felbukkant – egészen laza chill-out bulit nyomott. Igaz, a Másfél százalékon kívül mást szinte nem ismertem t?lük, de az egész tetszett.
 
Egykor Akela – minden valamirevaló spanom tudta, hogy ez lesz az össznépi találkahely. Pokolgépék rendesen csúsztak; addig nem volt mit tenni, ittunk. Ismer?s gondolt egyet, s felkereste a közeli Teszkó sátrat, hogy Karaván sajt és Ice Tea mer?ben szokatlan párosításával csillapítsa korgó gyomrát. Az egyb?l közben háromnegyed kett? lett, mire végre valahára bevonultak a Drakulára. Ezúttal a zsír új albumukról nyomták a címadó Fejetlenséget; ismerték páran. Ezt követte egy ritkán hallott, igazi old-skool darab, a Menekülés; nem is tudom pontosan mikor volt utoljára a repertoárjukban. De a meglepetések ezzel koránt sem értek véget: kés?bb még egy ilyen rozsdás darab került el?, Lélektelenül a Fekete Bárányról. Aztán F?nök beköszönt, és szokásához híven ránk szabadított a Fenevadat. Ismét egy Fejetlenség-nóta hangzott, Egy terrorista naplójából – frenetikus Szuperman-szólóval, ahogy kell! Ráadásul F?nök újfent beizzította a szirénagépét… Aztán a többit már csak úgy ömlesztve: Nekik mondd!, Szemet szemért, Farkastörvények, Betyár élet (szintén zseniális új dal) satöbbi. Közben, egy nagyobb szünetben egy emberként énekeltük el a régi, jó pénzszerz? nótát. Végszóként mi más jöhetett volna, mint a Megkísértelek. Az már csak plusz poénnak min?sül, hogy aznap tényleg telihold volt!
 
Hajnalban még nagyjából végigbolyongtunk a Sziget egész területén csomagoló árusok utolsó portékáit szemrevételezve. Egy állatokat formázó sapka-árus stand vitte a pálmát! Ja, meg láttuk kés?bb elmenni Prodigy-éket, két elsötétített Merciben. Továbbá megnéztünk egy utunkba akadó önkéntes, kukákon ritmusra doboló csoportosulást, aztán megcéloztuk az els?, hazafelé tartó vonatot…
 
Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez