Barrow – Nincsenek már érzések

Sablonos borítójukra tekintve – magányos sírk? egy dombon, felette beborult ég, villám cikáznak, no meg szögesdrót alul, mindez szürke színben - el?bb gondoltam volna egy darkos, bánatmetál jelleg? cuccra vagy akár egy hörg?s-sikongatós death bandára, mintsem súlyosan hömpölyg?, igényes extrém metálra.

Alighogy belekezdenek a Soha ne add fel c. nótájukba, kellemes borzongás fut végig a hátamon, és szinte azonnal konstatálom, hogy bizony baromi jók a srácok! Iszonyatosan jól szól az anyag, annak ellenére, hogy mindössze két nap alatt vették fel – riszpekt!

Tóth Balázs gitáros/énekes hangja egy-az-egyben Farkas Zotya rekedtes, rendkívül súlyos torkára emlékeztet. Ezt az adottságát „Bad” aztán rendesen ki is használja, amellett persze, hogy ügyesen penget, de a basszusgitáros (Balogh Olivér) és dobos (Szeg? Márton) kollégának sem kell panaszkodnia, mert ?k is rettenetesen büntetnek!

Tételr?l-tételre zúzzák széjjel a fejüket, végén már alig marad bel?le valami. Lemegy jó pár ultrabrutál szám, és tényleg olyan mintha old-skool Ektomorf anyagot hallgatnék, persze magyarul. (Nekem ne mond mintha is túlzottan is hajazna a Nem engedem himnuszukra…) Ez nem is csoda, hiszen Zotyáék mellett olyan thrash bandák hatottak rájuk, mint: Sepultura, Soulfly, hazai érdekeltségben pedig a Replika. És ha már itthon járunk, Maradok cím? dalukat a 1Kill Embrace (szintén kiváló, magyar nyelv? thrash-death banda) énekesének, Kokonak a vendégszereplése teszi még ízesebbé.

Sírdomb trióban m?köd? legénysége hét kiválóan kevert, és hangszerelt nótát sorakoztatott fel demójukon, ami egyfajta régi vágású Ektomorf pótlékként is jól m?ködik, amióta a srácok elhagyták a régi vonalat, és Soulfly nyomvonalra állva kivándoroltak nemzetközi elismertség reményében. Extrém metál tehát mára hiánycikké lett, kívánok még sok ilyen jóféle bandát!