El? a konyhakéssel és a kispárnával! – Drugzone - 2009.04.11. V2

The Blackest - 2009. április 19. vasárnap, 12:00    
DrugzoneKövezzetek meg, de ez volt életem els? Bizarre klubja, és ha Drugzone nem lett volna, nem biztos, hogy ellátogattam volna erre a bulira. Néhányan most biztos a homlokukhoz csapnak, de hát Urambocsá’ nem tudtam, milyen lehet egy Bizarre-buli.
Reklám:
Körülbelül este fél 11 magasságában érkezhettünk meg a hajóra, és kicsit ideges is voltam, mert azt gondoltam, már biztos vége van a koncertnek, a bejáratnál viszont közölték velem, hogy az éjfélkor kezd?dik. Örülés, és némi folyadék zsákmányolása után helyet foglaltunk, majd „tanulmányoztam” a repertoárt, és hát igencsak leesett az állam. Körülbelül három szám után már feltettem a kérdést magamnak: lehet, hogy mégiscsak gyakrabban kéne látogatnom az ilyen bulikat? Bár nagyon sokáig egyátalán nem állt hozzám közel ez a stílus, azonban az ilyen zenékre jót lehet bulizni.
Szóval a kommerszebb zenéken kívül (mint például Rammstein és Depeche Mode) még egész ritka el?adók (pl Apoptygma Berzerk) muzsikái is felcsendültek Dj Storm és Lelo jóvoltából.

Éjfél. Négy cybergoth ruházatú és kinézet?, feketére festett hajú és szem? fiatalember közeledik a színpad felé. Beállnak a hangszereikhez, de a mikrofonállvány el?tt még üres a tér. Majd nemsokára egy hosszú fekete b?rkabátos, I Love Drugs feliratú rend?rsapkás, fehér arcú hölgy sétál a színpad felé: megérkezett Linda Daemon, a Drugzone énekesn?je.
Itt álljunk meg egy kicsit. Az ember els?re azt hinné az ilyen dívákról, hogy még nekünk kéne megtisztelve éreznünk magunkat, amiért ? eljött, felvette a szép ruhát, és énekel nekünk (egészen más stílus, de ilyen volt Tarja is a Nightwishb?l). Azonban ez Lindára egyátalán nem igaz. Abszolút közönségorientált, a kontaktust rendkívül jól tartó el?adóról van ugyanis szó, aki még az els? sorokban álló hölgyemények ruháiról is azt mondta két szám közötti szünetben, hogy simán lehetne divatbemutatót tartani bel?lük.
Az els? néhány szám után Linda egy fehér, kényszerzubbonyszer? ruhát öltött magára, majd jött a szájból kifolyó m?vér és a konyhakés is. Hát megmondom ?szintén, néha nagyokat lestem, amikor ott hadonászott vele, bár valószín?sítettem, hogy nem esik ki a kezéb?l.
Azonban nemcsak eme kiegészít?k színesítették a koncertet. El?került egy tenyérnyi méret? piros nyalóka, valamint egy kispárna is. El?ször azt hittem, hogy nem a show része, hogy kiszakadt a párna, majd rájöttem, hogy tévedtem, miután a szám végénél Linda szétcsapkodta, és csak úgy hullottak szerteszét a tollak. Volt még itt DIE feliratú tábla is, s mikor felmutatta, a közönség is vele énekelte azt, hogy DIE!
Összesen 18 dal szerepelt a repertoárban, köztük olyanok, mint például a Welcome to Sin City, az I Hate Humans, a Make Me Kill és a The Damnded.
Egyvalaki néha-néha megzavarta ugyan a koncertet a „menjetek haza” és hasonló stílusú bekiabálásokkal, azonban ez Lindáékat egy cseppet sem zavarta, ugyanis a legtöbb ember (szerintem) nagyon jól érezte magát. Mint ahogy ? is fogalmazott, Pesten jobban vev?k az ilyesmire, bár azért remélem, majd valamikor még ellátogatnak hozzánk.
A végén még egy ajándékcsomag is gazdára talált, majd folytatódott a Bizarre klub, a Drugzone pedig villámgyorsan elt?nt.

Az egész napos utazgatás miatt alapból fáradtan mentünk a koncertre, így 2 óra fele el is indultunk haza. Jó hangulatú este, színes, érdekes koncert, közönségbarát zenekar. Röviden tömören így tudnám elmesélni, hogy milyen is volt ez a buli.

The Blackest
(képek itt)


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez