Superbutt - Egy helyen játszottak a Beatles-szel

- A szeptemberi koncertek úgy szervez?dtek, hogy lett egy finn kiadónk; Franciaországban és Hollandiában már korábban is volt. Közben sikerült találunk egy német labelt ehhez a lemezhez (kiadó meg management, szervez?brigád), és ezeket ?k rendezték. Nálunk úgy m?ködik, hogy minden országban vannak kapcsolataink, általában egy cég (Hollandiában például csak egy srác), aki a koncerteket, és az ezzel járó folyamatokat intézi. Tehát a külföldi fellépésüket abszolút nem mi szervezzük, mi csupán egyeztetünk, hogy „jó ekkor és ekkor”. Németországban vicces volt, hogy azon a helyen játszottunk, a Kaiserkeller-be, ahol annak idején el?ször lépett fel a Beatles külföldön. És tele van csomó fotóval, minden arra van kiélezve, szóval állati jó érzéssel töltött el minket. Ilyen szempontból tök jók ezek az utazások, koncertek, hogy csomó ilyen élmény van, ami egyébként lehet, hogy nem adatna meg.

- Ebben az utolsó fél évben Németországban, Ausztriában, Hollandiában és Franciaországban léptünk fel, de voltunk még ezen kívül Csehországban, Szlovákiában, szóval nagyon sokfele. Ha jól számolom, összesen talán 14-15 országban játszottunk már az elmúlt három-négy évben. Ezek a helyek változók: a kis kluboktól kezdve (van, amikor még akkora se), a fesztiválokig bezárólag mindenféle helyen megfordultunk. Tavaly nyáron a With Full Force fesztivál nagyszínpadán tettük tiszteletünket, ahol a line-up így nézett ki: mi, Anthrax, Motörhead, Iron Maiden, Dew-Scented, Hellacopters… Befut ilyen is, és akad, hogy egy kocsma sarkában zenélünk húsz embernek, szóval eléggé változatos. Most ?sszel is vegyes volt, el?re sosem tudod kiszámolni. Itthon és külföldön sem vagyunk az nagyon híres banda, akik tutira tudja azt, hogy márpedig akárhol fellép, oda beözönlik ezer ember, és éppen ezért csak sportcsarnokok játszik, mint mondjuk itthon a Tankcsapda. Ha egy fesztiválon lépünk fel, akkor persze sokan látnak minket, de ha például kiírják, hogy Superbutt Dél-Németországban vagy Franciaországban egy kis helyi klubban, azért 30-40 ember biztos bejön, ha másért nem, az érdekl?dés szintjén. Nem lehet mondani, hogy bárhol Európában kiejtik azt a nevet, hogy SB, akkor azonnal mindenki tudni fogja mir?l van szó. Nyilván vannak akik vágják, hogy kik vagyunk, de ez nem jelent olyan szint? sztárságot, elismertséget, hogy el?re tudnánk, sokan lesznek, és csak ilyen helyeken játsszunk. Ha belegondolsz, Magyarországon is így van. Gy?rben például itt játszunk, mert ez a rock klub, Debrecenben meg a Lovardában. Egyik helyen hatszáz ember van, másik helyen meg alig húsz – ez mindenhol így van.

- Nem tudsz olyat mondani, hogy a németek ilyenek, a franciák olyanok. Sokkal inkább tudsz úgy differenciálni, hogy a fiatalok, a 16-19 közöttiek mindig iszonyú lelkesek, de sokkal kevésbé érdekl?d?ek a zene iránt. Nekik az a lényeg, hogy feszes legyen, jó hangos meg lehessen rá ugrálni; bár mi is ilyenek voltunk ennyi id?sen. Az id?sebb korosztály inkább megáll a háttérben, megtapsol, majd koncert után megveszi a cédédet. Ami még fura a külföldi és a honi különbségben (és nem annyira szoktuk érteni), hogy itthon kevésbé érdekl?d?ek az emberek. Mondjuk pont ma van Blind Myself az A38-on, és ott van négyszáz ember, akiket be tudsz határolni, hogy ?k szeretik. És furcsa így más városokban – és most nem csak err?l a helyr?l beszélek -, hogy nincsen száz olyan ember, aki ismeri a zenekart? Vagy mást mondok: ismeri a System, a KoRn és egyéb modern metálbandákat, és be tudta l?ni, hogy vannak hasonsz?r? bandák, mint például a Blind, az Insane, vagy a Superbutt stb. Furcsa, mert úgy t?nik, mintha nem érdekelné az embereket, hogy mi van a Tankcsapdán kívül ebben az országban; vagy nincs olyan motiváló er?, aki egy helyen összefogná az embereket. Külföldön jobban meg vannak szervezve a dolgok, igaz ott is belefutunk egy-egy olyanba, mikor kevesen vannak, de ott nem érzünk olyat, hogy „itt nem 15 embernek kéne lennie…” Ez persze nem azoknak szól, akik eljönnek, vagy azoknak, aki nem; leginkább ez a helyeknek kritika, hogy vajon miért nem jönnek el az emberek…

- Els?sorban az Ektomorf. Elég jól ismeri ?ket a hardcore réteg, azon kívül pedig ott is városoktól és helyekt?l függ. Egyikben az Insane-t ismerik, másikba minket, mert már zenéltünk ott. Hollandiában és Franciaországban pedig már szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy egész kis törzsközönségünk van, jönnek vissza az emberek. Pont most volt, hogy a hollandoknál két koncertet is adtunk, és szuper érzés, mikor mindkett?n jöttek vagy harmincan, már Superbutt pólóba eleve. Általánosítva az Ektomorf egyetlen olyan magyar zenekar, akinek bárhol ellököd a nevét metálosabb körökben, lemész egy kocsmába, ahol iszik egy húsz rocker, akkor tuti, hogy abból találni fogsz ötöt, aki már tuti, hogy hallotta a nevét, ha nem tizet. Ilyen más magyar zenekar per pillanat nincsen; de a BPS is egy bizonyos szubkultúrában elterjedt - rólunk is hallottak, az Insane-k sem idegenek már, a Blind-ékat Szerbiában és a balti államokban ismerik. Nagyjából mindenkir?l vannak információik. Egyszer?en le lehet sz?rni: megnézed az adott zenekar oldalán, hogy hol és merre játszanak, abból minden kiderül. Ha egyáltalán nincs rád érdekl?dés, akkor nem utazol oda. Egyszer még elmész egy helyre, ha viszont nem m?ködik, nem térsz vissza. Ha sok magyar csapat játszik külföldön, akkor látszik, hogy valamilyen szint? kereslet van rád. Igazából Ektomorf az egyetlen, mint már mondtam, akit bárhol ismernek, és ez nagyban köszönhet? a kiadói háttérnek; hál’Istennek hogy legalább egy zenekar van, akit kint is ennyire felfutott.

- Sztorikat mesélni azért nehéz, mert azok ott helyben csattanósak; más kívülálló nem igazán értené meg ?ket. Mi nagyon jól érezzük magunkat minden utazáson, legyen az hosszú vagy rövid; nem vágnánk bele ebbe az egészbe, ha nem lenne így. Nyilván van százezer ilyen adomám, de ezek olyanok, mint mindenkinek, amikor a haverjaival elutazik egy fesztiválra. Sztori van b?ven, de nem tudsz egy olyat mutatni, hogy az egy idegennek is érdekes lenne, ott kéne lenni, amikor történik, és látni az arcát. Pontosan olyan kalandos egy turné, mint bárkinek egy bármilyen utazás haverokkal, nagyobb társasággal.

- Lejátsszuk ezt a hónapot, és ha minden jól megy, január-februárban csinálunk egy maxit magyar nyelven, egy négyszámosat. A zene már kész, most fogjuk felvenni a jöv? héten.

- Én úgy vagyok vele, hogy egy számnak lelke van, és azt nem tudom máshogy tálalni. Vagy ez, vagy az. Ha már angolul megírtuk, nem akarom lefordítani magyarra. Jöv? héten csak úgy naturan, bemikrofonozva felrántunk egy számot, hogy aztán elkezdhessek rá szöveget írni. Egy hónap múlva már biztos többet tudnék err?l mondani. Megírunk egy maxit, vagy kihozunk egy egész nagylemezt, vagy hagyjuk az egészet, és írunk egy rendes angol nyelv? albumot, ami meg tud jelenni külföldön. Meglátjuk még. Most ezen a lehet?ségek között sakkozunk, aztán tavaszra majd elválik…