Milyen az a beer metal? - 2009.04.10. Cyparis, Révkomárom

Na, el?szöris azt hittem, lerohad a képemr?l a b?r, de menten, mikor az els?ként fellép? pozsonyi Hate Controlról kiderült, hogy 2008-ban alakultak. Mondjuk biztonsági öveket becsatolni, nagyon mérgesek lehetnek a srácok – szlogenjük, hogy fogd be a pofád és nyisd ki a szemed! Akkor szerintem ezt nem is kell kommentálnom. Rengeteg banda még évek hosszú során sem tudja azt a szintet produkálni, amit itt most mi tapasztalhattunk. Valójában nem volt mentes az egész a salakanyagoktól, de a hátteret tekintve emelem kalapom, mindenféle szempontból érett a produkció. A skacok HC muzsikája majd´ szétfeszült a düht?l, elvileg mindent, ami a zenéjükben benne van, személyes tapasztalataikból eszkábálták össze. Olyan tételek mellett, mint a Kill Me vagy a Time to Die – b?ségesen egyértelm?vé válhat, hogy nem burokban n?ttek fel.  Az egyik gitáros látvány szempontjából simán elmenne akár valami veszett southern metal duhajkodásban is, igazság szerint úgy tekertek a másik gitáros fószerrel, hogy az eszméletlen. Nem is kellett a plafonra mászni, mert ez a banda nem tartozik az újdonsült „csimbumcirkusz gyerekek“ jelleg? hardcore bandák közé, ütemesek a tételek, a gitárok is mintha mélyebbre lennének kicsit hangolva, meglesném ?ket jobb hangzási körülmények között is.
 
A szintén pozsonyi Beer Societyr?l már nem mondható el ilyen jelleg? kreativitás, mert bár 2004-es fennállásuk óta a sok tagcsere ellenére is sikerült úgy 20 számos repertoárt összerakniuk, megkockáztatom, hogy ezúttal a mennyiség a min?ség rovására ment. Magukat egyszer?en csak „beer metal“-ként aposztrofálják, ami alatt értend? olyan muzsika, ami egyidej?leg tartalmaz HC, thrash és hard rock elemeket, a névb?l ítélve akarva-akaratlanul a Black Label jut eszembe, és attit?dileg van is benne némi a déli ?rületb?l. Érdemes lett volna stoppolni, milyen hosszú volt a koncert, 2 órás biztos, és nem véletlenül tértem ki fentebb az egyhangúságra, mert bizony mi feltételeztük, hogy lejátszották kétszer ugyanazt a repertoárt, de ezek szerint nem. Nem szólt jól a dolog, de maga a gitár hangzása jó, magabiztosan állnak a lábukon és leríl, hogy jól érzik magukat a színapdon – ?szinténszólva szerintem nem is csinálnak bel?le nagy ügyet, hogy mi az, amit a színpadon kéne meg mit nem. És ez jó. Gitárközpontú muzsika lenne amúgy szerintem, de az, hogy a két órából mindössze kb 3 téma ragadt bele a fülembe, nem túl kecsegtet?. De! – eszetlen bulizás szempontjából kit?n?en beválhatnak, hiszen aki nem magáért a koncertért megy mulatozni, az akkorát ródeózhat rájuk, hogy az arca beledeformálódik, tényleg sörg?zös az egész!
 

holth
(képek itt)