ÁKOS 40+1, Egyetemi Csarnok 04.18. - Gy?rben kezd?dött a turné

Murphy - 2009. április 26. vasárnap, 07:00    
Ákos Hogy milyen is volt? Egyszer?en fantasztikus audiovizuális élmény nyújtott ez a csendesül?s exkluzív dalest. Lírai szerzemények sorakoztak két felvonásban, két és fél órán keresztül. Nem semmi.
Reklám:
Engedjé(te)k meg, hogy egy hülye szóviccel kezdjem:
 
-         Te Kovács, Vízönt? a csillagjegyed?
-         Nem, próbálkozz tovább!
-         Á, kos!
 
Most jutott eszembe ez a régi adoma, gondoltam feldobom a kezdést. Ha nem tetszik, emelkedjünk felül rajta, mintha nem is lett volna, és nézzük a tényeket. Gazdasági világválság ide vagy oda, és az is való igaz, hogy kétszer is megnézzük, mire adunk ki hétezer magyar fizet?eszközt ebben az embert próbáló id?ben, azért Kovács Úr mégiscsak telt házat produkált, annak ellenére, hogy tavaly is meglátogatott bennünket, méghozzá az Ákos 40 turnéja keretében, hasonló csendül?s kivitelben.
 
Néz?tér tehát telített, viszonylag könnyedén be lehetett jutni. Maga a színpad legjobban egy baldachinos ágyhoz volt hasonlatos, fehér függönyszer? cuccok lógtak alá minden oldalról, s?t, a kontroll ládákat is ezzel takargatták (nyugi, a zenészeket nem). Szóval egészen ízléses nézett ki, megadták a módját. Ezt megfejelve, a színpad hátsó részére kifeszített vászonra folyamatosan vetítettek, így gyönyör? vizuális élményben volt részünk, kivéve talán a Majom a ketrecben-nél, ami alatt végig egy szürke, unszimpatikus, animált ketrecet mutogattak.
 
Fél nyolcas ígért kezdés ugyan csak tíz percet csúszott, a közönség már türelmetlen el?-tapssal várta a M?vész Urat, akit a néz?tér felöl felaggatott függöny leomlása után meg is pillanthattak a kíváncsi szemek. Ákos és öt zenész kíséretében lépett színpadra: ott volt ugyebár Kékk?i Zalán (gitár), Samu (basszusgitár, alkalomadtán b?g?), és Dorozsmai Péter (dob) aki a southern metal Neck Sprain soraiból is ismer?s Bánfalvi Sándort váltotta, illetve a szintetizátoros / gitáros srác, bocs, de hirtelen nem jut eszembe a neve. ?ket Czomba Imre zongorista egészítette ki - aki tehetségét már számos színházi darabbal megmutatta -, ? néhol tangóharmonikával is dolgozott, ha a helyzet megkívánta.
 
Utólag lettem figyelmes, de miközben egymás után szólaltak meg a lírai szerzemények, kigyulladt egy-egy izzó a színpad elején, kis utánaszámolás után kiderül húsz darab volt bel?lük, szóval ezt sem bízták a véletlenre, kés?bbiekben el is árulom, miért.
 
Mint Ákos elmondta, a tavaly lezajlott 40. születésnapi turnéja szakmai és közönségsikerén felbuzdulva újból egy körútra indult, lírikusokat szem el?tt tartva. Slágerek mellett ezúttal külön figyelmet szentelve a ritkán játszott, vagy a még egyáltalán el? nem adott daraboknak, két felvonásba tagolva. Dalok között, pontosabban a blokkokat megszakítandó egy-egy dal keletkezéstörténetébe engedett bepillantást, vagy éppen rövid, humoros anekdotákat, kulisszatitkokat, osztott meg velünk. Mint például mit írt róla legutóbb az internet, hogyan fejezzük ki, és hogyan ne a tetszés illetve nem tetszésünket a koncerten, hol kellett neki aludnia a lányos házaknál és így tovább. Rövid, jópofa kis stand up-ok, hogy mást ne mondjak, melyben Ákos el?adói képességeit is kidomboríthatta.
 
És, hogy milyen számok hangzottak el? Természetes ezeket is elárulom, hisz magas információs értékkel bírnak. Legújabb korongról volt a címadó Még közelebb, a Minden most kezd?dik el, és a Adj hitet, a többi ismertebb szám nagy része, pedig az Andante akusztikus lemezen is megtalálható: Gyilkos ezüstgolyó, Csillagok alatt, Keresd meg a lányt, Keresem az utam, Ki helyett szeretsz?, Majom a ketrecben, Alig hitted (egyik személyes kedvenc!), Ikon, Majom a ketrecben, Es?király, Ölelj meg újra, Végre, Hello. Végigjátszott dalok mellett nemegyszer akadtak zenei blokkok is; egy számban több dal vagy csak egy ismer?s dalrészlet, ami szerintem frappánsan feldobta a hangulatot. Félid?nél egy körülbelül húszperces szünetet iktattak be - valami andalító muzsika szólt egész halkan -, majd a folytatásban többek között elhangzott a Tarzan-os filmezene, a Gyermekember. Közben pedig a világító gyertyák, szépen sorra aludtak ki, a végére pedig már egy sem marad. Fel-le oltogatása tehát pontosan negyvenre jött ki.
 
Ákosék mindezen közben persze jól szórakoztak. M?vész Úr néha gitárt ragadott a kezébe és úgy danolt, vagy éppen az egyik számban dobolt egy keveset, de Zalán sem vetette meg az üt?hangszereket, a szintetizátoros srác is pengetésre adta a fejét egy-két alkalommal. Utolsó el?ttiként az Ilyenek voltunk Bonanza slágerre aztán fogta magát a nép, és bevonult a színpad elé, és ott élte ki mozgásigényét, hisz eddig jószerivel csak ült mindenki. Aztán ahogy szokás Ákos koncerteken, Adjon Isten… imával zártuk ezt a felejthetetlenül csodálatos estét.
 
 
Murphy


Szólj hozzá a cikkhez