KGB - Garázsország

Döglégy Zolee az utóbbi id?ben igencsak utankozhat, ugyanis négy aktív zenekara mellett sem tud leállni a dobolással. Tengernyi szabadidejében Kartell-beli kollégájával, köztudottan országos nagy cimborájával, Big Daddy-vel dobták fel az ötletet, nem sokkal kés?bb pedig Kontor Tamást is bevették, hiszen sosem hátrány egy gitáros-énekes megasztár.

Frappáns bandanéven sem kellett sokáig gondolkodniuk, kezd?bet?kb?l megoldották - csak aztán nehogy összekeverjék ?ket a KBG (KiBiztosított Gránát) nev?, szintén mostanság felt?nt, fiatal és tehetséges, Auróra-gyöker? gy?rszentiváni punktársulattal, haha...

Tizennégy rövid (átlag két és fél perces) nóta egy lemezbe s?rítve, jó adag bohóckodással. Punk m?fajt idéz?, k?egyszer? riffek (lásd: Ramones, Sex Pistols) és dalszerkezet, néha egy-egy könnyedebb szólóval, de teljesen átlagos kísérettel, már amit a dob meg a basszust illeti. Kontor Tamás rekedtes orgánuma jót tesz velük, fekszik a témához, és az ilyenkor szokásos, meger?sít? csordavokál is oké a refrénekben.

Azon se lep?djünk meg, hogy olyan „true-pankos” témák kerülnek terítékre ebben a XXI. századi, kései lázadásban, mint a pia, bulik, berúgás, tarhálás, másrészr?l a politika, sztárok, valamint a reklámokhoz való negatív hozzáállás, az ellenük való harc, s?t egy angol nyelv? szösszenet elejéig (Police Car) még a rend?rökr?l is szó esik. Mindez primitívbe hajló sorokban és rímekben. Szerintük „punks not dead” – szerintünk meg nem nyer? egy ilyen kifejezéssel érvelni, mintha kissé elkéstek volna.

Mindezekb?l persze tisztán kivehet?, hogy nem akarják ?k megváltani a világot, csak kimondják a szerintük frankót, és ett?l baromi jól érzik magukat. Buliznak, és azt akarják, hogy mi is velük együtt tegyük. Egész lemez atmoszférájára jellemz? az a „h? de lazaság”, könnyed, vidám hangulatban telik, néha talán túlságosan is átesnek a ló túloldalára ezzel a sok „pankulással”, és ilyenkor jókat lehet derülni. Alapvet?en nem rossz - egyszer mindenképpen (meg)hallgatható, de csodát ne várjunk t?le.