Prodigy – Invaders Must Die

Murphy - 2009. május 05. kedd, 07:00    
Újra játszik a csodagyerek
Prodigy – Invaders Must Die 
Legutóbbi, d'n'b-seknek kedvez?, kommerszebb lemezükkel jócskán leírták magukat az elektronikus arcoknál, most viszont Liam észbekapott, és ismét képes jóféle muzsikát játszani!
Reklám:
Elektronikus szemmel nézve a 2004-ben elkövetett b?ntettüket - szorri, de én már csak így nevezem az Always Outnumbered, Never Outgunned cím? útkeres? lemezüket – Liam is csalódásként élte meg, ezért aztán rendesen hajtotta a bizonyítási vágy, ami nekünk, rajongóknak kedvezett leginkább. Girls és Spitfire tételeken kívül igazából nagy nulla volt; hitvány és közönséges, mondhatni tucat-dárenbésszeket felsorakoztató felejthet? alkotás. De most, négy évvel kés?bb, büszkén állíthatom, hogy megérte várni egy újabb fejezetre!
 
Semmib?l kígyóznak be a címadó Invaders Must Die ütemei, aztán az irónia kedvéért bemutatkoznak („We are the Prodigy”), ha esetleg még valamelyik, e Föld nev? bolygón állomásozó homo electronic nem ismerné ?ket, vagy ne adj’ Isten elfelejtette volna a nevüket a sok csilli-villi dárenbésszes formáció forgatagában, és nem tudná felidézni. Bár mindkett?t kétlem.
 
Elektronikailag minden a legteljesebb rendben van; megkapjuk ama roppant fontos Prodigy-adalékanyagot, amit az el?z? lemezb?l olyannyira hiányoltunk! Er?s kezdés után ugyancsak er?s folytatás, következik az Omen. Nem véletlenül került fel az els? kislemezre, az Invaders-szel karöltve. Minden bizonnyal ez lesz a nagybet?s Sláger (vagy már az, ugyanis klipes változatban er?teljesen nyomul a zenecsatornákon.) Egyszer?en zseniális – már el is képzeltem hánymillió embernek lesz ez a cseng?hangja!
 
Thunder-t hallgatva kapásból eszembe jutott a jó öreg Out Of Space klassziker odamondogató embere – itt is valami hasonló fazon szavalja a rövid refrén, aztán pedig arcunkba kapjuk a progresszív elektro-kánaán! T-T-T-Thunder – ismételjétek velem együtt ti is!!
 
Take Me To The Hospital néven Liam nemrégiben saját kiadót is alapított, de ez annak a nótának a címe is, ami a Colours gyors zakatolása után következik, mely szintén fergetegesen sikerült. Mintha ment?szirénázást hallanánk, mialatt a régi id?k Charly-féle hablattyal indul be a party-zás! Majd jön a Warriors Dance fura dallamival, de aztán a No Good-féle n?i hang tolmácsolásában ismét pattogunk!
 
Amib?l szinte biztos vagyok, hogy videó fog készülni hamarosan, az a lendületes Run With The Wolves, Dave Grohl (ex-Nirvana, Foo Fighters) vendégdobolásával. Fantasztikusan energikus, és pörg?s nóta! Keith Flint vokálja kísér minket, mialatt versenyt futunk a farkasokkal, és dühödt vérebek csaholnak a nyakunkban – nem csoda, hogy képért kiált ez a mozzanat!
 
Egyetlen dolog, amit nem értek, hogy miért került fel az albumra, az Omen Reprise – vagyis egy kétperces alternatív részlete, változata az Omennek. Szerintem teljesen felesleges ez a verzió, másrészt zavaró, és bele is rondít az eddig kialakult képbe. Egy maxi-ra vagy EP-re simán felfér, ide viszont nem illik.
 
World's On Fire hasonló jóság, mint a farkasos nóta – maximális pörgés, és felforr az ember vére ezt hallgatva, mozdulni kell, nem vitás! Piranha-ban sejtelmes hangok vesznek körül, majd átüt? hangulató buli-feeling kezd?dik, szintén szuper egy nóta!

Stand Up öt és félperces idejével az Invaders lemez lassú zárakkordja, egy amolyan totális bulifaktor utáni happy end, itt a reggel, menjetek el lefeküdni tartalmú jópofa, és mindenekel?tt szét-dúdolható zárás.
 
Prodigy-ék mitagadás jól összeszedték magukat, külön jópont, hogy újra hallható Keith és Maxim, valamint Liam Howlett, az Agy hanyagolta a kommersz d'n'b-sebb elemeket. Bizony nem egy The Fat Of The Land – szerintem képtelenség azt túlszárnyalni -, de fantasztikus egy album lett, én speciel tízpontot adok rá. Bebizonyították, hogy méltó helyük van az elektro-szakmában.
 
 
THE PRODIGY diszkográfia:
What Evil Lurks (EP) - 1991
Experience – 1992
Music for the Jilted Generation – 1994
Voodoo People (EP) - 1995
The Fat of the Land – 1997
The Dirtchamber Sessions Vol. 1. - 1999
Baby’s Got a Temper (EP) – 2002
Always Outnumbered, Never Outgunner – 2004
Hotride – 2004
Their Law: The Singles 1990-2005 - 2005
Invaders Must Die – 2009
Lost Beats - 2009

  
Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez