XVIII. Komáromi Napok vol.1. – nem csak öregasszonyoknak!

Ezenfelül jó el?re kijelenteném, a „Kommnapokat“ nem (csak) arra találták ki, hogy nagyfaterodat megsétáltasd a borok utcájában, hanem arra is, hogy egy hétig kivond magad mindennem? szellemi munka alól, aminek van legalább füle, ha már farka nincs is.
 
Ezúttal megfordítottuk picit a munkamenetet, a hétvégét teljes relaxációval töltend?, semmi meger?ltet? dolgot nem végzend? – ezt a parancsot kaptuk odafentr?l. Szóval miután az összes hétvégi energia belénk szorult, a hétf?i napot eszetlen atomrobbanással kezdhettük meg, ami látszólag másra nemigen volt jellemz?. Még jó, hogy útba esik a kisebbség is számít – Tesco, mert különben a Rangadóba igyekv?k rég szomjan pusztultak volna, ami lehet be is következett és azért nem érkezett szinte senki.
 
Ez a kis kezdetleges csorba aztán javult, a végére már egész szépen sikerült összegy?lni, ám ezt az attit?döt már csak domborította, hogy a hangosítás valahogy olyanra sikeredett, amit nemigen tudnék más szóval illetni, mint hogy amat?r – lehet, hogy nem a hangosító volt az amat?r, de úgy szólt kb minden, mintha garázszenekarokat hallgatnánk. Mi mással is lehetne még boldogítani a jó népet, mint hogy a programfüzetben kapásból elszúrták az egyik zenekar nevét – szóval ha a „Bastatards“ névb?l bárki is arra következtetett, hogy ez valami old boys bagázs, és ez miatt nem jött el, akkor az megszívta, mert a kib*szott Bastards kizárólag mocskos Motörheadet tol!
 
Lemmyék életm?véb?l lehetne válogatni akármeddig, ám mivel ez volt a banda els? fellépése, ne úgy képzeljétek el, hogy mondjuk beordítottunk bármilyen számcímet és azt kapásból le is nyomták. A setlist nagyjából olyan klasszikusokból állt, mint az Iron fist, a R.A.M.O.N.E.S. vagy a Bomber, és persze az elmaradhatatlan Ace of Spades. Mivel az énekes fószeron kívül mindenkinek volt már színpadi tapasztalata, kiváltképp rá lettem volna kiváncsi, hogy oldja majd meg a megtisztel? és nem is annyira egyszer? feladatot. Értitek, Lemmy az isten, hogy lehet ?t egyáltalán „utánozni“? Hát sehogy. Énekesünk kiállása egyébként nagyon tökösre sikeredett, abszolút biztosan állt a lábán, huzogatta a Jack-es üveget és frappánsan kommunikált a közönséggel. Az, hogy mindezek el?tt és után milyen hangokat sikerült megszólaltatnia, már más kérdés, de igazából engem nem zavart, hogy a végére már olyan volt a hangzása mintha Kurt Cobaint belegyúrták volna a Motörheadbe. A gitárhangzásban is volt valami, ami nem volt oké, nem volt olyan bika, mint amit szerettem volna, és akkor a dobokról már ne is beszéljünk. A hablaty pedig egyébként is felesleges, mert mi ennél nem nagyon vártunk sem többet sem kevesebbet, a skacok meg asszem vannak olyannyira vastök?ek, hogy a „fíling“-ért már kapásból megéri.
 
Csapongok most  összevissza a repertoárban, de a következ? emlékezetes pillanat a Dirty Dogs Proud Mary-je, amire aztán lehetett jó ízesen lobogtatni a söröskorsókat, meg csapkodni az asztalokat, borult is minden, nincs is jobb, mint feldolgozás nótákra imbolyogni már félig megtelt állapotban. Tatabánya környékén sosem nyughatnak az emberek, a Dirty Dogsban is a Hedonist Roosters-es Tomit (ének) meg a Cross Bornsos Attilát (gitár) hallhatják az érdekl?d?k, baromira mocskos rock ´n rolljukra még az is neki eredt a „táncparkettnek“, aki azt sem tudta, hol van.  Ahhoz képest, hogy a banda még csak saccper egy éve létezik, igencsak nagy a lendület, jó hogy nem indult el alattuk a színpad, Kutyaként élsz, Tegnapi b?nök, saját szerzemények és feldolgozások – egészséges döntetlen, amiben jól ki tudunk egyezni.
 
Akadt még egy olyan is, hogy Tennessee, amir?l akarva-akaratlan ismét csak Jack Daniels bácsi jutott eszembe, sajnos az ? produkciójukat már nem tudtuk csekkolni, mindenesetre bemelegít? napként kit?n?en jeleskedett ez a hétf?.
 
http://www.motorhead.blog.com/
www.dirtydogs.hu
www.tennessee.extra.hu
 
holth