October - Mélységi mámor

Atilla - 2009. május 09. szombat, 07:00    
October - Mélységi mámor
Még valamikor a kilencvenes évek közepén jött létre hazánkban egy formáció, amit úgy hívtak: Árnyak. Ebben a zenekarban énekelt egy, Ákosra hajazó hangú fiatalember, Molnár Róbert. Dark rock-metalban utaztak a fiúk, és nem is rosszul.
Reklám:
Nálam 2000-ben jött el a csúcspont, amikor megjelent t?lük a Nehéz csend cím? lemez, amely tele volt halhatatlan, szomorkás slágerekkel. Nem úgy HIM-esen, depressziósan, nem volt t?le öngyilkossági kényszere az embernek, hanem inkább optimistábban. Aztán 2003-ban jött egy újabb korong, mégpedig az Éjszakai utazás. Ez valahogy nagyon nem kapott el, s hát fel is oszlottak egy évvel kés?bb. Sajnáltam, mert alapvet?en szerettem ?ket. De hát, ha valaki kiég, ahogy a gitáros dalszerz? Papp István tette, akkor ez van, el kell fogadni, Molnár Robi pedig nem szerette volna folytatni nélküle. Ehelyett nem sokkal kés?bb összehozott egy formációt, October néven, teljesen új emberekkel, de szerintem nagyon is Árnyak-os zenével. 2007-ben jött ki els? lemezük, a Sziget a szívnek, ami valahogy teljesen elkerült engem. De most itt ülök, fülembe pedig a legfrissebb, Mélységi mámor album dalai dünnyögnek.

Vegyesek az érzéseim. Mert egyrészr?l tetszik a lemez, másrészr?l viszont számomra túlságosan Árnyak. Rögtön a nyitó Üveg és ököl mintha Robi el?z? zenekarából maradt volna vissza. Igaz, kicsit countrysan indít a dal, de végül egy tipikus dark szerzemény lesz bel?le. A második dal, a 80 órája ébren egy húzós riffel indít, és egy tempós-hangulatos dal lesz bel?le, Robi tipikus dallamaival, és szövegeivel. Komolyan néha azt érzem, hogy ha Ákost állítanánk a mikrofon elé sem készülne sokkal másabb eredmény. A negyedik dal, Folyók hátán refrénje pedig a Nehéz csend Aki melléd áll cím? daléra emlékeztet. Sorolhatnám a többi dalt is, de igazából teljesen felesleges. Aki ismeri az Árnyakat, vagy egyszer?en csak vonzódik a sötét hangulatú, de mégsem pesszimista, szuicid zenéhez, az bátran nyúlhat ehhez a koronghoz is.

A lemez szépen szól, a zenészek (Lázár Zoltán gitár, Boros Gábor basszus, Munkácsi Péter gitár és Németh Gábor dobok) jól teljesítenek, ahogy az el is várható egy olyan zenekartól, amely az Árnyak nyomdokaiba lépett, még ha ez azért nem is teljesen igaz. A borító is szép, bár a névhez annyira nem illik a teljesen kék árnyalat, és a zene hangulatát is inkább csak a kép témája adja vissza. Nekem személy szerint a Nehéz csendé volt az etalon. A szövegekr?l még nem ejtettem szót. Ezeket Robi szerzi, és azt kell mondanom, jó kézb?l szaladnak ki a sorok. Gondolatok szerelemr?l, bánatról, problémákról, és számos más emberi témáról, melankolikusan, de, ahogy azt a zenére is írtam, mégis optimistán. Szóval, akik eddig ismerték ?ket, csak bátran, akik pedig nem, tegyenek egy próbát. Itt egy nagyszer?, értékes, rajongásra érdemes zenekar, akik megszolgálják a bizalmat.

 
atilla


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez