Hellsaw - Cold
holth - 2009. május 11. hétfő, 07:00 
Bár a 2001-ben alakult osztrák Hellsaw-ék választhattak volna kevésbé agyament nevet is, attól még a harmadik, márciusban megjelent nagylemezük igencsak „szivetmelenget?“ lett, és ebbe már beleszámítottam a tudatot is, hogy manapság minden füves hippi black metalt tol.
Reklám:
Nem lehet szó nélkül hagyni az impozáns borítót, ez ugye nagy valószín?séggel valakinek a gyönyör? festménye lehet, szivesen látnék még ilyen jól kidolgozott, komoly hangulatokkal megtöltött borítókat. Következ? tudnivaló, hogy a zenekart jelenleg két állandó tag: Aries (ének, gitár, basszusgitár) és Svart (dobok) alkotják, a többiek pedig csak él?ben sertepertélnek a két sátánfattya körül. A szövegeket tekintve nem estem hasra, különösképp az olyan szekcióknál, mint „széjtan-széjtan“, de ezt úgy látszik nem lehet kiirtani sehogy sem, egyébként pedig a dalszövegek a természet és a gy?lölet egyvelegében öltenek alakot.
A hangzást illet?leg nincsenek különösebb gondok, valószín?leg a gitár nem véletlenül szól úgy, ahogy, én el tudtam volna viselni, ha mondjuk ezeket a kemény black ´n roll tételeket jobban megtisztelik egy tökösebb hangzással, és bár az akusztikus és szinti témák nagyban hozzájárulnak az atmoszférához, mégis jobban el?térbe lehetett volna tolni a gitárt, hogy még ennél is nyersebb képet kapjunk. De kár rágódni, azt hiszem ezzel a csiszolatlan, koszos hangzással is nagyon jó barátságban leszünk.
A Suicide Journey akusztikusan imbolyog bele a fülünkbe, több mint 8 perces kezd?tétel mivoltánál fogva a második perc után már bele is csapnak a fiúk a lecsóba, és abból, amit itt hallunk – tehát hogy a f? irányvonalat követve akadnak ám jó nagy csokorra való diszít? jelleg? elemek is, f?ként a gitár részér?l – már jó szájízzel lehet nekifeszülni a továbbiaknak. Az egész lemezre jellemz?ek a thrashes riffelések egyaránt, meg a szimfonikus tételekkel történ? megtöretés. Aries hangja az átlag fekete fém rikácsolástól talán annyiban különböztethet? meg, hogy hajlamos elereszteni jócskán Varg Vikernes-szer? sorokat is, továbbá abszolút kellemes hangszínnel rendelkezik, ami azért nem hátrány a skandálós mormolásoknál.
A Sulphur Prayerben jönnek ismét a vikernesi üvöltések, az I Saw Hell-ben pedig egy hihetetlenül rakkenrólosan fogós refrén. A lemez utolsó harmadára már aránylag belassulunk, kicsit hiányérzetem is támad, de mivel a kör be is zárul egy nyugodt, akusztikus levezet?vel, elnézem és nyomok egy restartot – egész szerethet? produktum lett az új Hellsaw album még a cím ellenére is, legalábbis az album fele mindenképpen meggy?zött.
Tracklist:
Diszkográfia:
Sins of Might – Demo, 2003
Spiritual Twilight – LP, 2005
Varulv/Hellsaw – Split, 2006
Phantasm – LP, 2007
Cold – LP, 2009
www.myspace.com/hellsawmusic
holth
A hangzást illet?leg nincsenek különösebb gondok, valószín?leg a gitár nem véletlenül szól úgy, ahogy, én el tudtam volna viselni, ha mondjuk ezeket a kemény black ´n roll tételeket jobban megtisztelik egy tökösebb hangzással, és bár az akusztikus és szinti témák nagyban hozzájárulnak az atmoszférához, mégis jobban el?térbe lehetett volna tolni a gitárt, hogy még ennél is nyersebb képet kapjunk. De kár rágódni, azt hiszem ezzel a csiszolatlan, koszos hangzással is nagyon jó barátságban leszünk.
A Suicide Journey akusztikusan imbolyog bele a fülünkbe, több mint 8 perces kezd?tétel mivoltánál fogva a második perc után már bele is csapnak a fiúk a lecsóba, és abból, amit itt hallunk – tehát hogy a f? irányvonalat követve akadnak ám jó nagy csokorra való diszít? jelleg? elemek is, f?ként a gitár részér?l – már jó szájízzel lehet nekifeszülni a továbbiaknak. Az egész lemezre jellemz?ek a thrashes riffelések egyaránt, meg a szimfonikus tételekkel történ? megtöretés. Aries hangja az átlag fekete fém rikácsolástól talán annyiban különböztethet? meg, hogy hajlamos elereszteni jócskán Varg Vikernes-szer? sorokat is, továbbá abszolút kellemes hangszínnel rendelkezik, ami azért nem hátrány a skandálós mormolásoknál.
A The Black Death és a Der Harzwald er?sen hajaznak egymásra, talán az utóbbi annyiban nyeri meg a csatát, hogy egy szép akusztikus tétellel zárul, ami, hiába mondja bárki is, nem köcsögség még egy ilyen környezetben sem. A 1°F enyhe roballyal köt át minket a Cold Aeon cím? szerzeménybe, aminek iszonyú fogós, teker?s alapriffje olyan lendülettel taszít bele minket a forgatagba, hogy az valami csoda, a lemez elejét?l a végéig sosem csillapodó zakatoló dobok itt különösen jó összhangot mutatnak a b?g?vel. És bár a Psycho Pastor elején fogalmam nincs, mir?l makognak, szörnyen hátborzongató hatása van az egésznek, valami földöntúli vagy ilyesmi. Talán azt tudnám mondani, hogy az olyan old school bandák hatása, mint mondjuk a Darkthrone nyersessége és az Emperor „eleganciája“ keveredik valami más dimenzióban ezen a lemezen.
A Sulphur Prayerben jönnek ismét a vikernesi üvöltések, az I Saw Hell-ben pedig egy hihetetlenül rakkenrólosan fogós refrén. A lemez utolsó harmadára már aránylag belassulunk, kicsit hiányérzetem is támad, de mivel a kör be is zárul egy nyugodt, akusztikus levezet?vel, elnézem és nyomok egy restartot – egész szerethet? produktum lett az új Hellsaw album még a cím ellenére is, legalábbis az album fele mindenképpen meggy?zött.
Tracklist:
1. A Suicide Journey 08:07
2. The Black Death 04:29
3. Der Harzwald 06:42
4. 1°F 00:49
5. Cold Aeon 04:43
6. Psycho Pastor 05:09
7. Sulphur Prayer 01:35
8. I Saw Hell 02:50
9. Eyes of Ice 04:00
10. Moonrites Diabolicum 06:10
11. Ache 06:10
12. Subterranean Empire 02:14
Diszkográfia:
Sins of Might – Demo, 2003
Spiritual Twilight – LP, 2005
Varulv/Hellsaw – Split, 2006
Phantasm – LP, 2007
Cold – LP, 2009
www.myspace.com/hellsawmusic
holth
Friss zenei hírek
05.13. |
05.12. |
05.11. |
05.10. |
05.01. |
Hasonló cikkek
Cimkefelh?
10 éves, Akela, Alsóörs, Angertea, Black metal, Bridge, Budapest Park, Demonlord, El Pollo Loco, els? klip, EP, Flamedrop, gy?ri koncert, Indie rock, József Attila, képek, könyv, Megadeth, Metallica, Nail Records, pályázat, Punk, Punk rock, RedHeart, ScerrA, Slayer, Szeged, Sziget, Veréb fesztivál, Wrong Side Of The Wall