Nova Prospect - Lépj ki az árnyékból

Atilla - 2009. május 15. péntek, 07:00    
Nova Prospect - Lépj ki az árnyékból
Egy éve bukkantam rá a Myspace-en a zenekar els? demójára. Akkor meghallgattam, és – már megint – els?re rákattantam a négy dalra.
Reklám:
A Kecskeméti fiatalok akkor is power-pop-ként definiálták a stílusukat, ami els?re számomra eléggé antagonisztikus megállapításnak t?nt, habár a metalt els?sorban, és leginkább a pop kategóriába sorolják, de már Vedres Csaba is megírta, hogy ugye a metal nem könny? zene, a pop pedig annak számít. Na lényegtelen a fogalmakon való lovaglás. A zene önmagáért beszél, mindenféle félredumálás nélkül. A lendületes, tényleg popos, de kemény, zúzós, húzós dalok teljesen lehengereltek. A csapat nincs híján a powernek, és a dallamoknak sem, de a modernség, vagy a szárnyaló dallamok is szerves részét képezik az egésznek.

Nos, nézzük akkor, mit is nyújtanak ?k nekünk els? nagylemezükön. A nyitó, Gemini faktor sejtelmes szintivel, és visszhangosított torzítatlan gitárral nyit, s egyszer csak belép Beseny? Gabriella er?teljes, mégis lágy és szép hangja, majd az els? verze után jön a zúzás. Aztán újból lágyítanak, a refrén pedig ismét modernül zúz. Az énekes lány már itt megmutatja, hogy a magyar rockzenei palettán egyedülálló hangja mit?l is különleges. Alapvet?en egy kicsit hasonlít a Zanzibár-os Ritáéra, de nem vészesen. A szöveg kissé ezoterikus vizekre evez, legalábbis érzésem szerint, de baromi jól van megírva. Nincs er?lködés, nincsenek töltelékszavak, vagy szótagok. Minden simán megy, és ül a dallamokra vers, egyben azokkal tesz ki valami különleges egészet, s ez végig igaz. A Szállj szabadon szintén elsodor, s ahogy az egész lemezen, itt is zseniális a refrén. Fura, hogy mennyire slágeres annak ellenére, hogy azért akadnak téma- és ritmusváltások. Nem fogom végigelemezni az összes dalt, mert igazából mindegyikre csak ugyanazokat a jelz?ket használhatom. Viszont pár dalt kiemelnék, s az egyik a Vándor vagy, ami szintén torzítatlan gitárral operál az elején, majd persze jön itt is a zúzás, de már finomabban. A refrén pedig olyan, mint az enyv – ragadós. S ahogy halad a dal, egyre inkább tapad a fülbe, hamar tudja az ember együtt énekelni. Ami azért nem hátrány, ugye? Ebben a dalban van egy meglep? fordulat. Középtájt van egy kisebb váltás, majd egyb?l a bridge után jön a refrén újra, kórussal, ami miatt annyira musical-es az egész, hogy a hangulata a Valahol Európában-ra emlékeztet. Vagy netán a Megasztáros Csillag-dalra.  Aztán jön egy Ébren álmodunk, ami alterosan kezd, majd kicsit elektronikus feeling is felüti a fejét, de a refrén zúz, majd pedig egyb?l egy kis elektrós szinti és verze vezet vissza a refrénhez. Ez a periodikusság az egész dalt jellemzi. S ahogy a szövegben is elhangzik, nagyon is táncolható muzsika. A legnagyobb címmel ellátott dalocska egyb?l a húrokba csap, itt a verzénél jön a lágyulás. Szomorú, fájdalmas dallamok, és remek szöveg valakinek az elvesztésér?l, csalódásról, reményr?l és reménytelenségr?l. Örök téma a szerelem. Az érzést, ami elragad a hallgatása közben, nem nagyon tudom leírni. Nem is próbálom meg, ez olyan, mintha azt próbálnám leírni, hogy miért is szeretek valakit. Képtelenség elmondani. Az elvileg utolsó el?tti dal egy zongorás, szell?s lírai, tamokkal, cinekkel, lágy effektekkel színesítve. A szöveg pedig a halálról szól, arról, ha valaki meghal, aki közel állt hozzánk, milyen ?t elengedni. Szomorú és fájdalmas, tele ellenkezéssel de szabadulni vágyással is.

Azt hiszem ennyi elég is lenne. Kicsit összefoglalva a tapasztalatokat, amit ide a Nova prospect letett, az kell legyen a fiatal generáció zenéje. Kell, hogy elérjék céljaikat, és értékeket nyújtsanak, hiszen ha megnézzük, a mai palettán nem nagyon van olyan tizenéveseknek szóló zene, amit a ilyan korú gyermekeinknek megmutatnánk. Zeneileg is, szövegileg is, és hangulatilag is sokat nyújt az öt zenész: Besny? Gabriella ének, Kiss Dániel dob, Kiss József gitár, Pásztóy Balázs basszusgitár, Schautek Bálint billenty?. Szóval fitalok, és nyitott id?sebbek is, hallgassátok a Novát, hiszen amellett, hogy tényleg fiatalos, lendületes, zúzós, dallamos a lemez, értékes is, és alapvet?en optimista kicsengés?, reményt adó. Koncerten pedig szintén elsöpr?ek, habár az a meglátásom hogy Gabi – legalábbis a Düreres fellépés alapján – lelkesedésében sokszor túlkiabálja magát, ami miatt csúsznak be hamis hangok. Értem, hogy szülinapja volt, lelkes volt, annak ellenére, hogy milyen balf…szkodás ment technikusi részr?l, és a dobbal kapcsolatba, amin Kiss József gitáros rendesen fel is húzta magát – de néha a kevesebb több. Mindenesetre majdnem maximális a teljesítmény. Kíváncsian várom a következ? dobásukat, addig pedig ronggyá fogom hallgatni a lemezt.

 
atilla


Szólj hozzá a cikkhez