Blind Myself+support 2007.03.31. - Budapest, Kultiplex

Koncert el?tt a 38. Budapesti Függetlenfilm Szemle vetítésein voltunk. Az ott lepörgetett filmek kell?en nyitottá tettek ahhoz, hogy az est folyamán nagyon sok mindenre rácsodálkozzak. Átvillamosoztunk a Kultiba, leültünk némi méregdrága 3/2-es vadásszal felszerelkezve egy asztalhoz, ahol letelepedett mellénk egy szemüveges raszta srác a laptopjával. Angolul váltott pár szót valakivel, de akkor még nem sejtettük… Pedig ha tudtam volna el?re, egy interjúval is gazdagabb lenne most az oldal. Na, de ez még odébb van.

A Blind Myself zenekar korábbi tevékenységét ismertem, mind válogatottan húzós anyag, ezért is csigázott fel az új lemezük bemutató koncertje. Az utolsó pillanatban, sikerült egy sajtójegyet is szerezni, ez külön öröm volt (köszi Murphy, köszi BPRNR), úgyhogy némi torock.hu reklámozás után bele is vetettük magunkat a tömegbe.

A koncerteken megszokott, b? fél órás csúszással kezdett az els? együttes, a Locust on the Saddle. Még nem láttam ?ket él?ben, csak hallottam, hogy jók, de amint beletéptek a húrokba, leesett az állam. Gondoltam, ha ezek a srácok a nyitóbanda, akkor mi lesz itt még? Nem csalódtam. Feszes programjuk volt, hatalmasat zúztak. Döngöl?s riffek, finom szólókkal, profi módon el?adva. Látszott rajtuk az els? pillanattól fogva, hogy száz százakéban érzik a zenéjüket. Volt térdelve-gitározás, az énekes meg?rült, a szólógitáros ugrált és szaladgált, szóval látvány tekintetében sem voltak utolsók. Az énekesnek, Vass Imrének, szentségtelenül jó hangja van. Úgy felpörgették az embereket, hogy az átszerelés után következ? banda érkeztéig bent maradt mindenkiben a rock&roll. Itt említeném, hogy a Kultiban kiváló hangosítás volt (respect a hangosítóknak), és külön fénytechnikát is felszereltek, ügyelve a színvonalra.

A Locust on the Saddle-t a francia Housebound követte. Külön felhívták a figyelmem Ludo gitáros 50(!) éves tréninggatyójára, ami csodával határos módon, a tátongó lyukak ellenére is h?en ragaszkodott gazdájához. Nem semmi figura, az biztos. Némi közönségbíztatás után elkezd?dött az ?rület. Hardcore/metal zenéjük érdekessége, hogy egy olyan atmoszférát hoztak létre az els? perct?l fogva, hogy ?ket hallgatva, nem csak leharapnád az els? szembejöv? ember fejét, hanem melléfeküdve filozofálnál is egyet a fejetlenség értelmér?l. Ezt a hangulatot talán a Deftones-nál lehet érezni még valamennyire. A srácok profik. Különös hangulatú zenéjük, kiváló színpadmunkájuk is ezt bizonyítja.

A koncert vége fele felhívták a színpadra Tóth Gerg?t és egy számot közösen toltak. Ekkor már elég sokan voltak a Kultiban, és szerintem a legtöbbjük els? útja a zeneélvez? sokaság közepébe vezetett. Nagyszer? mutatvány volt. Aki az el?z? napi Móvári Faházas koncerten is látta ?ket, megállapíthatta, hogy ennek a bandának (is) kell ez a színpad és hangosítás. A zenekar egyéb érdekessége, hogy els? albumuk Budapesten készült a Bakery Studio-ban, „On A Daily Basis…” címmel.

Hogy a Mangod Inc.-t sokan ismerik és szeretik, az mérhet? volt az els? pillanattól fogva szardíniafeelinges néz?terükkel, és a szövegeiket énekl? tömeggel. ?k voltak a következ? fellép?k. Többen – így én is – egy kicsit csalódtak, az el?z? két zenekar után meglehet?sen light volt a programjuk. Jók voltak, hozták a formájukat, de az a pörgés, ami addig kialakult valahogy alábbhagyott. Ez el?tt még nem hallottam a Depeche Mode: Personal Jesus feldolgozásukat, de dicséret érte. Feldolgozás volt a javából. Saját stílusra gyúrták, felpörgették a számot. Koncertjük vége felé mintha kicsit alábbhagyott volna a tömeg a néz?téren, de nagyon jók voltak.

Utánuk következett a Blind Myself. Korábbi tevékenységüket ismertem, több koncerten is leordíttattam a fejemet Tóth Gerg?vel, úgyhogy nagyjából sejtettem, mire számíthatok. Hozták istenes formájukat. Er?s, látványos, lendületes el?adás volt, fülleszakító riffekkel és ízletes dallamokkal. Ismét – mint már annyiszor koncertjeik után – meg kellett állapítanom, hogy szerény kis országunk igenis büszkélkedhet olyan nagyszer? zenekarokkal, mint a Blind Myself. Olyanok ?k nekünk, mint az amerikaiaknak a Slayer. Elejét?l a végéig rettenetesen jó volt a program, az új számok meg egyenesen alapm?vek lettek. Aki nem hallgatta még, az igen gyorsan szerezzen be egy új Blind Myself albumot (Ancient Scream Therapy)! Nem is tudok mit kiemelni, Isten tartsa meg ezt a lendületet!

A koncert végén Gerg? bejelentette, hogy a Septic következik de utána még egy kis meglepetés Drumcorps az USA-ból. Nem tudtuk mi az…

Gyors átszerelés, jött a Septic Fehérvárról. Levezet? banda voltak a Blind Myself után, de a levezetés nem jött össze. Aki ott volt, pörgött, mintha csak most lenne a hangulat a tet?fokán. Respect srácok, így kell ezt csinálni! Ha lehetett a hangulatot még fokozni, egy Machine Head: Davidian-nal meg egy Hatebreed feldolgozással sikerült. Aztán az új anyagból is kapott a nép egy kis ízelít?t. Ricskó kissé direkt, és nyers konferansziéi, illettek a kés?i hangulathoz. Jól zenéltek, ígéretes banda nagyon. Ez a koncert méltó zárása lett volna a napnak, ha itt mindenki hazamegy. 

De nem így történt. Ott volt az az amerikai arc… El?ször mindenki állt és várta, hogy mi lesz ebb?l. A színpadra asztal került, arra midiszintetizátor, meg live sampler kever?pult, laptop (szép nagy almával), gitárhangzás beállítás… aztán elkezd?dött. Egy percig mindenki döbbenten állt. Én speciel tátott szájjal.

Ötvözzük a new yorki hardcore-t, a drum & bass-t a chemical-t némi él? gitárral és rengeteg live samplerrel. Nos ez történt ott. Az a békés szemüveges srác meg?rült, a színpadon ugrált, gitározott, felmászott a dj-pultra négykézláb, mind két kezében egy poti és csak zúzott. A tömegre pedig – már aki még ott maradt népes hallgatóság– átragadt a feeling. Álltam és néztem. Gondoltam magamban; ezt nem hiszem el… van ilyen??? A koncert vége fele kirohantam, beszerezni az els? Drumcorps CD-met (az album címe: Grist), gondoltam, még a végén elkapkodják nagy hirtelen. Viszont kint találkoztam egy betintázott fickóval – a kevés elégedetlenked? legextrémebbjével –, aki azt ordibálta részegen, hogy „Miért kell ezeknek az embereknek a drámendbéz? Lenne inkább helyette dzsúdászpríszt!” Mókás figura volt.

Mint minden jó bulinak, ennek is vége szakadt aztán. Rímes-kedv? Vinszent haverommal elbohóckodtunk még egy picit, 3 körül pedig irány az éjszakai busz (jobb helyeken van… tessék ilyet Gy?rben is!), meg a Keleti… egy új CD-vel gazdagabban.

Az ilyen koncertek bebizonyítják nekem újra és újra, hogy Magyarországon igenis vannak legalább olyan jó bandák, mint bárhol a világban – ha nem jobbak – és érdemes elmenni ezekre a partikra, f?képp, ha az ember olyan profi szervezés?, hangosítású, fénytechnikájú bulit kap az arcába, mint amit a BPRNR ismét produkált. Aki kihagyta, sajnálhatja, aki ott volt annak meg még tán mindig fáj a nyaka. 

A fotókért köszönet a whitepony.hu –nak!

Pyros