Ossian - Best of 1998-2008

Csikai - 2009. június 10. szerda, 07:00    
Ossian - Best of 1998-2008
Best of lemezt készíteni egyetlen együttes számára sem könny? feladat, és ez hatványozottan igaz egy olyan termékeny és népszer? banda esetében, mint az Ossian, mert az ? számukra az imént említett két tulajdonság csak tovább fokozza a nehézségeket.
Reklám:
Az, hogy csak az elmúlt tíz évben kilenc stúdióalbum, egy albumnyi méret? EP, egy szimpla és egy dupla koncertlemez, egy akusztikus-szimfonikus feldolgozás CD, valamint egy koncert-DVD látott napvilágot a csapattól, bizonyítja, hogy Paksi Endrééknek igen komoly mennyiség? anyagból kellett összeállítani ezt a válogatást; ez pedig azt eredményezi, hogy a legjobb számaiknak is csak a töredékét tudták összegy?jteni.

A másik problémát, mely egy ilyen lemez összeállításánál jelentkezik, az okozza, hogy az Ossian immár évek óta az ország egyik legnépszer?bb együttese, ami többek között abból is lemérhet?, hogy az utóbbi id?ben mindenféle kategóriában rendre igen el?kel? helyen végeznek az HammerWorld magazin éves közönségszavazásán. (Például a „legnépszer?bb együttes” szavazáson szinte mindig második helyen találhatóak a Tankcsapda mögött). Ennek pedig az a következménye, hogy a közönségnek megvannak a kedvenc Ossian-opuszai, melyeket semmiképpen nem lehet lehagyni egy válogatásalbumról, ráadásul ezek nem mindig esnek egybe a banda kedvenc dalaival, amelyek ugyancsak helyet követelnek maguknak egy ilyen válogatáson.

Valahogyan tehát meg kell találni a kényes egyensúlyt a közönség igénye, és a zenekar igényessége között, ami pedig, mint a bemutatandó lemez is igazolja, a CD formátum terjedelmi okai miatt szinte képtelenség. Két lehet?ség van tehát: a lemez vagy a zenekar kedvenceivel lesz tele, és alig figyel arra, hogy melyik számokat kedveli a közönség, ám akkor a siker is elmaradhat, vagy épp fordítva: ráteszik a koncert-favoritokat, az általuk legjobbnak tartott nótákat viszont nem; ekkor viszont az kép sérülhet, melyet a zenekar a közönsége felé akar sugározni magáról.

Az Ossian, mint ahogyan azt a Best of 1998-2008 album tracklistája is igazolja, a második utat választotta, és inkább a közönség által kedvelt dalokat vette föl a lemezre, és ezt csak néhány olyan dallal toldotta meg, melyek nem állandó szerepl?i a zenekar koncertprogramjának.

Már az album kezdése sem hagyományos; az Ossiantól ugyanis megszokhattuk, hogy anyagaikat egy lassú, dallamos intróval kezdik, itt azonban nem húzzák ezzel az id?t, hanem rögtön indításnak a Szerelmed pokla cím? dal könnyednek éppen nem nevezhet? riffje tépi le az arcunkat, amely felvétel a 2001-es Titkos ünnep cím? albumról származik.

Ezt a kissé komorabb hangvétel? nótát három könnyedebb darab követi, (Él? sakkfigurák, T?zkeresztség I., T?zkeresztség II.) melyek az el?z?vel együtt a zenekar állandóan játszott darabjai közé tartoznak. Mindhárom szám dallamos rock&roll alapra épül, olyan refrénnel, mely a koncerteken könnyen együtt üvölthet? az énekessel, és személyes tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy ez így is szokott történni.

Ezután a Nincs menekvés cím? dal következik, mely ugyancsak a kiválóra sikeredett Titkos ünnepen jelent meg el?ször. Ez egy lassabb, ám ugyancsak igen dallamos szám, ami éppen jó helyre került az albumon, hiszen az el?sz? számok pörgése után jó egy kicsit fellélegezni. Ez azonban nem tart sokáig, mivel utána az együttes 2002-es albumának címadó dala, az Árnyékból a fénybe hallható, mely kiválóan mutatja meg az Ossian erényeit: fantasztikus riff, rövid, dallamos verze, könnyen dúdolható, fülbemászó refrén, remekbeszabott gitárszóló és lázadó, könnyen érthet? ám mégis költ?i szöveg. Ugyanezek jellemzik a következ? nótát, a 15 percet is, mely az Árnyékból a fénybe album klipnótája volt. E szám szövege – bár már hét éves – mégis ma is annyira aktuális, mint születésekor, hiszen napjainkban is tele van a média olyan „személyiségekkel”, akik az asztalra semmit nem tettek le, mégis „15 percig” rájuk irányul az emberek figyelme.

A Társ a bajban a lemez egyik különösen jól sikerült tétele. Eleve A lélek hangja cím? lemezr?l származik, mely a 2006-os jubileumi box része volt, és régebbi Ossian számok szimfonikus-akusztikus feldolgozásait tartalmazza, ez a lassú, romantikus dal pedig azon album egyik gyöngyszeme, és sajnos koncerteken sem nagyon szokták játszani.

Nem úgy a Desdemonát, mely megint csak laza, könnyen megjegyezhet? dallamával, és egyszer? ám elgondolkodtató szövegével a nagy koncertkedvencek közé tartozik. Valószín?leg a tízedik tétel, az Asszony feketében is ilyenné válik pár év múlva, akár még az állandónak számító Magányos angyalt is kiszoríthatja a m?sorból. Minden elfogultság nélkül kijelenthet?, hogy nem csak a zenekar életm?vének, de a magyar rockzenének is az egyik legszebb darabja. A lassú, vontatott, de dallamos verze, a kissé húzósabb, de igen komor refrén és a finom, elszállós gitárszóló tökéletesen harmonizál a letargikus szöveggel.

Ezt a sötét hangulatot viszik tovább a következ? nóták is.: A legfrissebb 2008-as Küldetés cím? lemezr?l A szám?zött visszatér egy kissé gyorsabb, de ez is igen súlyos riffeket használ, míg a Végállomás motel az Asszony feketében elmúlásról elmélked? hangulatát viszi tovább úgy a zenében, mint a szövegben.

A következ? dal, az Amikor még, a koncertfavoritok közé tartozik, ami csöppet sem meglep?: elég egyetlen egyszer meghallgatni a dalt, és szövege, zenéje azonnal a fülünkbe mászik; különösen érdekessé pedig az kontraszt teszi, mely a nosztalgikus hangulatú szöveg, és az energikus, rockos zene közt áll. A lendületet a Fontuna csókja viszi tovább, amely hangulatában a nyolcvanas évekbeli Ossian-dalokra hasonlít.

A lassú, lírai Többet ér mindennél az album egyik meglepetése, hiszen, bár igen kellemes, dallamos szám, a koncerteken nem szokott el?kerülni, s?t az akusztikus A lélek hangján sem bukkant föl, pedig mind hangulatában, mind pedig hangszerelésében tökéletesen oda illett volna.

Ezután egy újabb hangulatváltás következik: az album az ?sök vére cím? dallal folytatódik, mely kiválóan bizonyítja azt, hogy a nemzeti rockot nem csak egyszer?, kétakkordos punkzenére rámormogott k?egyszer? szövegekkel lehet létrehozni (lásd: Kárpátia), hanem meg lehet ezt csinálni igényes zenével, kidolgozott énekdallamokkal és vállalható szöveggel is. (ilyen még pld. Kalapács: Mítosz.)

A következ? felvétel, a Fortissimo(Teljes er?vel), már a címében is hordozza, hogy mit várhatunk t?le: egyszer? ám k?kemény metál, amely arra ingerli az embert, hogy azonnal pattanjon fel a fotelb?l, és er?sen kezdje el rázni a haját, még akkor is, ha – mint például úgy ahogy én, aki másfél évvel ezel?tt levágattam – nem is rendelkezik ilyennel. A Küldetés egy kissé lassabbra vett nóta, amire szükség is van, ugyanis ezt egy újabb pusztító erej? szerzemény, az ?s-Ossianos, ám kés?bb újrahangszerelt Metálvihar követi, mely ismételten szobája teljes szétverésére készteti az embert.

Ezután egy újabb lírai dal következik, a Pogány ima, mely méltó lezárása lehetne a lemeznek, ám a végére még – számomra teljesen érthetetlen módon - odatették az Ördögök mennyországát, mely egyrészt egyáltalán nem illik ide, másrészt az albumról, melyr?l származik, (Küldetés, 2008.) legalább három dalt fel tudnék sorolni, mely jobban megérdemelte volna a Best of-ra kerülést.

Ez egyébként az egyik problémám ezzel az albummal: 21 nótát tartalmaz ugyanis, és ebb?l négy származik a legfrissebb, Küldetés cím? lemezr?l. Én elhiszem, hogy a csapat – egyébként jogosan – igen büszke az új anyagra, de készült ennél jobb Ossian-lemez – például szerintem az Örök t?z, vagy a Titkos ünnep – mely, jobban megérdemelné a kiemelt szerepet; ráadásul a Küldetésr?l, mint azt már az imént kifejtettem, nem minden esetben a legjobb dalok kerültek kiválasztásra.

A másik problémára akkor derül fény, ha átgondolja az ember, kik is vesznek egy együttest?l Best of albumot. Egyrészt azoknak, akik szeretnének megismerkedni a zenekarral, a lemez jó keresztmetszetet nyújt a csapat munkásságából, így ?k meg is kapják, amit várnak; másrészt viszont a fanatikus gy?jt?k veszik meg – mint például én – akik viszont igazán megérdemelnének legalább egy új számot, vagy valamilyen bonustracket, ez azonban itt elmaradt. Azért bízom benne, hogy a dupla bakelitlemezes kiadáson – mert hamarosan ilyen formátumban is megjelenik az album – lesz valami meglepetés.

Mindenesetre annyi megállapítható, hogy a Best of 1998-2008 jó áttekintést ad az Ossian elmúlt 10 évér?l, és kiválóan bizonyítja, hogy az Ossian ma is ugyanazt nyújtja, amit 23 éve folyamatosan: dallamos, energiával teli metált. Ezen a lemezen sincs semmi öncélú modernkedés, semmi megdöbbent?, csak ?szinte, hiteles, tiszta fémzene. És hiszek abban, hogy a mai futószalagon gyártott, m?anyag zenékkel és „15 perc” hírnévre verg?dött celebekkel sújtott világunkban ennél több nem is adható
 

Csikai


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez