Tito And Tarantula 2009. 06.05. Budapest, Dürer-kert

Atilla - 2009. június 14. vasárnap, 20:05    
Tito And Tarantula
Nem tudom, valakinek mond-e valamit az a név, hogy Tito Larriva. Vagy esetleg Roberto Rodriguez? Azért ez már nyilván többek fülében cseng ismer?sen. Hiszen nem kevesen láthatták anno 1995-ben a Desperado cím? múvit Antonio Banderassal és Salma Hayek-kel a f?szerepben, vagy esetleg 1997-ben az Alkonyattól pirkadatig-ot George Clooney-val, és Quentin Tarantino-val.
Reklám:
Nos, ha ez megvan, akkor ez pár dalcím is ismer?sen hangozhat: After dark, Back to the house that love built, Strange face of love. Nos, míg az els? az utóbbi, addig a másik kett? pedig el?bbi film betétdalát szolgáltatta, s így vált ismertté ez a bandanév Mexicóból: Tito And Tarantula. A három „morcos” pasast, és egy szimpatikus hölgyet soraiban tudható formáció az utóbbi filmben fel is bukkant, mint vámpír rockzenekar, a Titty Twister állandó fellép?i. Ott hangzott el az a sláger, ami alapján azóta is mindenki beazonosítja ?ket, s erre a dalra hangzik a legnagyobb ováció is koncertjeiken, mint jelen esetben is volt a Dürerben.

Elég kés?n, talán hétf?n jutott el hozzám a buli híre, és már le is csaptam rá, és egy interjú után rohantam a városliget melletti szórakozóhely felé, hogy a 2003-as Sziget Fesztivál után újra megnézhessem a roppant szimpatikus formáció-t Back Into The Darkness cím? új lemezük turnéjának hazai állomásán. Amikor megérkeztem még semmi sem volt a kerthelyiségben, pedig jó id? volt, és a program is úgy ígérte, hogy csak rossz id? esetén kerül a nagyterembe a hangzavar. Ennek ellenére mégis ez történt, így hát egy sörrel és cigivel a kezemben, fényképez?géppel a nyakamban végigizgultam az el?bandát, majd kezd?dött a show. Egyszer? színpadkép, egyszer? világítás, és nem egyszer? emberek. Ahogy az intró után kisétáltak a színpadra, és csaptak két tenyérrel a lecsóba, az nem volt semmi. Ugyan az új lemezzel nem vagyok még közeli barátságban, de azért már felismertem pár ismer?s futamot, dallamot, témát. De ennek ellenére végi élvezetes buliban volt részem, és a többszáz résztvev?nek is. Tito Larriva énekes-gitáros végig jó hangulatban leledzett, mosolygott, poénkodott, összekötött hajával, és sötét napszemüvegével (ezekt?l kés?bb megszabadult) annak ellenére volt megigéz?, hogy nem egy szépfiú, de annyira emberi, és közvetlen, még így színpaddal elválasztva is, hogy kevés az ilyen, f?ként aki olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Rodriguez, Tarantino, Clooney, stb. Ez a közvetlenség abban is megnyilvánult, hogy egy rajongó az els? sorból felnyúlt a mikrofonállványához, és lenyúlt egy penget?t, amire ? csak mosolygott a srácra, neheztelésnek, vagy ilyesminek nyoma sem volt az arcán. A többiek sem voltak persze visszafogottak, kivéve talán a basszusgitáros Caroline Rippy-t, de a dobos Alfredo Ortiz nagy elénnal nyomult, és látványosan dobolt, meg persze precízen, de Steven Hufsteter szólógitáros is olyan szólókat nyomott, jó ízes blues-os, rockos dolgokat, hogy majdnem becsináltam t?le.
Tito And Tarantula
Érezni lehetett, hogy ezek az emberek nem a pénzért csinálják. Mondjuk ezt a zene is igazolja, ami cseppet sem pouláris. S ahogy sorjáztak a dalok, és repült elé a játékid?, úgy érkeztünk az este fénypontjához, ami nyilván többeknek akkora élmény marad, amekkorában nem sok része van egy halandó rajongónak. J Az Aftrer Dark alatt jött a közönség színpadra invitálása, mire az egész els? két sor odafent ropta, és rázta a fejét Larriváékkal.
Tito And Tarantula
Itt aztán egymás után elnyomták az említett filmdalokat, majd jött az egyik lendületes – szinte punkos – tétel a Tarantism albumról, az Angry Cockroaches. Erre szintán nagy ?rület vette kezdetét, f?leg az utolsó negyedben, közönségénekeltetés, ugrálás, stb.

Azt kell mondanom – na nem kell, de muszáj, mert így gondolom – ez a gárda megérdemelne ennél több elismerést is. Ahogy az a csapat is, amely leszervezte ?ket ide, nekünk, hogy részesei lehessünk az ÉLMÉNYNEK! Köszönet tehát a szervez?knek a fáradságért, és a segít?készségért, hogy ez a cikk, és a fotók elkészülhessenek.

 
Atilla


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez