Dimmu Borgir – In Sorte Diaboli

Már a prágai szimfonikusok részvételével készített Death Cult Armegeddon-nál látszott, hogy ez a norvég black metál horda mindenféle újdonságra nyitott, bár ez még csupán a kezdet volt! In Sorte Diaboli konceptalbumukkal teljes egészében megmutatták, mire is képesek, ha az eddig prezentált sötétségüket kísérletez? kedvben ötvözik a szinte már-már filmzenei motívumokkal … 

The Serpentine Offering szimfonikus prológusa valami elképeszt?; filmzenéket idéz? zseniális hangulatával kezd?dik az album, és persze a történet. Merthogy itt egy tételekben szedett, elmesélt életútról van szó. In Sorte Diaboli, vagyis a Sátán Által Kiválasztott Személyr?l. Kevés refrén volt ennyire eltalálva, mint ennél a dalnál! No, és az a középen jelentkez? n?i kórus, meg amikor Shagrath „Oszd meg a szenvedésemet!” zengi, és az egyre gonoszkodó, hatalmasat alakító zene… Hibátlan kezd?szál!

A továbbiak is hasonlóképpen alakulnak; a hagyományos, már-már tradicionálisan Dimmu-s arzenál – ami már magában túlmutat a common black-metál m?faján - keveredik a hajmereszt? újdonság varázsával. The Conspiracy Unfolds és a The Sacrilegious Scorn bigottul eltalált szerzemények. Egyetlen kivétel a számok között a korong felénél elhelyezked? The Fallen Arises; végig szimfonikus, apróbb zörejekkel, zajokkal és kórussal (na jó: egy-egy lónyihogás is akad, haha) – inkább intermezzoként értelmezhet?.

Mindeközben a ’sötét kísérlet’ közben persze a hallgató jár a legjobban: szinte a fellegekben érzi magát! Ugyan velem is megesett a legelején, hogy idegenkedtem, mondogattam magamban, hogy „inkább maradok a Death Cult és a régiek vonalán”. Tipikusan az az anyag, amihez nem négy-öt hallgatás szükségeltetik, csak sokadikra esik le a tantusz. Akkor viszont nagyon!

Kiegészít? információként egy röpke gondolat a végére: Nicolas Barker (ex-Brujeira) bácsi helyett ezúttal Mayhem-es Hellhammer került a dobok mögé, mint session emberke; mindenesetre igencsak meggy?z? :)