Lord - Szóljon a Lord!

Ha egy zenekar képes több mint három és fél évtizeden keresztül fennmaradni, és még napjainkban is teltházakat vonzani, s?t akár tízezreknek is zenélni, ahogyan azt a Lord minden esztend?ben Sitkén megteszi, az bizony igen tiszteletreméltó teljesítmény.

Ezt a rendkívüli pályafutást összegzi a Lord idén megjelent albuma, a Szóljon a Lord, mely a zenekar 34 legismertebb, legnépszer?bb szerzeményét tartalmazza. Már a lemezanyag összeválogatásának módszere sem volt hagyományos, ugyanis a csapat tagjai úgy döntöttek, hogy a legilletékesebbeket, a rajongókat szavaztatják meg arról, hogy mely számok kerüljenek felvételre. A másik különlegessége pedig az a lemeznek, hogy az együttes nem legegyszer?bb megoldást választotta, és nem a régi felvételeket keverte újra, majd másolta rá a lemezre, hanem minden egyes számot ismét rögzítettek, s?t néhány klasszikus darabot teljesen át is hangszereltek.

A hagyományos hangszereléssel megszólaló daloknak igen jót tett az újrafelvétel, hiszen az akár három évtizedes számok is huszonegyedik századi min?ségben szólalnak meg; tiszta, er?teljes a dobhangzás, harapnak, vagy ha kell, finoman szólnak a gitárok, hibátlan a szintetizátoros aláfestés, és az énekhang is nagyon üt?s. Ezt a ráncfelvarrást pedig igazán megérdemelték a nóták, hisz mai füllel hallgatva is azt kell megállapítanunk, hogy egyáltalán nem idejétmúltak, s?t nagy többségük akármelyik mai, hasonló zenét játszó együttes (Avatar, Id?gép) albumának szebb darabjai közé tartozna.

Az igazi meglepetést azonban az újrahangszerelt számok jelentik, melyeknek határozottan el?nyükre vált az újragondolás. Leginkább a lírai számok kaptak új köntöst (Érzés, Virágdal), de a zenekar elég bátor volt ahhoz, hogy a legismertebb, legemblematikusabb nótájához, a Vándorhoz is hozzányúljon, és azt kell, hogy mondjam, jól tették; az amúgy is csodálatos szerzemény ezzel még különlegesebb, még egyedibb ízt kapott. Az ?srajongók azonban nemcsak ennek örülhetnek: a lemezen találhatóak ugyanis olyan számok is, melyeket hosszú id? óta nem játszott a zenekar (például a Csörög a vekker).

A lemez egyetlen hibájának a Tombolhat szél cím? dal duetté alakítását tartom. Én elismerem Gidófalvy Attilát, remek rockzenész, a legegyedibb alakok közé tartozik, akik valaha a magyar rockszínpadokon álltak, s?t, a Szóljon a rock cím? számot nagyszer?en adja el?, de a Tombolhat szélben igen er?s a kontraszt az ? átlagos hangja, és Pohl Mihály csodálatos, tiszta orgánuma között.

Végezetül pedig arról szólnék, hogy kiknek ajánlanám ezt a lemezt? Azoknak mindenképpen, akik csak most ismerkednek a Lord zenéjével, hiszen ennél jobb bevezet? nem is adható a kezükbe, mivel az albumom a zenekar összes népszer?, kedvelt száma megtalálható, de az régi rajongóknak is ugyanúgy kötelez? a beszerzése, hisz ?ket pedig rengeteg újdonság várja.