Requiem For Dead Bikers - 2009.06.26-27., Malom, Gúta, Szlovákia

holth - 2009. július 07. kedd, 07:00    
Az idei év felvidéki fesztiváljai közül a Requiem for dead bikers igérkezett sokféle szempontból a favoritnak, ám utólag sajnos be kell vallani, ugyanaz lett a hátránya is, mint amit az el?nyének képzeltünk.
Reklám:
Magában a névben is benne foglaltatik a kezdeményezés apropója, a szándék, a gesztus nagyon sokat rejt magában, valóban szép tisztelgés ez azok felé, vagy azok családjai felé, akik két keréken vesztették életüket. Ennek megállapítása után következett a második impresszió a felhozatalt illet?leg – a punktól kezdve a black metalon át a hard rockig meg a bluesig egyszer?en minden zenei stílus képviseltette (volna) magát.
 
A fent említett két dolog teljesen meggy?zött arról, hogy fenemód tarolni fog a kétnapos akció – aztán jött a feketeleves: péntek délután olyan szinten leszakadt az ég (jéges? meg amit akartok), hogy a fesztivál területér?l szó szerint úgy kellett elvezetni a vizet, hallani lehetett olyasmir?l is, hogy a színpadi cuccok is megázkolódtak kicsit. Ez eleve azt eredményezte, hogy a fél ötös kezdésb?l lett kb. este 8-9-es, ami már csak azért sem volt túl lelkesít?, mert valahogy az emberek sem nagyon szálingóztak. Voltak, akik félúton elakadtak motorjaikkal, voltak akik sz*rtak rá a pocsék id? miatt, és hogy még ez se legyen elég, csomó koncert el is maradt.
 
Péntek
 
Last Bullet (SK), az Apokryf (SK), az Ignominious (black metal, Kisk?rös-Gúta), a História (blues, SK) mind-mind elmaradtak. Ígyhát a tatabányai Astrodust legénysége avatta fel a deszkákat, persze ez sem mehetett gond nélkül.  Beállás, talán még két számot sem toltak el, upsz, elment az áram. Na tessék mondom, semmi más nem hiányzott már, csak ez. Hát a dobos fickó perszehogy inkább odatámaszkodott a pulthoz, naná hogy egyb?l visszajött az áram, akkor meg arra kellett várni, de ezen már csak vihogott mindenki mint a fél?rült. Egyébként Astrodusték egész kellemes koncertet adtak, különös tekintettel  arra, hogy már magának a ténynek is örültünk, hogy szól valami él? muzsika. A közönség sajnos nem nagyon volt vev? a tatabányai srácokra, én viszont kifejezetten elégedett voltam – meghallgathattunk egy új számot, amiben Toló elereszt egy nagyon megkapó szólót, meg Miki hangját is koncertr?l-koncertre er?sebbnek érzem, egyre kevesebbet csúszkál a hangja.
 
Fada, mint m?sorvezet?, prezentálta hülyébbnél hülyébb szójátékait meg konferálásait, életem során el?ször hallottam a szájából komoly meg fülefarka mondatott, mikoris konstatálta: ne bánjuk, hogy szakad az es?, mert odafenn sírnak a motorosok. A megemlékezni kívánók gyújthattak gyertyát egy fából állított keresztnél, láthattál elérzékenyült szül?ket, akik a gyerekeiket siratták, aztán hálát adhattál, hogy neked nincs okod gyertyátgyújtani.
 
Következ? fellép? a Tequila nevezet? feldolgozásokat prezentáló ötös volt, akik el?rukkoltak egy olyan repretoárral (persze magasabb fokon), mint amit hét évvel ezel?tt a felvidéki amat?r zenekarok szoktak praktizálni – Tankcsapdák, István a királyok, Mobilok, Billek és Bencsik Samuk garmadája, amik nem estek rosszul a szívnek, csak igazán rácsodálkoztam, hogy még mindig csak (?) az efféle zenekarok tudják igazán összerántani a közönséget?
 
Az esztergomi Watch my Dying sem úszta meg simán a mulatságot, épp csak beálltak és lendültek volna bele a gyilkolászásba, ripsz-ropsz sötétség, hozzám már csak annyi jutott el, hogy Sanyi motyójához kevés az áram a színpadon (vagy valami ilyesmi) – na mondom, megjöttünk. Épp ekkorra már elég csinos embertömörület gy?lt össze, akik hamarosan szét is oszlottak, mivel nem volt túl bíztató látvány, hogy hatalmas létrákkal rohangálnak a népek odafönn. Szóval közben simán belefért még egy ital meg satöbbi, de f?ként az, hogy ez a kis cucc félbetörte a lendületet. Másfel?l eléggé ki voltam élvezve az egy gitáros verzióra, mondjuk gondoltam, hogy Bori Sanyiba nem fogok tudni belekötni, nem kellett a zenei tudásában csalódnom – igazából négyen is legalább annyira felgy?rik maguk alatt a betont, mint öten. Az új lemezr?l is hallhattunk vagy három tételt, ugye leginkább a Hattyúdal volt, ami vitte a prímet, nem tudom, mennyire csaptak már le a határ eme oldalán az új lemezre, de ezt a szerzeményt azért már dudorásszák a fiatalok. Azt sem tudom kétségbe vonni, hogy a Hattyúdalt simán letolják a skacok lemezmin?ségben, viszont Gábor részér?l (úgy elszórtan, álatlánossgában) besiklott pár elcsúszó hang meg ilyesmi, dehát szerencsére nincs túl sok dallamos tétel az eposzaikban, höhh. Számunkra ez volt az utolsó koncertlmény a nap folyamán, kicsit elszottyadtunk már.
 
 
Szombat
 
Frissen és üdén kezdtük ezt a napot is (persze), a sátorozók elmesélték, hogy az éjszaka abszolút túlélhet? volt, meg ahogy elnéztem lassacskán többen is lettek a résztvev?k, hallhattunk a  nagyszabású, megreformált sörivó (vagy inkább ev?) versenyr?l, nnya, képzeljetek a sör mellé lisztet, meg jó nagy szakállakat, ami a végére kábé kenyérállagúvá szuszpenzionál.
 
Ha jól tudom, akkor a második zenekarra sikerült betoppannunk – ?k voltak a Second Hand nev? punk brigád, kiknek hallgattával azonnal megbizonyosodtam róla, hogy nem mindig el?nyös a sokrét? stílusi összeállítás, primitív tételek kiforratlan halmazait hallgathattuk végig, az egyetlen emlékezetes pillanat, mikoris egy ska-szer? részt toldottak egyik szerzeményük közepébe.
 
A tatabányai Hedonist Roostersr?l mint azt megtudhattuk, ezúttal jártak határon túl el?ször, és a pálinkánk is ínyükre való volt. Hát igen. A Roosterek zenéjét egyébként ízes gitártémák és szólók valamint karakteres énekhang jellemzi, különös tekintettel a színpadon uralkodó jó hangulatra, ezúttal az Astrodust-os Miki vendégszereplésével megtarkítva egy nóta erejéig.
 
A révkomáromi Mohecco is hozta a formáját, el tudtuk volna viselni, ha hosszab id?t kapnak a közönség kibontakoztatására. A Soulfly és hasonlók csoportjába tartozók közül kimondottan hiányoltuk a Roots-ot, viszont így utólag belegondolva: annyi féle-fajta tálalásban hallottuk már ezt a tételt, hogy most ?szintén, ki az, akit meglep, ha valahol felcsendül ez az örökzöld? Sokkal nagyobbat ütött a Pink Floyd Breaking the („motherf*ckin) Wall-ja!
 
Neurasthenia fellépését igazán vártam, mióta új felállással dolgoznak, még nem sikerült ?ket lefülelnem. Kicsit lefelé görbült a szám, be kell valljam. Valószín?leg a hangosítással is adódhattak gondok, mert eléggé kásásan szólt minden, lényegében a szintit tolták meg jó rendesen el?re, a gitárosok száma is egyre csökkent, alaposan folyott össze minden. Magával a n?i hörgéssel, mint olyannal nem lett volna gond, már ami a hangszínt és az adottságokat illeti, viszont az egészb?l csak egy artikulálatlan morgás/darálás jött át, és az átköt?kre meg a színpadi munkára is kéne még egy jó rendeset gyúrni. Igazán sajnáltam, mert ez a fesztivál kicsit az övék volt, remélem jobb hangzási körülmények között már pozitívabb benyomásokkal tudok beszámolni a teljesítményükr?l.
 
Aztán jött egy móvármetál, a CasketGarden, akik letépték a fejünket. Részemr?l a két nap abszolút favoritkoncertje volt, az emberkék is egész jól reagálták le a murit (már ami a körülményekhez képest jó), a színpadról meg jöttek lefele a páleszosüvegek, mindenki szomjas volt persze. A hangfal mellett pózolva jól szólt a cuccos, aztán hogy amúgy....azt már nem tudom. Vegyesen jöttek a tételek a három albumról, Csaketisti rohangált fel-alá a deszkákon, mint a mérgezett egér (ez már csak azért is emlékezetes, mert legutóbbi tapasztalatom szerint rendesen be volt lassulva a fickó), az új b?g?s csókára is áldásunkat adjuk, így kell ezt csinálni.
 
Rómeó Vérzik koncertjénél ért egy olyan hihetetlenül kellemetlen tapasztalat, miszerint. a koncert megkezdése el?tt leeresztettek szalagról egy olyan bevezet?t, amit színházakban szokás mondjuk....tudjátok ez a: kérünk mindenkit, kapcsolják ki mobil telefonjaikat, meg hogy most következik Felvidék legmocskosabb rákenról bandája, mindez egy diplomatikusnak szánt hangnemben elszavalva – na mondom ezt ne! Majd azt is konstatáltuk,  hogy Koppányéknak már négy éve szinte ugyanaz a repertoárja. Ezt már csak a Konflikt tudta überelni, aki szereti, az csak hallgassa nyugodtan!
 
A pénteken elmaradt Apokryf pótlásra került, de mit mondjak, ....bár ne történt volna? A múltkoriban láttam ?ket, szuper volt, amit m?veltek, most viszont valahogy hosszúnak és unalmasnak t?nt az egész, különös tekintettel egy saját tételre, ami olyan volt, mintha egy számot eljátszottak volna kétszer egymás után. Elnyomták a Roots-ot, amire csak akkor jöttem rá, amikor a szám közepén elkezdtek ordibálni, hogy Roots Bloody Roots, amit értékelni tudok az az Amon Amarth feldolgozásuk, az most is tetszett – reméljük legközelebb ismét jobbik pillanatukban csípjük majd el?ket.
 
Szép kezdeményezés volt ilyen elgondolásokkal fesztivált csinálni, reméljük a szervez?k kitartanak, és jöv?re is találkozunk egy már kiforrottabb rendezvényen. Köszönünk nekik mindennem? segítséget és támogatást, meg külön a Makinak is a fotóknál történt közrem?ködésért!
 
www.requiemfordeadbikers.mlap.hu
 

holth


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez