nagyon ottVOLT

Norbert - 2009. július 09. csütörtök, 07:00    
Én, aki tavaly lemaradtam minden nyári rockfesztiválról, örömmel vettem tudomásul, hogy az idei Volt negyedik napja negyedikére esik, s mivel ez a szerencseszámom, éreztem, s?t tudtam, hogy egy egész napon át tartó kulturális katarzis vár rám.
Reklám:
El?zetesen nem volt id?m tájékozódni a programokról, de a helyszínen 3M-formulát kitalálva magamnak a The Moog, Moby Dick, Manson-triumvirátust helyeztem a középpontba, elhatároztam, hogy ezekb?l nem engedek, s délután egykor, a Volt-ra való belépésemet követ?en kedvenc fesztiválozó haverommal, egy korsó sörrel karöltve neki vágtam a ver?fényes szombat délutánnak.  Jánossomorjai ismer?sök itt, pestiek ott, gy?riek amott, nézzük meg Greedy Fly-t! Megnéztük, oké, nem rossz, de a pestiek még nem halottak róluk, nem baj, láttam ?ket a kezdet kezdetén, tudom, hogy sokat fejl?dtek, tán még fognak is, kezdésnek pont jók voltak. Rohanás a Cowboyokra. Cowboyok, vagy Kovbojok? Volt némi félreértés, azt illet?en, hogy a két internetes idióta jön-e vagy sem, de hála az égnek ?k voltak. Ez esetben egy harmadik taggal kiegészülve játszottak. A Volt szigorú órarendje kábé 30 percesre szabta fellépésüket, de az új, Házibuli cím? sláger mellett így is jutott id? régi számokra, -például Egérfej?-trilógia mindhárom része-, hogy a gigantikus siker? Télapóval zárva végképp emlékezetessé tegyék a nekik jutott fél órát.

És kezd?dött a The Moog. A tinilányok kedvence. A tinilányok meg az én kedvenceim, szóval ott a helyem. Hú, de fasza zene, ezek még biztos nem ?k,- gondoltam magamban a színpad felé haladva, de a lányok sikolya jelezte, hogy a színpadon már igenis az a négy stílusosan és elegánsan öltözött fiatalember zenél, akik puszta jelenlétükkel felgyorsítják a mai tizenéves hölgyek pszichoszexuális kibontakozását. Muzsikájukkal, meg pláne. Igen, ez a The Moog. Tetszett. Nagyon jók voltak. Az énekes Szabó Tamás-aki a tinilányok imádatának tárgyaként egyfajta példaképpé vált számomra- lejött a színpadról a pórnépt?l ?t elválasztó rácsra állva énekelt, ezáltal a lányokat kegyetlen el?renyomulásra késztette. Persze ?k nem érték el, arra vigyázott, de arra nem, hogy csajszik tömegeinek irigységét kiváltva én a 190 centis magasságommal szintén elég messze legyek. Ah, megérintettem. Eközben alig kaptam leveg?t a testemnek nyomódó sok-sok tinilánytól, komolyan mondom durvábbak voltak, mint Moby Dick- és Manson-fanatikusok együtt véve, de hát jobb érzés is tinicickt?l szorongatva lenni, mint izzadó félpucér nagy kopsz pasiktól. A The Moog-os srácok eljátszották, hogy I like you, ezt ismerhettük a zenetévék jóvoltából, na ennél rengeteg, sokkal jobb számuk van, melyeket örömmel hallgattunk. Mármint a lányok, meg én. Rajtam kívül két srác volt még a tömegben, ?k poénból csináltak úgy mintha élveznék a koncertet, ami ciki, nem ciki, nekem bejött. Annyira, hogy végül megkaparintottam Csabi, vagy Gerg?, -ezen a lányok sem tudtak megegyezni, de szóval a dobos egyik dobver?jét. A tinilányereklyét aztán megpróbáltam üzletkötési célokra felhasználni, az eredmény nem publikus.

Az énekes, Tamás jellemz? gesztusa volt egyébként olyan mozdulatot tenni ujjaival, mint aki épp elpöccint egy cigarettacsikket, erre szívesen rákérdeznék nála egyszer, de a lényeg, nagyon zsír el?adás volt, a The Moog királyság.

Ezt követ?en helyre kellett állítani els?sorban zenei identitásomat, ígyhát elindultam levadászni a nagy fehér bálnát. És Moby Dick volt olyan pofátlan, hogy szembeúszott velem. Kifinomult, színtiszta metál. Zúztak, zúztak, és zúztak, igazi válogatás volt a klasszikusokból, Gazember, Ilyen ez a század, Mennyb?l az angyal, Ugass kutya, satöbbi. A frontember Schmiedl Tamás közölte a közönséggel, hogy bizony Magyarországon mindig nehéz volt rockernek lenni, de én azt mondom ezen a koncerten földöntúli örömöt jelentett. Itt már nehezebb volt dobver?t kerítenem, tekintve, hogy hatalmasra n?tt férfiakkal kellett volna verekednem érte. Igazságosan, bár inkább a küzdelemt?l felindulva kettétörtek egyet, így több embernek jutott bel?le. Itt megjegyzem, hogy The Moog dobver?m a maga módján picit megsínylette a Moby Dick koncertet, de egyben hazaért velem.

Fizikai és hanger?m teljesen elfogyott a Moby Dick koncert végére, elégedettem, és rengeteg jó élménnyel nyugtáztam a napot. Ám ekkor rám tört a felismerés, persze, Marilyn Manson!! Teljesen kiment a fejemb?l.

Minimális késéssel kezdett. A tömeg ?rjöngött, pedig még sötétség borította a színpadot. Aztán felgördült a függöny, és mint valami energiabomba, hatalmas robbanást idézett el?. A személyisége áradt a színpadról, betöltötte a teret. Nem keresek nagyon sok pozitív jelz?t, kivételes volt. Azt mondta ránk, hogy „motherfukcers”. Legalábbis ennyire emlékszem azon mondatainak egyikéb?l, amiket a tömeghez intézett. Meg a látványra, a showra, de akár el is dobhatták volna hangszereiket, Marilyn Manson személyisége elég volt.

Egy évig elleszünk vele, hogy aztán jöv?re megint tátott szájjal bámuljunk egy hasonló kaliber? képz?dményt a Lövérekben. Ebb?l a szempontból talán nem is olyan rossz, hogy a fekete sminkem makacsul nem akar lekopni.


Norbert


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez