VOLT 2009

Murphy - 2009. július 12. vasárnap, 13:00    
VOLT 2009Olyan el?adók látogattak el L?vér kempingbe, mint az indusztriális antikrisztus és shokk-rocker, Marilyn Manson, a piros sapkás rap-metál fenegyerek, Fred Durst és újra összeállt csapata, a Limp Bizkit, de tiszteletét tette a Cavalera-tesók nélkül tevékenyked? Sepultura.
Reklám:
NovaRock után, és a pécsi RockMaraton el?tt, július elején mindig van négy olyan szabad napom, hogy kilátogatok megyénk méltán híres fesztiváljára, ahol barátságban, békességben megfér az elektronikus tánczene, és a metál. Sziget kistestvére idén is igencsak jó hangulatban telt el, f?leg hogy ne esett…
 
 
SZERDA
  
Gy?ri kollégák megint csak lemondták az éves hepajt, de szerencsére összefutottam az oroszlányi crew-val, a székesfehérvári tagozat pedig már Sopronban várta szerény személyemet, akárcsak három éve folyamatosan – HelloMoe!

Azt hittük drasztikus a helyzet, de sátorhely még akadt, úgyhogy minden a legnagyobb rendben volt. Illetve majdnem minden, ugyanis megláttuk, hogy a dobozos Soproni – most figyelj! – 590 pénzbe kerül! Földbe gyökerezett szemünket aztán hamar a Sz?ke Ciklonra vetettük, s némi nyugtatót jelentett, hogy a citromos serital, korsós kiszerelése csak feleennyi.
 
Els? koncertünk az Icon volt, egy négytagú rock zenekar, amely alatt inkább csak asszimilálódni próbáltunk serrel a kezünkben, ugyanis ebben a korai id?pontban kb. nem lehet semmi értelmeset cselekedni. Aztán jött a Drawning, méghozzá az MTV sátorba. Nevük mintha rémlett volna valahonnét, de megmondani sajna nem tudom. Tolták a hácét keményen, végén még egy Madball feldolgozásra is futotta.
 
Strokes Üt?együttes következett nálunk a még-nem-látott-de-feltétlenül-megnézend?-zenekarok listáján. Méhek nev? formáció – amelyr?l egyébként a kés?bbiekben részletesen is szó lesz -, is ebb?l a csoportosulásból vált aztán ki. A tagok kreatív módon mindenféle eszközt a színpadra hoztak, és megdoboltattak, de a legjobb mégis az utcai szemeteskuka volt. Gondolom m?sor után viszik vissza, haha…
 
Szeretem a Belgát (mint sokan mások), de ezúttal valami iszonyatosan rossz koncertjüket láthattam. Egyrészt oké, tették a dolgukat – ugrálva, fetrengve, trambulinon rugózva -, mindezt fél hatkor a nagyszínpadon, színpompás világoskék egyenruhájukban, de simán látszott rajtuk, hogy nem adtak bele apait-anyait. Tokyo például állandóan a mögöttük látható SOPRONI molinóval ironizált, ötpercenként cinikusan megtapsoltatta a közönséggel. Aztán a tény, hogy kaptak kb. egy órát játszani, már önmagában is újabb negatívum. Másrészt viszont a közönséggel volt a legnagyobb baj: odacs?dültek, aztán azt se tudták, hogy mi a fett van. Álltak, és bámultak, mozgás is alig akadt – pár kommersz rádiós számtól eltekintve. Hogy valami pozitívumot is említsek, tetszett, hogy Királyok a házban nótájukat Titusz agybeteg alapjaira tették át a megszokott helyett, és nem értette senki, hogy mi van… J
 
Utánuk következett a Delinquent Habits nev?, er?sen gengszter-rap jelleget mutató csapat, amit egy csendes, szolid borozgatás alatt nyugtáztunk. Engem leginkább a Cypress Hill-es cuccokra emlékeztetett, mivel nem hallgatok túlságosan sok hasonló muzsikát.
 
Míg többiek Hollywoodoo Örvényesét élvezték, korgó gyomorral rohantam A kutya vacsorájára. Aki esetleg még nem találkozott vele az undergroundban, annak elmondanám, hogy Líviusz mester, elvontabb szövegvilággal megoldott (mellék)projektjér?l van szó – röviden: elektronikus megoldásokkal spékelt alternatív rockzene. Tovább definiálva: alter-hobbi-szupergroup. Remek orgánummal megáldott (és színpadi mozgásában is remek) Líviuszon kívül találhatunk benne még ismer?süket: doboknál Gerdesits Faszi, basszernál pedig a Hiperkarmás Varga László. Már jó ideje el akartam csípni ?ket - az az igazság, hogy igen keveset koncerteznek, azt is f?leg csak Pesten -, és talán most sem sikerült volna, ha nincs véletlenül egy soproni tag a bandában – méghozzá az új gitárosuk. Els?re kicsit talán suhancosan lazának t?nik, de végig remekül játszott. Akárcsak a többiek. Hivatalosan nincs még lemezük, pedig simán megérdemelnék. Honlapukon ugyan le lehet húzni a demo teljes anyagát, de amit most játszottak, még ennél jobbra sikerült!
 
Kutyák után rohantam újra a nagyszínpadhoz, hatalmasat buliztam 30Y-ra. Belgákal ellentétben ?k maximálisan odatették magukat, és ez meg is látszott a produkciójuk szinte minden percében. Beck Zoli aztán tudja, hogy kell egy igazán energikus és önfeledt színpadi showt csinálni…
 
Utánuk a híres brit alter-rock együttes lépett színre, a Franz Ferdinand. Bevallom férfiasan, egyáltalán nem ismerem ?ket, max. talán egy-két slágerüket hallhattam valahol, így aztán nem is nagyon rajongtam érte. Csendben, hátul meghúzódva szemléltem m?sorukat; nagyon bejött az embereknek, ment a táncikálás ezerrel.
 
Fél egykor aztán buliztunk még egy fantasztikusat a Heven Street Seven-nel; pár szám után nagyszínpadra invitálta - mit invitálta, egyenesen követelte – ?ket a közönség, annyira baromi jól tolták. Zenekar kiegészült egy heged?ssel, aki jópár Jazz-es szerzeményben közrem?ködött, emelve ezzel az amúgy sem alacsony élvezeti faktort. Persze olyan korábbi elemek sem hiányozhattak a m?sorukból, mint a Sajnálom vagy a Mozdulj, és a ráadásban is egy klasszikus került el?, egy Karády Katalin átirat szólt – Ne nézzen úgy rám!
 
Nem csoda, ha kellemesen elfáradva tértem nyugovóra, és a minimal-techno robajára hajtotta álomra fejem…

  
CSÜTÖRTÖK
 
Órás sorban állás a zuhanynál, mint minden reggel, közben mérlegelve, hogy mindenképpen megéri a hideg vizes felfrissülés, hiszen megint jó id?t mondanak. Három-négy éve van egy bejáratott helyünk húsz percnyire a fesztt?l, így most is oda mentünk. Gyors kaja a szemközti kif?zdében / menzában, hogy sikerüljön id?ben visszaérni.

Magyar népzenét játszó Csík zenekart alapból kellemes volt hallgatni, jóféle délutáni kikapcsolódás, a Sz?ke Ciklon sátorból meg egyenesen odalátni a nagyszínpadra, úgyhogy minden a legteljesebb rendben. Vendégként Lovasi jött, hogy hangjával meg néhány ismertebb Kispálos nótával még feljebb tornásztassa a hangulatot. (Sz?ke ciklon sátorra még egy gondolat elejéig visszatérnék: minden nap bizonyos id?pontokban be lehetett festetni (illetve fújatni) a hajadat sz?kére egy bónusz sörért – alap, hogy bevállaltuk J
 
Minden évben, újra és újra biztos pontot jelent számunkra az amúgy feln?ttnek és gyereknek egyaránt önfeledt szórakozást nyújtó dobos-show, vagyis a Méhek. Ezúttal a borkertbe tették át ?ket, nem mintha ez bármiféle hátránnyal járt volna. Méhes Csaba és Hargitai Gábor, valamint segít?ik - akiket már a tegnapi Strokes üt?sökben is láthattunk - kirajzanak, hogy aztán ?rületes instant hülyeségekkel fárasszanak minket. De a legjobb, hogy minden alkalommal valami újabb eszetlenséget, tréfát vagy szóviccet húznak el?, szóval nem lehet rámondani, hogy „már megint csak a szokásos”. Ami még engem is meglepett, mert nem ismertem, az a Szombati Zsanérok, vagyis a Samba De Janeiro átirat, de nem kellett félni, hogy kimaradtak a régiek: Es?, Pára, Dinnyedal, Tekknoszám meg persze Barbi is volt.
 
Míg Kaukázusra tomboltak a népek, én az mr2-nél nyugtáztam, hogy mekkora jó együttes is ez a Fish! Most csekkoltam a második lemezüket, melyben immáron magyar nyelven danolásznak, és tényleg hatásos ez a pop-rock keverék. Senior Hal meg veszettül állat frontember, tud show-t csinálni, az egyszer biztos! Produkciójuk közben meg szakadni kezdett az es?, szerencsére nem tartott sokáig, csak kicsit felázott a talaj. A Kaukázusos tömeg meg el…
 
Óriásról bizony lemaradtam, így aztán még mindig nem tudom kik is ?k, mik is ?k valójában, bizony. Watch My Dying és Subscribe viszont er?sen pipálva. Érdekesen alakult a WMD helyzete az utóbbi id?ben: kiszállt Kovács Attila gitáros – aki próbálkozott még a Nervekiller technikás brutalitással is -, és jelenleg a Superbutt-ba tevékenykedik, közben kiadták legújabb csodájukat, a Moebius-t. Számomra ez volt az a koncert, ahol az eddigi összes feszültséget meg mindent 100%-osan le tudtam vezetni. Iszonyatosan élveztem magát a zenét, mert tényleg frankó számokat nyomattak, viszont marhára érz?dött a másik gitár(os) hiánya, és pl. ett?l a Fényérzékeny húzó-erejét vesztette. Ha Watchi relatíve nem is annyira jött be az embereknek matekos mivolta miatt, Subscribe-ra persze fullon tömve volt a MTV Arena.
 
Pihenés, felfrissülés, majd belecsaptunk a lecsóba, illetve a kex-be. Fred Durst és a Limp Bizkit jóvoltából az egy helyre es? piros fullcap-ek száma a L?vérekben rekordot döntött. Kismilliónyi rap / rock (és egyéb) fanatiker zúzta végig a programjukat. Vérprofin adták el?; minden zúzdát egy-egy kifújós, pihen?s track követett – mondjuk rájuk is rájuk fért, haha! Külön riszpekt Dj Lethal-nek, ugyanis kever?je elején ott figyelt a magyar zászló – NovaRock-on pl. nem volt ilyen figyelmesség. Sam Rivers világítós basszerja is vitte a primet. Érdekes, de Fred végig valami könyebb, széldzseki v. es?kabátszer?ségben mozgott; ennyire hideg azért csak nincsen! Wes Borland NovaRock-os, fehér-fekete-piros színezetét - ITT - ezúttal érdekes parókára cserélte, ami mellé nagy feketeséget viselt. Ja, és egy mázlista rajongót pedig feltettek a színpadra, és együtt rophatta Freddel egy dal elejéig.
 
Pontos setlist, ha valakit érdekel:
·  Space Odyssey (intro)
·  My Generation
·  Livin' It Up
·  Show Me What You Got  
·  Eat You Alive
·  DJ Lethal Theme
·  Hot Dog .
·  Re-Arranged .
·  Break Stuff  
·  Boiler  
·  My Way  
·  Full Nelson  
·  Nookie  
·  Sour - Stuck (part)  
·  Faith
·  Behind Blue Eyes
·  Rollin'
·  Take A Look Around  
·  Outro
  
Szusszanás, aztán mr2-nél kezd?dött a Ladytron. Ez egy kevésbé ismert, angol tánczenei mulatság, szakmában járatasabbaknak: electro-pop, electroclash. Jót táncikáltunk alatta, habár néha elment a minimál irányába, viszont ami tényleg zavaró volt, hogy az énekesn? nem vitte túlzásba a kommunikációt, szinte alig-alig szólt valami a közönséghez. Néha tükröz?dött az arcán, hogy most rohadtul nincs kedve ehhez, és unja az egészet. Muszájból lenyomja, oszt jóvan. Maga a produkció összességében elnyerte a tetszésemet, de mindenképpen hangulat kell hozzá. Zárásként pedig Unicum sátorban mozogtuk le a napi fáradságot, de alaposan…
 
 
PÉNTEK
  
Felkeltem, azt hittem rosszul látok: megszállták a sátramat a hangyák. Dögivel. (Annyit még nem mondtam, hogy megint a Samsung mellett telepedtem le) Nem tudom, hogy miért pont nálam kerestek menedéket, de végül azért nagy nehézségek árán kompromisszumot kötöttem velük: én is hagyom ?ket a francba, bármit is csinálnak a sátramba, meg ?k is hagynak élni békében, így jól el leszünk szimbiózisban.
 
Délután ugyancsak a városban jártunk, s csak Sepultura (ejtsd: Szipálcsör) kezdésére tértünk vissza. Szégyenletes, de fél hatra kaptak csak id?pontot a nagyszínpadon. Thrasher arcok, korsó sör, t?z? nap, jöhet a metál! Felvonták a legújabb albumuk (A-lex) igencsak érdekes zászlóját, majd a húrok közé csaptak. Rögtön egy A-Lex blokkal nyitottak (Moloko Mesto, What I Do!, We've Lost You), amik ugye már hardcore / metál zsánerben készültek, emiatt aztán nem is ismerik annyian. F?leg nem a régi rajongók, akikb?l szintén akadta jó pár. Többség itt még visszafogott mozgással ismerkedett az újabb dolgokkal, szemlél?dtek. Nagydarab Derrick Green seggig ér? rasztáival ostromolta a színpadot, Andreas Kisser meg sokadszorra is bebizonyította mekkora k*rvajó gitáros! Öröm volt nézni a szólóit, és hogy milyen vehemenciával tolja a régi nótákat, na, az ám a metál!! Paulo Jr. ugye, levágatta a haját, ?szült, meghízott, de azért bírta a tempót. Új dobosról nem tudok különösebbet mondani. Fokozatosan mentek vissza az id?ben - Dante XXI-r?l szólt, Convicted in Life és a False, Nation-r?l a Sepulnation, aztán a végére hagyták az igazán súlyos, mindenki által ismert és szeretett klaszikereket. Többet között olyan nóták ficcentek be, mint Refuse/Resist, Territory, de a régi thrash / death remekm?veket sem lett volna ill? nélkülözni (Inner Self, Troops of Doom, Arise, Dead Embryonic Cells). Roots-ot persze a végére hagyták, kötelez? jelleggel. Hiányérzetem persze még így is volt, mert a régi Sepu-ból soha nem elég, haha!
 
Még egy darabig maradtunk, belefigyeltünk a brit Freestylers m?sorába, mely, ha jól tudom már több alkalommal is tiszteletét tette a Szigeten. Akkor se nem érdekelt túlságosan, meg most se, úgyhogy már tettem is át magam KFT-re a Pesti Est Színpadra, ahol Laár Andrásék régebbi dalokkal izzították be a népet, de el?került az elektromos b?g? is, ami teljesen korrektül nézett ki! Beugrottunk Kiscsillagra egy dal elejéig – Állnak a férfiak, majd következett Ganxsta él?zenés attrakciója a Fényes Ösvény együttesnek köszönhet?en. Big Daddy sajna ma otthon maradt, de a többiek így is egy szenzációs rap-metál m?sort adtak. Ezen felül még egy feldolgozás is elhangzott – Word Up.
 
Francia techno producer és DJ, Laurent Garnier mellett még maradt egy kis id?nk, úgyhogy nyomultunk Irie Maffia-ra, aztán meg vissza, mert lassan kezdtek Lukácsék.
 
Hatalmas tömeg fogadta ?ket, alig fértek el a tobzódó népek; átlagéletkor azért mégis 17 körül mozgott… és persze ennek függvényében inkább az újabb típusú, buli-csajozás-berúgás-másnap-és-újra-az-egész-el?r?l gondolatiságban írt dalokat szólaltattak meg; régebbiek közül többet vártam. Én amúgy Sz?ke Ciklon Söréna-ban ültem végig egy nagyon kedves társasággal, akiket akkor ismertem meg, és kb. az volt a szituáció, hogy (ülve) tomboltuk át az egész Tankcsapdát, pezsg?zve, (kubai) szivarozva meg minden. Elég extrém, de néha ilyen is kell, haha! Így utólag is: kösz, srácok! J Aztán holtfáradtam d?ltem be a sátramba, a hangyáimhoz. Még egy gyors májkrém-hadm?velet, állatkákat is megetettem - mert ugye a hálózsákba nem jöhetnek be, meg van nekik tiltva – úgyhogy jó éjt puszi nekik, holnap találkozunk…
 
 
SZOMBAT
  
Utolsó nap reggelén a maradék babkonzervek felélése után újabb gy?riekre bukkantam – ugyanis az els? napokban, arányaiban hiányoltam ?ket a fesztiválról -, s velük együtt mulattam az id?t. Egészen fél hatig, mikor is egy kósza tipp után elmentünk Suhancosra. FankaDeli – aki engem valahogy kísértetiesen emlékeztet Coby Dickre a Papa Roach-ból, azokban az Infest-es id?kben - és kis csapata megmutatta, hogy lehet igazán korrektül összevegyíteni a magyar folk zenét a hip-hoppal, hogy mindez hasson, és rohadtul komálják az emberek. Míg Feri tolta tényleg kifinomult szövegét - vagy éppen énekelt, ahogy a produkció megkívánta – Balázs kolléga egy másik taggal együtt hegedült rá, szóval nagyon ott voltak a szeren. Fanka papa végig lendületesen szövegelt, de ezen felül is igazán rendes volt: megkínálta a közönséget egy üveg pálinkával, ami persze azonnal el is fogyott! Akárcsak az egyik (nem mondok terméknevet) sátorban lév?, kegyetlenül kinéz?, Borat stílusba szabott m?bajusz…L
 
The Moog-ra is eljutottunk, aminek voltak ugyan jó pillanatai - f?leg azok a teljesen rádióbarát, egyszer meghallod és dúdolod típusú szerzeményei -, de különösebben nem kötött le. Meg amúgy is elég nagykép?nek t?ntek a srácok, az egészséges önbizalmi szintet jócskán meghaladva. Talán mert minden tele volt fiatal sunákkal…
 
Art Brut kimaradt, helyette elmentünk Nagy Fehér Bálnára. Moby Dick (ejtsd: Mobáj Dájk) hazai pályán klasszul zúzott, bár az igazság az, hogy jóval több id?t is ítélhettek volna nekik. Maradtunk headbangelni, ugyanis imádjuk a Szuperseggéket. Utóbbi id?ben Vörös Andráson kívül kicserél?dött a fél banda – na jó, a dobos maradt -, de azért ez tényleg furcsa. Ex-Watch My Dying-os Kovács Attilában nem csalódtam, a másik arcot meg nem vágom, de ebben a felállásban is hozták rendesen a szintet! Koncert felénél bazinagy wall of death lépett érvénybe, aztán meg újraéledt a mosh-szekció, szóval iszonyatos büntetést kerekítettek a Superbutt-os srácok!
 
Egész nap folyamatosan szivárogtak a darker lények – ilyen „akkora góth vagyok, hogy denevéreket szarok” típusok – de betet?zése kb. Quimby-n történt. Vicces, de a tömeg fele Kiss Tibire jött, a másik fele meg már ekkor befészkelte magát, hogy jó helyen pózerkedjen Brian Warner-re. Ja, és Manson-on is úgy volt, hogy fényképezek, aztán mikor odaértünk, több sajtós kollégával egyetemben, kiderült, hogy csak az els? kb. 20 f?t engedik be, azoknak is csak egy számot lehet vakuzni. Úgyhogy maradt a bal oldali óriás pixelcsoda, ismertebb nevén kivetít?. Darker fanatikusok ezerrel nyomultak be középre sikongatva rángatózni, meg álvámpírkodni, aztán meg csodálkoztak, hogy percenként emelték ki ?ket a biztonságiak, mert nem bírták tovább a tömegben. Szekusoknak volt ám munkája rendesen; engedték ki a mázolt menzonokat, mint állat, azok meg általában egyb?l mentek is vissza a szerencsétlenek. Aztán megint kid?ltek. F?leg ilyen 16 éves über-raj-dark visítós lányok…
 
Akármennyire b? pólót is vett fel Mr. Brian Warner, simán látni lehetett, hogy rohadtul meghízott. Persze, most is eljátszotta egyszemélyes sokk-showját - volt köpködés minden mennyisében, mikrofoncsapkodás, kötekedés szerencsétlen reflektorral, aztán hogy kicsit obszcénabbra vegyük a figurát: fenékmutogatás, farokmarkolászás, közösülés a színpaddal stb. ráadásul az egész teljesen hiteltelenül el?adva. Lényeg, hogy kiégett. Többiekr?l sajnos nem tudok képet adni, mert szinte állandóan Mansont mutatták, néha azért Twiggy is kapott lehet?séget, de ennyi.
 
Kezdetben egymás után jöttek a vadonatúj High End Of Low számok (Four Rusted Horses, Pretty As A Swastika, Leave A Scar stb), aztán kés?bb még ilyenek is voltak, hogy: Arma-Goddamn-Motherfuckin-Geddon  WOW, és We're From America – ami egyébként egyik legjobb track az új lemezen! Be-becsempésztek f*sza régi dalokat is, pl. Rock Is Dead, Disposable Teens, Hate Anthem, aztán a Great Big White World vagy a The Dope Show alatt egy fóliakockából énekelt ki meg ilyesmi. Hogy a tinilányok is sikongathassanak, Sweet Dreams, majd egy régi elfeledett feldolgozás, a Rock 'n' Roll Nigger. Végén maradt a Beautiful People. Sokáig úgy t?nt, hogy visszajön még, de rá kellett jönnünk, hogy ez volt az utolsó aznap este. És hogy Manson bizony öreg már, mint az országút… Olyan klasszikusokat hiányoltam, mint Get Your Gunn, Fight Song vagy a Lunchbox, egyszóval er?s hiányérzet.
 
Isten Háta Mögött – f?városi sznobmetál. Énekese kezdjük ott, hogy beszélni nem tudott rendesen, annyira beszórakozott; énekén ez mondjuk nem annyira látszódott. Zenéjük nagyon nem jött be, úgyhogy hagytam is ott ?ket, és inkább mentem Noisia-ra dárenbésszkedni egyet. Hatalmas bulit hoztak össze az emberek ott és akkor, meg az se mellékes, hogy harsányakat lehetett röhögni a sok eszeveszetten, beszívott vagy begombázott, ész nélkül ugráló majmokon, haha!
 
Hajnalban még rockdiszkóztam egyet, aztán irány a sátram, vagyis a permanens hangyafarm. Még jó, hogy tíz óra fele kedves biztonsági emberek egyenként keltettek mindenkit, bezörgetve a hajlékukba. Kicsit megnyugodtam, hogy rajtam kívül is vannak még bogaras emberek, vagy hangyások, mint én, mert ezt a mondatot hallottam visítva: „b*zze, rám mászik az egész fauna…” Hát, ennyi történt.

 
Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez