AVATAR – VIII. Székelyföldi Rockmaraton – Székelyudvarhely – S

Még a tél folyamán kaptuk a telefont, hogy erdélyi rocker barátaink meginvitáltak minket a jeles eseményre, s azóta lázas készül?dés volt a fejekben és körülöttünk egyaránt.
Az a nevezetes esemény sem tarthatott minket vissza, hogy drága dobosunk - Krisz - a jeles id?pont alkalmával készül épp feleségül venni szeretett barátn?jét; persze szigorúan úgy terveztünk, hogy eme nem kevésbé jeles eseményen részt vehessünk testületileg!
Hosszas tanakodások után végül Nagymihály Lajos barátunkra - azaz zenésztársamra, akivel a Europe Tribute-ban húzzuk együtt az igát és osztjuk az igét - esett a választás, aki mint megfelel? cserejátékos avatarkodhat velünk a doboknál.
Rettenetesen örültünk a lehet?ségnek, hiszen Szaszkó, a mi énekes-jómadarunk végre hazai pályán mutathatja meg az ?si igazságot, miszerint "a medve nem játék", és lázasan vizsgálgattuk a térképeket, útvonaltervez?ket...
Sof?r nem lévén rám esett a választás, így kedden este 9-re haza is értem a bérelt mikrobusszal szerencsésen, és berámoltam a hangszerparkot is. Az alsóhangon is 10-11 órás útra id?ben akartunk elindulni, hisz' másnap hétkor már színpadra kellett állnunk, így egy röpke alvásszimuláció után éjjel egykor kigördültem az udvarról, és indultam összetaxizni a maradék tettestársakat. Ez több-kevesebb sikerrel hajnali 4 felé sikerült is, így meglehet?sen megfáradt hangulatban rágördültünk a négyesre. Egy berettyóújfalui benzinkutazás és sörtankolás után kis csapatunkkal átcsapattunk az ártándi (angolul: Harmed-i) határátkel?n, majd Nagyváradon sikeresen kifogtuk a reggeli dugót, aztán nemsokára az Élesd melletti víztározót elhagyva kanyarogtunk felfelé a legendás Királyhágóba.
Erdélyország határát átlépve a táj leírhatatlanul csodaszép, így fáradtságról szó sem lehetett! Az erd?szélen lépten-nyomon árulták a friss vargányát és rókagombát, tehát azonnal a gasztronómia, a vadpörköltek és raguk felé terel?dött a szó.
Nemsoká a kalotaszegi dombok közt kacskaringóztunk, és begurultunk Bánffyhunyadra. A népm?vészetér?l és a csodálatos "hajnaliról", az "?smagyar blues-muzsikáról" híres vidékb?l sajnos nem sokat láttunk, viszont lesújtó és elgondolkodtató volt látni az árusok különböz? sz?ttesei, kézimunkái közé beférk?z? temérdek bóvlit és gagyit, valamint a helyi maffia által épített kínai pagodához hasonló, förmedvény épületeket, melyeket a gaz ver fel szép lassan míg tulajdonosuk jól megérdemelt pihen?jét tölti valahol...
A nap már lassan dél felé haladt, mikor begurultunk Kolozsvárra. Házsongárdi temet?, Mátyás-szobor, és regél? emlékek helyett azonban csak a lepusztuló rettenet lakótelepeket sikerült látni id?hiányban, és további dugók után sikító kettes fokozatban téptünk a Felkai-tet? emelked?jére. Balról elénk tárult a végtelen Mez?ség. Sehol egy falu, csak füves pusztaság és dombok. Miután egyesek motorokat kezdtek emlegetni, legurultunk Tordára, az Aranyos-patak völgyébe. A borzalmas iparvárosban mindenki a híres Tordai-hasadékot kereste a nyakát nyújtogatva, aztán egy kanyarban észre is vettük a jellegzetes szikla-sziluettet a horizonton, melyet az égiek a menekül? Szent László király nyomában hasítottak a hegybe, elválasztva t?le az ?t üldöz? kun sereget.
Az égiek a mi nyomunkba csak egy kék egyenruhás vitézt sodortak, de hála a kollektív szépennézésnek, és Szaszkó nyelvtudásának  - aki elmagyarázta, hogy "nem is volt lekapcsolva a fényszóró, biztos hogy nem" - büntetlenül megúsztuk a papírforma szerint már-már elvárt találkozást.
Közel jártunk már Marosvásárhelyhez, mikor Szaszkó - akinek amúgy ez a szép város az otthona - elirányított minket délnek, Ákosfalva felé.
Itt végre megálltunk egy kúton, és sör-csoki készletünket feljavítván már sokkal jobban éreztünk magunkat, a szervez?kkel is beszéltünk, akik már be is ígérték a zuhanyozót és a szállást a buli el?tt...
Székelyföld peremén jártunk ekkor, a nap pedig már délutánba hajlott... Sajnos nem jegyeztük meg annak a csodálatos falunak a nevét, amely romos állapotban is skanzenként t?nt elénk. A homlokzatokon itt-ott 18. századi keltezéseket láttunk, és a táj is megváltozott.
Egy gyönyör? hágón átvezetve leereszkedtünk Segesvárra.
A Küküll? mentén elhelyezked? város engem leginkább a felvidéki Selmecbányára emlékeztettet. Ide mindenképp visszatérünk ha legközelebb erre járunk!
A Fehéregyháza melletti Pet?fi emlékhelynél és múzeumnál viszont muszáj volt megállnunk, és leróni kegyeletünket a híres csata helyszínén. Sajnos Pet?fi hagyomány szerinti elestének helyénél - az Ispánkútnál - már nem volt id?nk megállni, mégis fantasztikus érzés volt a legjobb barátokkal végigjárni ezt az utat, azzal a tudattal hogy este ott a fesztiválon sokan minket várnak!
Székelykeresztúron át közelítettük meg Udvarhelyet. Az út itt nagyon kemény volt, átlag 30-40-el tettük meg az utolsó ötven km-t, ami elég húzós volt a végére, de szerencsésen megérkeztünk.
Elénk érkezett a szervez?k közül egy srác, aki eligazított bennünket a szálláshelyre, azaz a helyi leánykollégiumba..
Igen, jól olvastátok! ?k ezt komolyan gondolták, mi viszont nem akartuk elhinni!
Persze nemsokára koppant, hogy nyári szünet lévén sajnos a helyiek nem lakoznak odabent, de hát az érzés...stb :) A fejeket nem írom le, a dumákat pedig nem merem, mert sérti a jóízlést! Haha :)
A döbbenet a zuhany alatt ért minket, ahol minden volt, kivéve a meleg vizet, de gondoltuk, hogy kemények vagyunk, meg egyesek katonaságra hivatkoztak, így Eftinek aznap estére már abszolút nem volt hangja...
Felüdülve újabb alvás szimuláció következett fél órára, aztán kissé deliriumosan Szejkefürd? felé vettük az irányt.
A Rockmaraton helyszíne egy gyönyör? völgyoldal, Székelyudvarhelyt?l pár km-re. A helyiek kedvesen fogadtak, itt még az orkok sem voltak olyan k?kemények. Regisztráltunk, és bevonultunk. Baromi jó érzés volt, hogy a többiek rögtön el is kezdhettek dedikálni mert már vártak minket a kerítésen túl! A sokk csak akkor következett, amikor megtudtuk, hogy van kb egy szempillantásnyi id?nk (értsd háromnegyed óra) elkészülni, felcuccolni, beállni. Én már akkor lassított filmen láttam mindent 700 km és 12 óra levezetése után, de valahogy egy jó, hideg csíki sör felpofozott! :)
Viszonylag kevesen voltak még, bár az aznapi f?program mi voltunk - azaz Avatar - , a Piramis és a Pokolgép, valamint az Agregator, de keseregni nem volt id?, és nem is kellett miért!
Az intro alatt éreztük hogy itt valami nagy buli lesz, és ahogy belecsaptunk a lecsóba, lett is! Szép lassan megtelt a színpad el?tt, és hátul is! A szervez?k szóltak hátulról, hogy a megbeszélt id? helyett még játszhatunk egy fél órával többet is, úgyhogy a fantasztikus közönség kétszer kérhetett ráadást, és kért is rendesen!
Itt megállnék egy pillanatra...
Aki még nem élt át ilyet, nem érezheti azt az érzést, amikor egy lepukkant újpesti próbateremben, izzadva, sok-sok szívás árán összerakott dalod, túl ezer hegyen-völgyön, 700 km-re a mostani hazádtól, és 1000 km-re az azel?tti hazádtól, több száz torok énekli, és neked kiabál   - ...nos azt hiszem ez az ami megfizethetetlen!
És az, hogy lefele jövet Závodi -mester, és Piny? gratulációit fogadni, kérem, ez nagyon komoly! :)
Sajnos vége lett. Bár már alig álltam, esküszöm játszottam volna még egy órát is! Lefele jövet kezeltünk az épp érkez? Pokolnéppel, aztán másfél óra szeretetözönt kaptunk a dedikálósátorban - én az egyik drága komától még egy dvd-t is rajta egy csomó jó magyar legendás banda bootleg koncertjeivel... Az egyik különösen lelkes srác: Zotyi, végül meginvitált minket a rock clubjába, s?t az is kiderült hogy ? ajánlott be bennünket.
Hogy is volt a filmben? "This is a beginning of a beautiful friendship!"
Aztán aláírtunk még pólót, farmert, zászlót, meg mindent, elcseréltem a pólómat mert a komának kellett, stb stb.
A Piramis koncertr?l er? híjában kissé lemaradtunk, de amit hallottunk az igen ígéretes volt!
A vacsora egy jófajta zöldpaszuly ragu volt, még jófajtább pörkölttel, amit miccsel sikerült megtetézni a Pokolgép alatt. Sajnos, a bulijuk alatt megjött az égi áldás, és szakadó es?ben sikerült  elhagynunk a helyszínt.
A buli az udvarhelyi Thunder Rock Clubban folytatódott újdonsült barátainknál, majd miután korán érkeztünk aznap és elfáradtunk, visszamentünk a szálláshelyre...
Ez kb egy óra tekergés után sikerült is, mert majdnem nem találtunk vissza. Az utolsó képem az, hogy Lajos barátunk ül, és magyaráz, majd lefagy, Efti szakszavával élve "boot-ol", és úgymarad reggelig...
Reggel viszont olyannyira jól érezte magát, hogy megdumálta a takarítón?ket is, hogy f?zzenek nekünk kávét! A Jóisten megáldja ?t rábeszél?készségéért! :)
Tankolás és kerékfújás után elindultunk hazafelé, mert már várt minket Szaszkó szüleinél Marosvásárhelyen egy vagonnyi "t?'tött kápuszta"!
Útközben áthaladtunk Farkaslakán, Korondon megálltunk vásárolgatni, nézel?dni.
(Ha arra jártok, a tájházban ott vagyunk a vendégkönyvben.)
Mindenki gazdagabb lett valamivel: kiscsaládom egy üveg jófajta szilvóriummal, gyermekem egy kisvonattal, Ricsi és efti székely furulyákkal, Lajos egy gyönyör? parasztinggel, és drága dobosunk, Krisz és az ifjú ara is innen kaptak nászajándékot!
Miután az egyik áruslány is beközölte hogy eléggé nagy Avataros, vele is fotózkodtunk kett?t, aztán usgyi!
Ez volt az a vidék ami leginkább megfogott minket! Gyönyör? arra a táj, és egyszer?en azt érzed, hogy hazaérkeztél. Kevés ilyen szeglete van a nagyvilágnak!
Átszaladtunk Parajdon, Szovátán, majd nemsokára már Marosvásárhely f?terén mesélt nekünk Szaszkó az 1990-es eseményekr?l, aztán elmerültünk a családi örömökben és a töltött káposztában!
Nehezen indultunk el, de muszáj volt, mert még 600 km volt el?ttünk. Mindezt Efti furulyatanulással f?szerezte, nem kell elmondjam milyen hanghatásokat hozott ki a hangszerb?l.. Többen a lenyeletéssel is fenyeget?ztünk, úgyhogy végül abbahagyta.
K?rösf?nél megtörtént a rókagomba vásárlás, majd Bánffyhunyadnál összefutottunk Lajosunk motoros cimborájával, és újabb doboz sörök után mentünk tovább, át a Királyhágón, a határra.
Lajos-mestert kollektíve megszavaztuk tiszteletbeli tagnak, annyira beilleszkedett (és akkora poénokat vágott le hazafelé, hogy rekedtre röhögtük magunkat)!
Gratula neki, és köszi ezúton is!
Éjjel háromkor ki is tettem mindenkit a lakhelyén, és fél négyre mi is hazagurultunk...
..Aznap este pedig Krisz lagziján jött a folyt. köv..:)

A Székelyföldi Rockmaraton szervez?inek hatalmas köszönet ezért a pár napért! Minden A-tól Z-ig m?ködött ahogy kellett, ez példaérték? volt számunkra, és hihetetlen, hogy a fesztiválon egy árva balhét, vagy emberked? arcot nem láttunk!

Végszóként annyit mondhatok: menjetek el arrafelé!
Nézzétek meg, mert csodálatos: a táj, az emberek, minden... a helyiek pedig leírhatatlanul kedvesek és egyenesek!

Erdélyi Avatarosok, Nektek csak annyit: VISSZAJÖVÜNK!

Üdvözlettel:
AVATAR