Utcazene Fesztivál – Veszprém, 2009.07.15-18

Drága szül?mnek hála sikerült reggel fuvart szerezni, úgyhogy már délel?tt tíz órára a város utcáit róttuk. Közben szó szerint szakadt a víz rólunk, ugyanis kiderült: sokévi átlag alapján ez a mai kapta az év legforróbb napja megtisztel? címet! Úgyhogy nem is volt kérdéses, mit fogunk tolni: fagyit jégkásával, oda-vissza! Koradélután a színpadok nagyjából félkész állapotban, a sörsátrak és a padok installációja szintén folyamatban, de hírhozóként már megjelentek az els?, önjelölt utcazenészek, cigányprímások személyében.

Költségkímél? megoldásként most is ugyanabban az ifjúsági kollégiumban szálltunk meg, mint a tavalyi évben, és most sem unatkoztunk! Ugyanis jó néhány utcazenész is ugyanitt szállt meg, úgyhogy napközben folyamatosan szolgáltatták a jobbnál-jobb muzsikákat, haha!

Empty Pubs nev? formációval találkoztunk el?ször, tök véletlenül. Leültünk egy helyre fagyizni, aztán hirtelen bepakoltak oda, és már játszották is blues és rock ’n roll elemekkel f?szerezett muzsikájukat. Különösebben nem vonzott, de háttérzenének tökéletes.

Hála a közelben lév?, feny?fás áruháznak, lett borunk és májkrémünk b?ven – ez utóbbi sajnos fesztiválbetegség nálam, nem tudom, hogy kigyógyulok-e bel?le valaha - úgyhogy indulhatott a buli! Körbenéztünk, s els?, akire ráleltünk a Tolga Trió. Három, húros hangszerekkel jelesked?, olasz macsó által elkövetett gipsy-jazz tényleg figyelmet érdemel!

Következ? állomásként a négy fiatal zenészb?l összeállt, argentin illet?ség? Violentango formációt látogattuk meg. Sajátos ízzel bolondított tangójukat áhítattal hallgatták a népek, mi azonban továbbléptünk.

Milyen jól tettük, ugyanis az idei Utcazene Fesztivál legjobb, legüt?sebb koncertjére érkeztünk! La Fanfare En Pétard (szabadfordításban: petárda fanfár) egy, csak fúvósokat és üt?söket számláló ?rült francia társulat, mely piros-fekete maskarába ontotta a fülbemászóbbnál-fülbemászóbb dallamokat, úgy hogy közben mindig beleszaladt a közönség soraiba, haha! Felszabadult, kreatív és baromi ?rült - mindezek mellett igazi talpalávaló csemegét kínáltak az igazi nagyvilági ínyencségekre kiéhezett publikumnak. Ezért aztán nem is kérdéses, hogy mindenki önfeledt bulizásra adta a fejét! M?fajukat konkrétan nem lehet definiálni, leginkább a ska / funk / hiphop triumvirátusával szokták emlegetni. Engem baromira megfogott, f?leg meg ismerek egy hasonló bandát – nevesítve Le Peuple de L’Herbe; elektronikus, dub, hip-hop, rock, jazz stb. fantasztikusan eklektikus fúziója - , amire nyomokban emlékeztetett. Igaz, hogy még volt el?ttem három nap, de már akkor tudtam, hogy ennél frenetikusabb zenét úgysem fogok idén hallani…

Kicsit belehallgattunk a Suhancos Akusztik változatába, a sima hangszereset már VOLT-on megtekintettem. Aki még nem tudná, itt (jóllakott óvodással rokon vonásokat mutató) Fankadeli szövegel szép magyaros (nép)zenére, úgyhogy rossz nem lehet…

Hazafelé menet régi cimborákba botlottunk, s szokás szerint leültünk velük egy félrees? lépcs?re, és megkezd?dött a hajnali utcazenélés: egy gitárral, több fajta üt?hangszerrel és egyre több szájból szállt a nóta…

Kés? délutánig szunyáltunk a roppant jól sikerült hajnali zenés attrakciónk okán. Sétafika, SPAR, majd fél nyolckor kezd?dtek a Méhek, kihagyhatatlan! Méhes Csaba és Hargitai Gábor alkotta üt?hangszeres formációt minden évben megtekintem Sopronban, de itt is muszáj, mert annyira betegek! Koncertre látogatókon el?ször látszott, hogy nem értették a produkció lényegét, mibenlétét de aztán egyre aktívabbá váltak, és a zümik show-jának végére már ?k is belelendültek a danolászásba! Majd’ másfél órában, olyan VOLT-ról kimaradt slágerek is belefértek, mint a méltatlanul mell?zött Ez a dal (nem szól semmir?l), az Óriásposzter vagy a szintén nagysiker? Jaj Béla vigyázz az ütvefúró veszélyes szerszám!

Közvetlenül utánuk jött a chilei születés?, de mára a fél világot bejárt Nano Stern spanyolos hangzású, egy szál gitáros, mezítlábas, kicsit szomorkás hangvétel?, de rendkívül igényesen megkomponált produkciója. Viszonylag kevesen tették igazán magukévá a zenéjét, de azok egyszeribe ráhangolódtak. Nekem szomorkásnak t?nt, és emiatt nem jött át annyira. 

Óváros téren el?bb a (személyes kedvenc) La Fanfare En Pétard ?rült zenészei kaptak helyet a nagyszínpadon, aztán pedig a Kistehén Zenekar húzta a talpalávalót. Ez utóbbiakat nem komálom, de szó, ami szó: zeneileg meglehet?sen igényes fellépésnek lehettem tanúja.

Hajnalban még megnéztünk egy-egy összever?dött utcazenész-kollektívát, hol gitár-szájharmonika összetétel? blues-olás ment, hol a magyar dalok köré fonták a koncepciót, és mindenki egy emberként énekelte, de akadtak csak dobos arcokból álló projektek is, szóval a lényeg a zenei sokszín?ség. Ilyenkor az éjjel-nappali életment? hely, viszont kész szauna!

Koradélután megérkezett az egyik gy?ri divízió, úgyhogy egy jó darabig velük mulattuk az id?t. Koraeste kedvenc éttermünkben elfogyasztottuk a L’Oreal pizzánkat – mert megérdemeljük, aztán belevetettük magunkat az utca forgatagába!

Hétkor aztán elzarándokoltunk a régóta kinézett Magic Mosquitoz-ra. Ezek se normálisak, mondtuk: légyszem? énekesük félretorzított hangon hívta a szúnyogimádó lányokat egy kis önfeledt mocsári pancsikolásra, a színpad el?tt elterül? „hatalmas” medencébe egy felfújható zöld gumikrokodil és egy ceglédi kannára aggatott gumikígyó társaságában. Két önként jelentkez? hölgyemény aztán neki is látott a vad és ádáz krokodil-pankrációnak, a banda közben horror jelleg? szövegeire kásás hangzású, dzsungel rock ’n rollal válaszolt. Nagyon készek voltak…

Ausztráliában született Hannah Pearl fellépését nyomokban hallottuk; akusztikus folk-rock féleséget nyomott fülbemászó dallamokkal, ráadásul mindezt egy szál magában, nem semmi! 

Újra útba ejtettük a francia La Fanfare En Pétard legénységét, mulatoztunk velük egy kicsit, majd leültünk pihenni; Tolga Trio-t hallatszott nem messze t?lünk. Összefutottunk egy Puskás Peti hasonmással, akir?l kiderült, hogy gy?ri, és amúgy tökre hasonlít az eredetire, bár nem annyira sznob. Maszkura és Tücsökraj neve sem mondott nekünk semmit.

Csapatunk egyik fele Singas Projekt-re sietett (ami fogalmam sincs micsoda), mi pedig Club Era-ra mentünk helyette. A 2002-ben alakult esztergomi csapat különféle ?si népekt?l vett kölcsön dallamokat, és azokat gyúrta egybe egészen professzionális módon, persze azért instrumentális dalaik néha így is teljesen meglep?ek, de táncolhatóak.

Míg az el?z? három napban kifogtuk a jó id?t – talán jobbat is, mint kellett volna –, délel?tt vihar készült, ami délután aztán lecsapott, és majdnem egészen estig (valamilyen formában) esett. Így sikerült sajnos lekésni olyan fellép?kr?l, mint Cry, Kocsmatrubadúr, vagy a Drumsters üt?szenekar. 

Mikor végre kimozdultunk, minden egy atomtámadás utáni bezombult városra hasonlított – néptelen utcák, a boltok, árusok mind bezártak, alig lézengett egy-két ember. Színpadokat lezárták. Utcazenészek meg persze sehol. Érthet?, hiszen ilyen hideg, szeles id?ben kinek lenne kedve b?rig ázva zenélni úgy, hogy ráadásul a technikai feltételek sem adottak. Err?l csakis az id?járás tehetett.

Kiszúrtunk magunknak egy szimpatikus bódét, ahol zsíros deszkát meg borokat lehetett kapni, de nem is akárhogy! Zsíros deszka menüket hirdetett a felirat, több fajta zsírral (kacsa, liba, mangalica), választható zöldségekkel, mint feltétek, hozzá pedig természetesen fröccs járt. Mindez különféle kiszerelésekben volt kapható: minimálisan egy kenyér – egy fröccs, maximális adag pedig 8 kenyér 2 liter fröccs. Kiszámoltuk, és amúgy a menü tényleg megérte!

Fázva, de jóllakva készültünk HS7 Tábort?z Version-jére, ami a szar id? miatt majd egy órát késett. De garantáltan felmelegített bennünket. Sz?cs Krisztián és Ábrahám Zsolt lépett a színpadra és két-gitáros formában adtak el? olyan szívmelenget? melódiákat, mint a Magyar világsztár, Szia, Paradicsom, Tudom, hogy szeretsz titokban, Ez a szerelem, Nem baj, Mi a vacsi ma, Éjszaka stb. Egyszer?en jó volt hallgatni, így zenekar nélkül is.

HS7 jócskán belelógott a Les Touffes Krétiennes m?sorába, úgyhogy siettünk, mint állat, nehogy már lemaradjuk róluk. Közben kürtöskaláccsal melegítettük a bend?nket, és Rubber Puppet feat. Jamie Winchester egy-két nótáját is elcsíptük útravalónak.

Les Touffes Krétiennes koncertjén hatalmas tömeg gy?lt össze, szintén nagyszínpados koncert volt. A francia formáció tagjai több híres zenekarból jöttek össze egy kis örömzenélésre, többnyire fúvósok alkották. Akik aztán tökélyre fejlesztették, hogy kell megmozgatni az embereket dalról-dalra, és mindvégig vidám hangulatot gerjeszteni!

Utána eredményhirdetés következett. Közönségszavazatok, vagyis a beküldött SMS-ek alapján az els? helyet a Shortstory nev? székesfehérvári trió szerezte meg, a szakmai zs?ri pedig Cry-nak ítélte az els? díjat. Mindkét gy?ztes félmillió forinttal gyarapodott, és aki még nem látta volna ?ket (mint például mi) azoknak jó hír, hogy nemsokára mindketten fellépnek egy másik színpadon.

Míg a fél ország-világ, és kb. mindenki, aki él Quimby – Varázszene Minimál produkcióját várta – mert valljuk be, mi lehet ennél is népszer?bb?! - mi egyb?l mentünk vissza megnézni inkább a még nem hallott gy?zteseket. Engem amúgy sem érdekeltek különösebben Kiss Tibiék…

Cry (polgári nevén Kristóf) nem egy mai arc, az biztos. Hét éve járja Európát, és most végre nekünk bebizonyította, miért is ítélte neki az els? díjat a zeneért? zs?ri. Kb. negyvenes éveiben járó, fülbevalós, hosszú hajú csávó nem szerénykedett megtapsoltatni magát, bár ebben az id?pontban elég furán beszélt már. Akusztikus gitár és szájharmonika játéka békésen megfért egymás mellett, közben dobolt is, ha a dal úgy kívánt meg. RHCP, Eric Clapton, Sting, de Offspring is elhangzott, de ugyanúgy saját m?vek is bekerültek a repertoárba.

Shortstory-ék triója sem véletlen lett közönség-kedvenc; tipikus bulizene. F?leg fiatalok, és azon belül lánykák, akik most is ropták ezerrel a táncot. Rendkívül jó adottságokkal megáldott énekes, és a vokál-ügyileg szintén okés gitáros váltakozva danolásztak. Olyan el?adók csendültek fel, mint Oasis, U2, vagy egyik személyes kedvencem: Save Tonight Eagle-Eye Cherry-t?l. Szóval az est betet?zéseként tökéletes koncertnek ígérkezett.

Gogol Bordello zenéjéhez hasonlító Firewater (USA) koncertjét viszont már nem sikerült elkapni, ugyanis közbeszólt a holnapi koránkelés, szálláselhagyás, és a Vissza Gy?rbe projekt.

És ezzel a fesztivállal be is fejeztem 2009 nyarára tervezett országos fesztivál-körutamat. Találkozunk majd jöv?re!