Green Day - 21st Century Breakdown

Dave - 2009. július 27. hétfő, 17:31    
Green Day - 21st Century Breakdown
A Green Day visszatért! Bille Joe Armstrong, Mike Dirnt és Tré Cool csaknem 5 évvel az American Idiot bombasztikus sikere után - több, mint 12 millió eladott példány világszerte - új albummal rukkolt el?.
Reklám:
A "21. század bukása" 18 számot tartalmaz, és 3 részre tagolódik: "Heroes and Cons", "Charlatans and Saints" és "Horseshoes and Handgrenades". M?sorideje extra hosszú, majd' 70 perc. A 2004-es nagy el?dhöz hasonlóan ez szintén egy ún. konceptalbum, a sztori két szerelmes, Gloria és Christian történetét meséli el (a párt a lemezborítón is láthatjuk).

A felütés egyb?l remek, mintha csak a régi Sokol rádiónkat tekergetnénk, pár másodperces
sistergés után megszólal "Song of the Century" (amely még kés?bb visszaköszön a lemez végén) - alig egy perces, mégis nagyon tetszet?s, dúdolható kis 'minisláger'.
Ezután jön a címadó felvétel, melyet a szemfüles rajongók már b? 2 hónapja az mp3 lejátszójukra tölthettek, hiszen akkor szivárgott ki a demo verzió. Azóta némi csiszoláson esett át a nóta, ami leginkább el?nyére vált. Lekerült a zongora az elejér?l, és néhol más énekdallamok is vannak, illetve a szöveg sem teljesen ugyanaz. Remek, epikus nyitódal!
A "Know your enemy" az els? single a lemezr?l, már klip is készült hozzá. Egy kicsit monotonnak t?nhet els?re a dal, szerintem pont ilyennek szánták, közepén a szóló azért némiképp feloldja a az egyhangúságot. Nem kizárt, koncerteken nagyot fog majd azért ütni. 
A "¡Viva la Gloria!" egy dallamos lassú kezdéssel nyit, hogy aztán annál nagyobbat robbantson - szerintem nagy sláger lesz. A lemez els? harmadának abszolút favoritja nálam.
A "Before the Lobotomy" ismét lassabb vizekre evez az elején, utána ez is felpörög, a végén pedig a kezd?dallamokkal tér vissza. Billie Joe jól énekel benne, de minden más is a helyén van. A "Christian's Inferno" f?leg a könnyen fülbemászó refrénjér?l lesz emlékezetes, egyébként egy közepes nótának mondanám. Az els? felvonás záróakkordját a "Last Night on Earth" képezi, ez egy romantikus dal, olyan tábort?z mellett összebújós, koncerteken öngyújtólenget?s.
Az "Act II" egyb?l belezúz a közepébe, az "East Jesus Nowhere"-ben mintha a Foxboro Hot
Tubs-t (a Green Day egyik side projectjét) hallanánk "Hitchin a Ride"-ot játszani,
remek kis "elegy" lett. Az ezt követ? "Peacemaker" egy nagyon hangulatos dal, el?ttünk mexikói sivatagok képe villanhat be, melyben Billie Joe sombreroban dalolja a strófákat.
A "Last of the American Girls" címre hallgat a 10. nóta, ez a tempóból kicsit visszavesz, ett?l
függetlenül kellemes szám.

 A korong legrövidebbje (a "Song of the Century-t" kivéve persze), "Murder City" jön ezután, ami tényleg egy gyilkos dal! Tetszik, ahogy szinte robban a "Desperate" sor a refrén elején, a szóló is érdekes ezzel a sok hajlítással. Dallamos, "fogós", összességében a CD egyik húzódala.
A "¿Viva la Gloria? (Little Girl)" egy érdekes hangulatú felvétel, a szólója az egyik korábbi
kiszivárogtatott stúdiófelvételb?l lehet ismer?s, nekem bejön. A "Restless Heart Syndrome" a második harmad záródala, annyira nem nyerte el a tetszésemet, a végén lev? "zúzás" azért felküzdi ?t az elfogadható számok sorába.

A záró felvonás a "Horseshoes and handgrenades"-szel nyit, ez egy igazi rock and roll nóta,
jó gitártémák vannak benne és Billie Joe effektezett hangja is feldobja az egészet.
A "The Static Age"-nek f?ként a refrénje jön be - az viszont nagyon. A "21 Guns" az új lemez egyik legpopulárisabb dala, valószín?leg hasonló sláger lesz, mint a "Boulevard of Broken Dreams". (értsd: még azok is szeretni fogják, akik alapjáraton nem rajonganak a Green Day-ért) Az utolsó harmad mindent viv? száma az "American Eulogy". Az elején visszaköszön benne a "Song of the Century" is. Els? fele a "Mass Hysteria", egy vidám, fülbemászó, gyors rész, talán sokakanak a warningos "Deadbeat Holiday" juthat róla az eszükbe. Való igaz, a verse kezd?sorának dallama eléggé hasonlít rá, de ezen kívül nem sok minden. A felvétel végét, a "Modern World"-öt pedig Mike éneke(!) teszi fantasztikussá.
A 21st Century Breakdown lezárását a "See The Light" adja, melynek kezdése megegyezik
a címadó daléval, szövege összességében egy pozitív kicsengést ad.

Habár ezen a CD-n most nincsenek maratoni hosszúságú "rockoperák", mint amilyen pl. a
"Jesus of Suburbia"
volt, nem ritkák a 4-5 perces felvételek, melyek legtöbbje több kis
alrészre tagolódik. A hangzás kifogástalan: a gitárok, a dobok, a billenty?k mind-mind
hasítanak. Talán csak Mike témái t?nnek egy csöppet kevésnek, jómagam hiányoltam egy
Holiday-féle jó kis basszusszólót. (Az "American Eulogy"-ban viszont szuper énekrészt kapott) Sokan azt várták, hogy a Green Day az új lemezzel visszatér a jó öreg (pop)punk rock stílusba, ez azonban nem történt meg. Ugyan sok punkos elemet tartalmaznak a nóták, stílusában mégis inkább a 2004-ben megkezdett vonalat viszi tovább.

Már els? pár hallgatásra megállapítható, hogy kaliforniai barátaink ismét frenetikusat alkottak: mind szövegileg és zeneileg is érett lemezt adtak ki, több remek sláger is született, melyek el?kel? helyeken szerepelnek majd az elkövetkezend? évek koncertjeinek számlistáin.
Apropó fellépések: idén sajnos a banda turné szempontjából elkerüli hazánkat, a helyileg legközelebbi koncert Bécsben lesz ?sszel, oda is már csak ül?jegyeket lehet kapni.
(Egy szigetes vagy arénás bulit azért nem bántam volna, reméljük jöv?re hozzánk is ellátogatnak.)

Végítélet: 9/10

 
Dave

 
Forrás:


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez