Placebo – Battle For The Sun

Brian Molko fantasztikus (védjegyszer?) hangja és nem túl komplikált, viszont egyedi, kreatív gitárjátéka most is színt visz a dalokba. Stefan basszusjátékában hozza, amit eddig is, szóval nem egy felt?n? jelenség, viszont fontos kellék, akárcsak az újonnan érkezett Steve Forrest, aki Steve Hewitt kollégát váltotta nemrégiben. Új srácra az eddigiekt?l eltér?en kissé talán egyszer?bb, puritánabb dobjáték a jellemz?; nem mintha ez baj lenne.

A Kitty Litter nekem idegenszer?, nyomasztó és barátságtalanságot sugalló gitárja után fellélegezhetünk, itt a közösen, nagyszer?en énekelhet? Ashtray Heart, ami könnyen lehet az új szupersláger! Címadó Battle for the Sun lassan hömpölyögve indul be, sorvégi szavakat sokszor ismételve, nyomatékosítva, aztán a refrénre rendesn felizzik. A For What It’s Worth is igen hatásos, jól táncolható, energikus tétel lett, aztán a soron következ? Devil in the Details-ben megint visszavesznek a tempóból; nem csoda, hiszen az ördög a részletekben lakozik, haha! Érdekesen effektezett gitár szól a Bright Lights-ben, kellemesen hangulatot árasztva magával, szóval nem rossz nóta. Speak in Tongues váltakozó hangulataival viszont nem jött be. Igazi zúzásnak lehetünk tanui a The Never-Ending Why kezdetében, ami kés?bb több alkalommal is visszatér, de az elektronikus megoldásaiért is nagy pacsi jár. Mintha csak egy diszkóba csöppennénk, szól a tucc-tucc, Brian pedig halkan énekel mellé – így indul a Julien. Kés?bb azért már gitár is bekívánkozik, és egész feljavul a helyzet, feledtetve e szörny? kezdést. Balladisztikus Happy You're Gone jön a sorban, majd a szomorkás hangulatot hamar fel is oldja a Breathe Underwater zakatoló ritumusa. Végére maradt a hasonlóan cip?bámulós Come Undone, valamint Kings of Medicine, melyben akusztikus gitár mellett jóféle zongorafutamok szólalnak meg. Ennél jobb záróakkordot csinálni sem lehetett volna.