Zajforrás – Ami eltakar

A-fraid - 2009. augusztus 09. vasárnap, 07:00    
Zajforrás – Ami eltakar
E zenekarral kapcsolatban teljesen elöntött az ambivalencia. Nem tudom eldönteni, hogy most tetszik, vagy nem tetszik. A banda névválasztását csak dícsérni tudom, a bemutatkozó albumon is hallható, hogy van elképzelés, ötlet a számokban, van fantázia srácokban, de maga az eredmény nem kelt igazán maradandó érzéseket bennem.
Reklám:
A hosszas bevezet? után térjünk rá a lényegre…

A 2006 óta m?köd? együttes, nem mindennapi módon alakult (egy koncertre), és azóta többször változott a tagok személye. A jelenlegi felállás szerint Kelemen Ákos („K”)- ének/ Barna Péter- gitár/ Barabás Olivér (Nico)- dob/ és nem utolsó sorban Szilágyi Beatrix (Trixi), ki a szóló gitárt helyettesíti billenty?k segítségével.
Pár hallgatás után valamelyest beálltam a Zajforrás-hangulatra, de az els? gondolatom, ami felmerült bennem, már rögtön a második számnál, hogy: Tankcsapda.
Az együttes nem is tagadja le hatásait, melyek a Tankcsapdán túl, nem más, mint Ákos, meg a Kispál és a Borz.
Még „K” hangja is olyan, mint egy Lukács Laciba oltott Halász Feri. Megjegyzem, ebb?l a hangból sok mindent ki lehet hozni. Ezzel ellentétben a dalcímek inkább az Ossiánt juttatták eszembe.
A zenéjük alapvet?en egyszer?, nem túlbonyolított szövegvilág, Rock and Roll-os energia, némi TCS áthallással. De lássuk a számokat!
Az albumot egy Intro kezdi, mely csupán egy átmenet a következ? számba. Igazából így ennyi is, se több, se kevesebb. A Maszk egy remek kezd? szám, szeretem, ha a basszus gitár nem csak úgy van, hanem használják is. A Zajforrás remek dolgokat hoz ki a basszusból. Sajnos a refrénbe való átmenet kissé szaggatósra sikeredett. Az Éjkirály már egy gyengébb dal, és a végén a háttér vokál nem telitalálat. Ezt követi a Drog cím? akusztikus nóta, ami nem sikerült túl fogósra.
Itt jött az els? igazi fellángolás az albummal kapcsolatban. A negyedik szám, a Haláltánc, melynek az eleje vontatott ugyan, de a középrésze valami eszméletlen. Remek gitár- és basszerjáték, ami kellett is, mert kezdett ellaposodni a dal. A refrén nem valami felemel?, mégis itt láttam meg el?ször, hogy van fantázia a Zajforrásban. A Visszatérés, ismét egy közepes hallgatnivaló, kicsit furcsa ének dallammal a verse alatt. Ezek után attól tartottam, hogy középszer?ségbe fullad a lemez. Nem így lett, mert a hatodik track, az Álmok nélkül, egy fogós, ötletes, változatos dal. A refrénje magával ragadja az embert, a dob és a gitár kiváló párost alkot. Csak azt nem értem, hogyha ilyen számokat is tudnak írni, akkor a többi mit?l gyengébb? A kérdés jogos, mert aztán a Reflektorfényben az album legsemmilyenebb száma.
A Nekem ne mondd egy jó kis lazulós szám, itt is érz?dik a TCS hatás, de önmagában is megállja a helyét. Innent?l kezdve az album jobb, mint az eleje. A Látomás egy remek, pörg?s, koncerten jó hangulatot teremt?, kiforrott dal. Lehet rá hepajkodni…
Majd megint elrontja a kedvem a Sárkányok csókja, valami eszméletlen lagymatagságával, bár a szólója nem rossz, de ismét kapunk a végére egy kaotikus, kánonszer? háttér vokált.
A Néha a legtankcsapdásabb daluk, ám egészen jó, míg az Ördögi kör ismét olyan felemás.
A basszus és a dob jól bekezd, egy igényesen felépített dal, csak az ének dallama nem stimmel és a vége ismételten elég kaotikus. Az album záró száma, pedig egy régi ismer?s, a Drog.
Nem igazán értettem miért kell megismételni, aztán meghallottam a fuvolát.
Ez egyébként sokat javít az eredetin.
Nos, nagy bajban vagyok a Zajforrással. Nem tudok dönteni, de talán nem is kell. Egy koncertezésre termett banda, talán a következ? lemezük egységesebb, jobb lesz. Erre komoly esély van, hiszen csak a vak nem látja, a lehet?séget az együttesben. Az, Ami eltakar nem lett egy jó, kiforrott próbálkozás, annak ellenére, hogy érezhet? rajta a munka. Tömény ambivalencia az egész, de ahogy ?k is mondják:
„Néha ilyen is kell!”
 
http://www.myspace.com/zajforras
 
www.zajforras.extra.hu


A-fraid


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez