Veréb fesztivál, Csorna, 3. nap, 2009. augusztus 1.

Erre a célra a rendezvény harmadik napját választottam ki, mert ekkor szerepeltek olyan csapatok, melyek leginkább felkeltették az érdekl?désemet.

Maga a helyszín egyébként nagyon jó, ráadásul közvetlenül a termálfürd? szomszédságában található, úgyhogy a pihenni vágyó fesztiválozók akár a forró termálvízben is kiáztathatták az el?z? éjszaka fáradalmait. (Azért arra a látványra befizettem volna, amikor mondjuk a békésen ázó helyi nyugdíjasok közé harminc lilatarajos punk beront a medencébeJ.)

Odaérkezve azonnal körbe is jártam a kempinget, és igen nagy meglepetéssel állapítottam meg: a terület ahhoz képest, hogy már két napja rockerkedtek rajta, igen tiszta és korrekt állapotban található, ami minden bizonnyal a szervez?k alapos munkáját dicséri. Ráadásul a büfé is egészen korrektül m?ködött – tehát nem kellett a buli felét sorban állással tölteni - annak ellenére, hogy lényegében egyablakos kiszolgálási rendszer alkalmaztak.

Miután magamhoz vettem egy sört, és lekezeltem néhány ismer?ssel, egyb?l a színpad felé vettem az irányt, mert elvileg a Tirpunk kezdett volna, ám némi m?sorváltozás történt, és helyettük a The Last Minute zenélt. Végül azonban ?k is a színpad el?tt tartottak, hisz nagyon dallamos, fejrázásra ingerl? ska zenével leptek meg minket.

A következ? fellép? a Kötetlen pulóver nev? csapat volt, akiknek m?sorát, mivel nem ismertem ?ket, a büfé h?s fáinak tövéb?l kezdtem hallgatni, de amikor az els? el?adott számukból megismertem a zenekar alakulásának történetét („Csináljunk egy zenekart, csavargassunk piköpöt”), akkor úgy döntöttem, hogy közelebbr?l is tanulmányozom ?ket. Hát, ?szintén szólva az a véleményem, hogy kevés agyamentebb együttes rontja a magyar zenei élet leveg?jét, mint ?k, aki nem hiszi, az hallgassa meg t?lük például a szélvéd?re ken?dött veréb szomorú balladáját.

Utánuk egy újabb, borongósnak éppen nem nevezhet? zenével támadó csapat következett: a Graveyard at maximum, akik ismét vidám, bulizós ska zenét nyomtak. ?k azért is szimpatikusabbak voltak nekem, mint a The Last minute, mert magyar nyelv? dalokat adtak el?. Az ? koncertjükre mi már maximális kényelembe helyeztük magunkat, ugyanis a büfét?l el?bb egy padot, majd egy asztalt emeltünk el, és így lényegében páholyból nézhettük a további eseményeket. Többek között így lehettünk szemtanúi annak a hurrikánokat megszégyenít? porkeverésnek is, amit a zenekar egyik rajongója, Vöri bréktánc néven el?vezetett.

Innen figyeltük a Buttercupot is, akik természetesen hatalmas sikert arattak a néz?k körében, bár szerintem a közönség férfitagjai egyetlen kósza dallamot sem tudnának felidézni a csajok – mert a metálbandát négy lány alkotja - produkciójából. Sajnos az ilyen beszámolók írásához szükséges objektivitást én sem tudtam meg?rizni, mivel rögtön az els? pillanatban beleszerettem az csapat gyönyör? dobosába. De hát mi mást is tehettem volna, mikor megjelent az a fekete hajú, törékeny kislány, apró fekete retiküljét letette a dobszerkó mellé, aztán teljes er?vel püfölni kezdte a b?röket. Mindenesetre, Luca, ha olvasod ezeket a sorokat, és szívesen megismerkednél egy nagydarab, nem valami jókép?, de annál aranyosabb fickóval – ez lennék én – akkor elérhet?ségeimet elkérheted a szerkeszt?t?l!

?ket egy újabb metálcsapat, a Skru követte, akik igen érdekes, de nekem nagyon bejöv?s zenét produkáltak. Számaikban a klasszikus metált ötvözik a modern metalcore-ral, a tiszta éneket pedig az arcszaggató üvöltéssel, és ez véleményem szerint igen hatásos robbanóelegyet képez. Igaz, hogy a korábbi és a következ? zenekarok sorából kissé kiütött a dolog, de engemet meggy?ztek arról, hogy egy igen tehetséges bandáról van szó.

Ennyi metálkodás után persze megszomjazott az ember, ezért ismét a büfé felé vettük az irányt, és nagyrészt innen hallgattuk végig a skate-punk zenét játszó Ankou m?sorát. A már hosszú ideje küzd?, több lemezzel is rendelkez? zenekar igen jó koncertet nyomott, hallgatták is népek, de az igazi ?rület a következ? csapat m?sora alatt szabadult el: hosszas szerelés után a színpadra lépett ugyanis a pécsi illet?ség? Ska-Pécs, akik, nevükb?l is kikövetkeztethet? módon a spanyol kultzenekar, a Ska-P számait játssza. Ekkora már elég nagy tömeg gy?lt össze, és a Ska-P klasszikusokra igen komoly össztánc alakult ki. A zenekar tagjai, akik a frontember elmondása szerint el?ször jártak a környéken, nem gy?ztek hálálkodni a közönségnek, és széles vigyorral igazi örömkoncertet nyomtak.

Az est igazi fénypontja azonban csak ezután következett: színpadra lépett egy igazi legenda, a magyar punkzene egének állócsillaga a RÓZSASZÍN PITTBULL! (Bocsánat, de csak így, csupa nagybet?vel tudom írni a csapat nevét). Ráadásul, hogy az élmény teljes legyen, a banda élére az új lemez, a {R}evolúció felvétele el?tt visszatért az ugyancsak legendás énekes, Kassai Gabi. A zenekar természetesen el?adta legnagyobb slágereit, megismerkedhettünk többek között Igazságos Izom Tiborral, meg a Metálmackóval, és jócskán hallhattunk az új lemez dalai közül is. Ellátogattunk Alcsútdobozra, aggódtunk Ferenckirályért, aztán összefutottunk néhány láncossapkás fiúval is. A m?sor vége felé pedig a fesztivál látogatói valódi rocktörténeti pillanatnak lehettek szemtanúi, ugyanis a zord biztonságiak néhány embert fölengedtek a színpadra, hogy együtt adhassák el? a zenekarral a Béla bá cím? számot, és ennek a csapatnak én is tagja voltam. Ráadásul én kerültem középre, úgyhogy egyenesen Kassai mester mikrofonjába kiabálhattam bele, hogy „Béla bá, Béla bá trükkös Béla bá”. Jó, mondjuk az általam el?vezetett kurjongatással minimális esélyeim lettek volna a Placido Domingo által szervezett Operália versenyen, s?t még Kassainak sem nagyon kell aggódnia amiatt, hogy a Pittbullok kiadják a munkakönyvét, és térden állva könyörögnek az ajtóm el?tt, hogy vegyem át a frontemberi feladatkört, de akkor is, kevesen mondhatják el magukról, hogy egy igazi él? mítosszal énekeltek egy mikrofonba. Színpadról való távozásom után aztán hamarosan véget is ért a program. Azért persze még föl lettünk szólítva, hogy ne szívjunk füvet, de egy kérdésre továbbra sem sikerült választ találni, nevezetesen arra, hogy ki a f***om az a Bajnai Gordon?

Az utolsó csapat, akiknek a m?sorát még figyelemmel kísértem, a végre színpadra lép? Tirpunk volt. ?ket még tavaly kedveltem meg, mikor a Metal Hammer mellékleteként megjelent az albumuk, és a lemez egyb?l a kedvenceim közé került. (Amelyik csapat ilyen szövegekre képes, mint például: „A jobbra-balra hajolgatás/Sosem volt éppen élvezet/Bár szárnyalás és szarnyalás közt/A különbség csak egy ékezet”, hát azt a bandát csak szeretni lehet.) ?k is igen nagy lelkesedéssel játszottak az eléggé megcsappant számú közönségnek, és nem is okoztak csalódást. Bár valószín?leg, ha több ember marad fönn e kései órán, nagyobb lett volna a buli is, de azért zárásnak így sem volt rossz. Mármint számomra zárásnak, mert a program még korántsem ért véget, de a Tirpunk m?sora végeztével én a magam részér?l felfüggesztettem tevékenységemet, és hazamentem.