Boban Markovics Orkestra – Gy?r, 2009.08.30.

Murphy - 2009. szeptember 02. szerda, 07:00    
Szombaton Bonnie Tyler énekelt a tömegnek, majd Al Di Meola és Steve Lukather gitárvirtuózkodtak egy sort, vasárnap pedig Boban Markovics és rézfúvós zenekara búcsúztatta a Gy?ri Bornapokat, és egyben a nyarat is.
Reklám:
Kezdés el?tt fél órával érkeztünk a Dunakapu térre, ahol az emberek még leginkább a kis fabódék körül foglalatoskodtak. Mikor megtudtuk, hogy a válság közepén mennyibe is kerül egy pohár gyöngyöz? ned? – természetesen ajándék pohárral, és nyakba akasztható szövet-tartóval, merthogy az úgy dukál, hogy maradjon valami emléke err?l a nyárról -, bólintottunk, hogy Gy?r tényleg egy igazi idegenforgalmi csoda. Majd egyöntet? véleményezéssel lementünk a közeli Matrózba, ahol egy-két L’oreal fröccsöt mi is megengedtünk magunknak. Mert megérdemljük. Igaz, itt nem kaptunk egy olyan szépen feliratozott porfogót, bocsánat, egy életre szóló örök emléket, viszont a hangulat mindenért kárpótolt, haha!
 
Elvitelre (m?anyag pohárban) kértünk még fröccsöt – köztudomású, hogy itt kapni Gy?r városka (egyik) legjobb borszódáját; ezt amúgy a falon lév? hivatalos irat is közli a betéved? szomjas vándorral. Mire visszatértünk, már valósággal befoglalták a teret. Átlagéletkor tekintetében jócskán a harminchoz közel tippeltünk, ahogy végignéztünk (fiatal, öreg, kíváncsi turista pakkal a hátán, de komplett családok is akadtak, akárcsak afro-magyar kolóniák) de mégis mintha csak fesztivál lenne. Nem is kell messze menni, mondjuk Sopron; a fúvószenekar pár éve ott is VOLT.

Ezen az estén, vagyis augusztus utolsó el?tt napján Boban Markovics és kilenc h?séges zenésztársa uniformisszer? csíkos ingben lépett a színpadra, hogy megkezdje fület gyönyörködtet?, és lábat táncba viv? világzenei m?sorát. Együttese a következ?képpen nézett ki: Boban Markovics, a vezet?jük elöl állt, a dalok többségében trombitán játszott, néha énekelt, vagy szerbül kántált valami népies halandzsát, mögötte nagyjából félkörben pedig a többiek. Vagyis két dobos, és megannyi csodálatosan szóló rézfúvós.
 
Eleinte az emberek szokták a zenét, gondolom, nem igen találkoztak még velük – nem úgy, mint mi, megrögzött fanok, haha!  A többség talán egyetlen dalukról tudta beazonosítani ?ket, persze, hogy a Bubamara volt az, a Macska-jajjból! Kés?bb viszont már ?k is látványosan ropták, táncra perdültek, kórusban replikáltak az énekes kérésére. Dalokat ne kérdezzetek, mert nem tudok címet mondani, de jó néhány megszólalt az általam is kultivált Bistra Reka albumról. Még több viszont, ami még számomra is ismeretlenként hangzott el.
 
Hihetetlen, hogy egy olyan zene, amiben nincs konkrétan gitár, ennyire jól szóljon, és mindenekel?tt ennyire élvezhet? legyen! És ha hiszitek, ha nem, a visszatapsot beleszámítva kb. egy és háromnegyed órát töltöttek a színpadon, közben a fáradságnak semmi jelét sem mutatva. Ezt nevezem! Fergeteges össznépi tér-mulatságnak tökéletes, így a nyár végére. Ráadásul ingyen.

 
 
Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez