P. Mobil – lehengerl? produkció, csapnivaló közönség - 2009.08.23., Negyed

holth - 2009. szeptember 06. vasárnap, 07:00    
P. MobilBár nem a hetvenes években születtem, bátorkodom elejteni, nem gondoltam volna, hogy megyek még olyan P. Mobil koncertre, ahol ennyire kellemes meglepetés ér majd, és ahol az emberek a jobbra-balra ingadozáson kívül egyéb jelleg? mozgásra nem hajlandóak.
Reklám:
Érkeztünket úgy id?zítettük a negyedi futbal pályára, hogy még némi folyékony kenyér bevitelét lehet?vé tudjuk tenni – eme tevékenységünkre szánt id? megkétszerez?dött, ugyanis a meghirdetett nyolcas kezdés ellenére ezid?tájt még csak a kábelt fektették a hangosító brigád tagjai. Na már nem úgy.., szóval igyekeztek biztonságossá tenni a terepet. Azt hittem, valami különösen exkluzív koncertben lesz majd részünk, mivel ekkor még csak nagyjából tízen pózoltunk a  színpad el?tt, amit találékony megoldással: betonfallal választottak el a közönségt?l, a fal elé pakolt hangfalakat pedig egy térdigér? magasságba kihúzott kötéllel igyekeztek védeni – kérdés, hogy ki nem vágódott át ezen.
 
Szóval szerintem ez volt életem leghosszabb dobszerkó összepakolása, és koncertnek nekirugaszkodása. Mondjuk én meg tudom érteni, eleve milyen már az, hogy nincs sem el?zenekar se semmi, nincs az embernek még ideje sem alkalmazkodni a hanger?höz, dehát már ez legyen a legkisebb bajunk. Általában az évente egy P. Mobil koncert a mérlegünk, szóval ezzel a felállással még nem volt szerencsém találkozni, az új albumról fogalmam nincs, és valamiért az az érzés is körbejárt, hogy itt mi még nem a maximumot láttuk a társaságtól – pedig ígyis iszonyat jó benyomást keltettek. Kissé zavaró volt, hogy a közönség nem igazán volt vev? a bulira – betudható ez annak is, hogy javarészt „anya-apáék“ jöttek el, dehát akkoris, kéremszépen. Konkrétan jól megfigyelhet? volt, hogy a népek jobb oldali szektorában álló tizen-korosztály hullámzott össze-vissza (amit anya-apáéktól azért annyira amúgysem várnék el), na de azért hogy még a szimpla megtapsolásra sem vegyék a fáradtságot az emberek, az már annyira nem frankó.
 
Örökmozgó, Utolsó Rock ´n Roll, Menj tovább, Utolsó cigaretta, Acélváros, Zöld a bíbor és a fekete, Asszonyt akarok – gondolom az tiszta, hogy ezek nélkül nincs P. Mobil buli, nem is ezekben rejlett az etwas. Sokmindennel lehetne vitatkozni a zenekart illet?en, de ?szinténszólva...engem nem érdekel.  Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez már nem AZ a zenekar, meg azzal is, hogy Schuster Lóránt is nagyjából mint show elem van jelen – na de ez komolyan érdekel valakit, amikor mondjuk hallgatja Baranyi László el?adásában a klasszikus P. Mobil dolgokat? Vagy amikor ifj. Tornóczky Ferenc olyan ízeseket, érzésekkel átitatott szólókat ereszt el, hogy az ember szinte kézzelfoghatóvá tud formálni egy-egy hangot? Hát nem kéne... Egyébként pedig muszáj konstatálnom, hogy a Mobil „ificsapatát“ különösen jól válogatták össze, rendkívül tehetséges és egyedi arccal bíró fiatalokat gy?jtöttek maguk köré Schusterék – egy blokk keretén belül ténylegesen megvillanthatták magukat a srácok, amikoris Szakadáti Mátyás (aki egyébként végig pontosan, kiegyensúlyozottan ám rendkívül dinamikusan ütött) kimászott a dobok mögül, és kieresztette hangját, amin igencsak elképedtünk, elég ritkán taálkozom hasonló orgánummal, de azt kell mondjam, felettébb karakteres hangja nagyon jól megtámasztotta Baranyi karcos, mélyebb fekvés? tónusait.
 
Az új, Mobileum cím? albumról is hallhattunk olyan szerzeményeket, mint a Fegyvert veszek, Ötven éves férfi (amik kétségkívül igazi Mobil nóták) és a Két legnehezebb szó, amit bár szokatlan volt hallani/látni, de eszméletlen hatást tud gyakorolni él?ben (ha már  a közönség ennyire langyi volt, legalább attól megkíméltek bennünket, hogy nem ordibáltak bele egy ilyen tételbe, még én fogom megköszönni). Ez az igazán bluesos tétel él?ben, némi visszhanggal megf?szerezve igazán méltó tud lenni Tunyogi Péter emlékéhez. A „nagy öregekr?l“ pedig mit is lehetne mondani? Rutin, rutin, rutin? Mondjuk nem bántam volna, ha Póka b?g?jét kicsit jobban belövik, de azért rendben volt így is a dolog, azt hiszem ?k (Póka és Sárvári) ha akarnának sem hibáznának. Hát Schuster pedig, mit is mondhatnék, ...azért párszor fel kellett röhögnöm emberesen, mennyi marhaságot képes összehordani ez a fószer, mondjuk az énekbe már sokat nem adott bele, csak rázogatta azt a kis csörg?s izéjét meg hozta a maggi csirkés felvonulásokat. Na igen.
 
És persze ne felejtsük el, a svájcisapka, a lányok színpadra rángatása,  na és a Kétforintos dal (ami valamilyen spontán oknál fogva átfolyott a „Száz forintnak ötven a fele“ cím? nótába – egy egész versszakot letoltunk, úóááóáá) szerintem simán hungarikumok már, az új lemezzel és az ilyen mód összerakott él? produkcióval pedig igazán elismerhetnénk, hogy a P. Mobilnak igenis van keresnivalója a szakmában még 2009-ben is.
 
holth


    Megosztás:
Címkék: Negyed, P.Mobil
Szólj hozzá a cikkhez