Slipknot - Vol.3.: Subliminal Verses

Murphy - 2007. április 13. péntek, 05:00    

Három évnek kellett eltelnie, hogy az extrém-metál koronázatlan királya, a kilenc tagból álló Slipknot új anyaggal jelentkezzen. Közben megismerhettünk Corey Taylor, az énekes másik bandáját, a Stone Sour-t és Joey Jordison dobos kiváló gitárteljesítményét a Murderdolls nev? punk-rock formációban.
Reklám:
Az kilencf?s horda a 2001-ben kiadott, Iowa névre keresztelt albumuk után egy id?re megpihent, bár sokak szerint inkább leállás volt, mint pauza. Harmadik korongjuk, a Vol.3.: Subliminal Verses tizennégy száma ugyan rendületlenül folytatja az együttest?l már megszokott/elvárt extrém dolgokat, de ezek skáláját most még jobban kiszélesítették.
 
Az els? dolog, ami az új anyag kapcsán kapásból felt?nt, az a dallamossága. Az els? két album f?leg az ész nélküli zúzásról szólt, itt-ott néhol felbukkanó dallammal körítve, itt viszont er?teljes dallamközpontúság figyelhet? meg. A másik fontos észrevétel pedig Corey gyakran megjelen?, lágyabb/dallamosabb éneke, mely a new-rockban nyomuló másik bandája, a Stone Sour-ban nyújtott teljesítményére emlékeztet.
 
A szokásos vonalkódszer? számjegyekkel ellátott introk helyett most a lassú és betegesen vontatott Prelude 3.0-val indul az album. A szám hallgatása közben már éppen kilépnénk a monoton hétköznapokból, mikor éles tételmondata („Now it’s over!” - Mindennek vége) visszazökkent a kegyetlen valóságba. A The Blister Exist meglehet?sen dobcentrikusra sikerült; egy egész sor perkás kiállásban dolgoztatják meg az ember idegeit. A Three Nil-ben nincs semmi különös, a Csúszócsomótól megszokott ?rült hangulatban készült. A Duality névre keresztelt remekm?vet már ismertem régebbr?l, klipje által, de még így is iszonyatos meglepetéseket okozott, f?leg a végén lév? durvulás. Opium Of The People is egy elég remek nóta, viszont kicsit System Of A Down hatások érezhet?k benne. Mint minden Slipknot korongon, ezen is találtam egy olyan számot, ami kifejezetten nem tetszik. Míg a régieken a Tattered And Torn és a Skin Ticket tételek voltak azok, a most a Circle-re esett a választás. A Welcome, és a hardcore-os beütés? Before I Forget is a szokásos Slipknot-masszát adja: három dobos brutális szinkronmunkája, James és Mick kegyetlen riffjei, vaskos basszer, Corey Taylor ?rjöngése, itt-ott elváltozó hangszíne, és persze a lemezjátszókból jöv? kifelejthetetlen indusztriális hatások, scratch-ek, effektek, samplerek, zörejek.
 
A Vermiliont el?ször szintén klipes változatban volt szerencsém megtekinteni, de akkor valami megmagyarázhatatlan okból leírtam. Pedig a fülbemászóan beteges és kényszeredett dallamát egy könnyen nem lehet elfelejteni, az biztos. A Pulse Of The Maggots elején lév? légvédelmi szirénák és a katonai bakancsok hangja biztosan ismer?s lehet pár Dimmu Borgir-fannak az új, halálkultuszos Armageddon egyik nótájának kapcsán. Vermilion Pt. 2. ugyanolyan betegesen zaklatottra sikerült dal lett, mint az els? része, de most még a lapáttal rátettek az akusztikus jellege miatt. A The Nameless-ben egy kegyetlen, zúzos verse lágy, dallamos refrénnel való találkozásának lehetünk fültanúi, mely a dal végére egészen szépen összeáll. The Virus Of Life indusztriális hatásokban gazdag egyveleg, a lemezt záró Danger – Keep Away zongorakísérete és itt-ott felbukkanó kísérteties sikoltásai pedig szintén a betegesség határát súrolják.
 
Összegezve tehát a Slipknot-fanok elemükben érezhetik magukat, mivel maszkosaik megint egy eléggé extrém, bár jóval dallamosabb cuccot dobtak össze, ráadásul 2004 májusában a Sportszigeten is tiszteletüket tették egy ingyenes koncert erejéig…
 
Murphy
 
Forrás: www.gyoriszalon.hu


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez