Határtalan fesztivál és játékok – avagy: hogyan NE szervezzünk bulit!

Vegyük el?szöris az infomációellátást: azon kívül, hogy kizárólag öreganyámék és a nagyzásimániás egyetemisták által látogatott portálokon hirdették meg a bulit még egy normális hirdet? plakát sem született, csak valami ömlesztett izé, ja és persze a változás jogát fentartották! 18:00-ig ingyenes volt a belépés, ami további kérdéseket vetett fel (ha nincs karszalagod, és kés?bb megkérdezik, ugyan miért nincs, vajon elhiszik e, hogy nem a kerítésen keresztül ugrottál be hat után?), szóval az egyik szervez?t lestoppolva szembesülnünk kellett azzal, hogy fogalma sincs, hogy m?ködik a dolog. Ígyhát egy másik szervez?t kellett hajkurásznunk, hogy ugyanmár csak adjon nekünk karszalagot, erre láss csodát, majdhogynem még meg is tiltotta, hogy a karszalag megszerzése után hazamenjünk. Na mondom, ez igen, még az id?mmel is rendelkezni akarnak, a szemmel verés fogalmát mindenki ismeri.
 
És akkor a továbbiakban tekintsünk el attól, hogy a nyugdíjastalálkozó és a teadélután stílusjegyei fele-fele arányban oszlottak meg....a kb. ötven f?s tömegben. Nem volt túl üdít? látvány tíz éves kislányokat rúdon pörögve látni (mármint ?k pörögtek, nem én). Aztán: dobálózzunk néhány zenekar névvel is, ha már megköveteli a „koncertbeszámoló“ megnevezés. Pénteken szinte az egész éjszaka a Syncron zenekar húzta a talpalávalót, Bikinik, Beatricék, Takáts Tamások -tól kezdve az ?sdiszkó slágereken át minden anyámkínja volt, a népek meg ?rjöngtek, csak épp az volt a gáz, hogy azt, ami a  szintib?l (meg úgy egyébként is) szólt, még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetném lagzis muszikánál egyébnek.
 
Mindez még nem is lett volna akkora etwas, ha másnap az ABSZ nev? zenekar, nem ugyanezeket a nótákat játszotta volna el – még borzasztóbb tálalásban. Az énekes fószer úgy próbálta kisajtolni magából a Ricéket, mintha Bruce Dickinsonra játszott volna, a dobos meg folyamatosan kiesett az ütemb?l, és egyáltalán, mindenki össze-vissza kalapált, ütötte-vágta a hangszerét. Biztos valami old boys hobbi zenekar volt. Hogy a program még ciffrább legyen, a legutolsó ZSEB zenekar megintcsak ugyanazokat a tételeket tolta el, amiket a fent említett két zenekar. Érdekes mód, a népek mindehárom bandára ugyanakkora lelkesedéssel csápoltak, nem tudom, hogy nem unták meg, nekem már a könyökömön jött ki, hogy „részegen ki visz majd haza?“ – többek között azért is, mert tudtam, hogy senki!:D
 
Történt valami olyasmi is, amiben rövid kis életem során eddig még nem volt részem: a Raf II rázendített heavy metalos dolgaira, ami már eleve kicsit kakukktojás volt jellegét tekintve, és bár nem annyira friss a zenekar, még mindig csiszolatlanságot és kiforratlan hangzást látok, úgy t?nik kifele mintha afféle hobbizenekarról lenne szó, ezzel nem is lenne gond – de úgy a produkció közepénél valami nyurga fószer felandalog a „színpadra“ és közli a zenekarral, hogy fejezzék be, menjenek le, mert bealszik a közönség – vagy valami ilyesmi, nem  akarom eltorzítani a valóságot, viszont a lényeg: leküldték a zenekart a színpadról. Nem tudom mi sarkall egy szervez?gárdát arra, hogy csak egy csettintéssel a sz*rba tiporja más emberek munkásságát, és hogy egyáltalán (már elnézést) ilyen taknyosorrúak hogy jönnek ahhoz, hogy az akár apjuk korosztályának is megfelel? embereket megalázzák, és azt sem tudom mi alapján történt a zenekarok összeválogatása, de jobban tették volna, ha h?sködés helyett inkább jó el?re megismerkednek az általuk meghívott zenekarok munkásságával!
 
Az itt említett m?sorszámok ismertetése a sorrendiség igénye nélkül történt, igyekeztem a végére hagyni a két pozitív, kellemes színfoltot. Az egyik a budapesti After Rain nev?, az ex-Akelás Szijártó Zsolt által vezetett rock bagázs, akiknek bár sokat kellett tökölniük a megfelel? megszólalás érdekében, de megérte. Igazából az egész koncert alatt csak kapkodtam a  fejemet, hogy basszus, végre egy olyan zenekar, ahol mindenki ért a hangszeréhez, ahol kiegészítik egymást a hangok és ahol jól építkeznek az emberek. Feldolgozásokat és saját szerzeményeket a nemrég megjelent új albumról egyaránt hallhattunk, Horváth Anett valami elsöpr? er?vel énekelte ki dolgait minimális elcsúszással, a legmagasabb tartományokból a legmélyebbekbe szánkázva, egyéni hangszínével, kiállásával egyértelm?en meggy?zött. Vincze Róbert (basszus) és Talabér Gábor (dob) stabil, teljesen megbízható alapot szolgáltatnak. Szijártót meg már meg se említsük, nem vagyok gitáros, de szerintem a technikák jó nagy százalékát felvonultatta, jó volt látni a thrashes kaszaboláson kívül egyebet is, eszméletlen mennyiség? szóló, jól kitalált és összerakott riff, díszítés, de a karcosság valahol mégis megmaradt.
 
A másik szóra érdemes fellép? az ír kocsmazenét játszó Firkin volt, akiknél konkrétan befostunk, vajon hogy fognak egyáltalán elférni a zenélésre kijelölt helyen (hát igen, nem volt színpad, viszont enek annyi el?nye volt, hogy az énekes, Barna simán befutkározhatott az emberek közé), másrészt hogy „húúú, ennek szerintem nem így kéne szólnia!“. Szóval hosszas küszködések árán (a mikrofonok folyamtason sípoltak, meg amúgy sem szólt valami extrán a motyó) valahogy sikerült megszülni a hangzást és belecsapni a lecsóba, mit ne mondjak, kapkodtunk az állunk után – ez is az „ilyet még nem láttam“ kategóriát súrolta. Eszméletlen, emeberek mennyire inteligensen is lehetnek vulgárisak. Egyszer láttam egy Twist Oliver el?adást – az egyik fószer tisztára úgy tolta benne, mint Göttinger Pál a Firkinben, jól h?börög a fazon:D Sárhidai Zsuzsi húzta heged?n, Péter János pedig fuvolán (hogy lehet valakinek ilyen kondija?!), azt hiszem számomra ?k voltak a legkarakteresebb elemek, zenei értelemben vélem most ezt – ha elmaradt bármelyik is a két hangszer közül, annak hatalmas ?rszer? hiánya volt, de tényleg. Talán a  tradicionális hangszerek kicsit a háttérbeszorulnak az ennyire sokrét? zenében (bár el nem hanyagolandóak, hisz egyértelm?, hogy nélkülük ez, ilyen fomrában nem valósulhatna meg), és tény hogy az énekesek hangja sem makulátlan, de nem hiszem hogy ez bárkit is zavar, miközben Barna fekv?támaszozik két versszak között. Drunken Sailor, Whiskey in the Jar, Firkinful of Beer, ezeket meg is jegyeztem, akinek több kell, vegye meg a nemrégiben megjelent nagylemezt! Sok sikert a zenekarnak!
 
Mondjuk régen vártam már ennyire, hogy vége legyen valaminek, de legalább most már azt is tudom, hogy jöv?re hová nem megyek!
 

holth