Szeptember Feszt - Mobilmánia, Piramis Plusz

Helyszín szempontjából a Népliget nem t?nt rossz választásnak, mivel az eddigi Bókay kertes terep, egy bizonyos néz?szám - amely nem túl magas  - felett már tömegnyomor érzésem támadt. Szombaton (szept. 5-én) este nyolc órai kezdéssel volt meghirdetve a Mobilmánia nev? zenekar, amely a P.Mobil legendás kivált tagjaiból illetve új zenészekb?l állt össze: Tunyogi Péter (nyugodjon békében), Vikidál Gyula, Rudán Joe, Kékesi László, Zeffer András, Horváth Attila, Kozma Tamás. Legendás zenészekb?l áll tehát a banda, melynek saját új lemeze is született Ez a mánia címmel.

A koncert egy jó fél órát késett, ami a beállásnak volt köszönhet?. Egy ilyen hírnev? bandát sikerült egy gyufásdoboznyi színpadra bezsúfolni, aminek a hangzás látta kárát, mindenki szomorúságára. Annyira nem sikerült az elején még bel?ni a sound-ot, hogy a legels? nóta élvezhetetlen volt. Nem tudom ez kinek a hibája, de ez olyan magyar betegség, mint a foci. Pedig a megszokott P.Mobil slágerek mellett, mint: A F?nix éjszakája, Acélváros, Forma-1, Utolsó cigaretta, Honfoglalás (!) Rocktóber, Ha újra kezdeném – ott figyeltek az új számok, melyek sem nívóban sem üt?sségükben nem maradtak alul a klasszikusoktól: Még ne búcsúzz el, T?z ég a folyón, Mint a jó napokban, Láttam a démont. Zenészeink amúgy a megszokott formájukat hozták, hiába öreg rockerek, a rock zene konzervál és beleadtak mindent. Vikidál Gyulát kicsit hiányoltam, mert ? nem volt ott a bulin azonban egy régi ismer?s igen, méghozzá Kalapács József . Sokan erre hangosan összesúgtak: „A Rudán Joe, meg a Kalapács egy színpadon?”. Csodák pedig vannak.

Összefoglalva nagyon jó kis ?srockot nyomtak Magyarország ?srockerei és abszolút megérte ott lenni. Egy élmény volt.

A vasárnapi (szept.6) kirándulás kicsit korábban kezd?dött és lágyabban is indult. Egy lány bandával méghozzá, a  The Rag Dolls-al, akik könnyen befogadható, de jól összerakott „tinirockot” nyomattak, kis heged?vel megspékelve. Kellemes volt. Majd ott hagytuk színpadunkat és csak az Isolated nev? formációra tértünk vissza. Müller Péter hozta létre ezt a bandát a Joy Division és Ian Curtis emlékére, aki a fiatalon meghalt zenészek sorát hivatott b?víteni huszonhárom évesen ( öngyilkos lett, nyugodjon békében), és aki még életében legenda volt post-punk körökben. Müller Péter pedig olyan zenészeket választott társul magának, mint: Szakcsi Lakatos Béla, Kirschner Péter, Magyar Péter, Ujj Zoltán, Szabó Attila és Bánfi Tibor. ?rült acid zenét hoztak össze. Már mondjuk maga a Joy Division sem egy egyszer? eset, és akkor arra jön rá mondjuk Szakcsi Lakatos Béla impró zongora futamai. Tíz perces pszihedelikus számokban utaznak amúgy, amelyek olyan elszállósak, hogy a The Doors megirigyelhetné. Az Isolated kellemes csalódás volt és a legjobb amit mostanában hallottam.

Leszállt az este és ez azt jelentette, hogy jön az ?sz, mert csak nyolc óra volt, meg azt, hogy nemsokára kezd?dött a Piramis. ?k sem késtek sokat, s?t inkább mi késtük le az els? pár hangot, de fél kilenc körül elkezd?dött a buli.

Ez a Piramis nem pont ugyanaz, mint régen (1975-t?l) , a felállás annyiban változott, hogy Som Lajos a  basszusgitáros egészségi állapota miatt nem játszik a bandában, Révész Sándor pedig szintén nem vállalta a szereplést, inkább egyedül próbál 'szerencsét'. A két ?stag helyére Vörös Gábor érkezett, mint basszusgitáros, Nyemcsók János pedig Révész Sándor helyét hivatott átvenni a mikrofon mögött. A többiek: Závodi János, Köves Miklós és Gallai Péter változatlanul ?rzik helyüket az együttesben.

Annyira, hogy régi fényében tündökölt a banda. Volt szerencsém ?ket látni a Papp László Sportarénában is, ez a koncert vetekedett azzal, hangulatban is. Rengetegen voltak nem is nagyon fértünk közel a 't?zhöz', így csak messzebbr?l néztük a m?sort. Nyemcsók János remek választásnak bizonyult, mert jó showman és egy az egyben olyan a hangja, mint példaképének Révész Sándornak. Minden nagyobb Piramis slágert hallottunk az este: Gyere közelebb, Szállj fel magasra, A szerelem ördöge, Ha volna két életem, Szabadnak születtem, Kívánj igazi ünnepet, Kóbor angyal és az örök sláger a Becsület. Nem pont az én korosztályom zenéje ez, de úgy gondolom mondanivalójuk örök, hangzásuk pedig elég üt?s, hogy bárki, aki arra vet?dik élvezhesse a bulit, stílustól függetlenül.

Reméljük, hogy jöv?re is lesz Szeptember Feszt és meg?rzik az idei színvonalat a jöv?ben is, mert mi ott leszünk és csápolunk.