Staropramen Motofest - 2009.09.03-05., Kamocsa, Szlovákia

...ami abban azért, hogy jól érezzük magunkat, annyira nem gátolt, ám újabb kérdéseket vetett fel. Például, hogy hogy kerül a Piknik Park egy motorostalálkozóra, és ami még annál inkább: a diszkó sátor. Na de vegyük szépen sorjában: a csütörtök afféle bemelegít? nap szerepkörét szokta magán hordozni: tálcán kínált ingyen sörök és a tömegben történ? Jack Daniels körbeadása (érdekes, de soha senki nem szalad el az üveggel!) még mindig megmaradt tradíciónak (még jó hogy!), szintúgy a lányok pólócseréje (csodacsajszi fellibben a színpadra, lekapja a pólóját és az ikersapkát, pucsít egyet majd kap egy Intruders MC pólót), ellenben egy kis újítással: mivel egy férfi pólócserével annyira nagy tömegeket nem lehetne megmozgatni, így a manusoknak maradt a „teljesen meztelenül végigmotorozni egy adott útszakaszon“ feladatkör. És bevállalták!
 
A Motofest további nagy el?nye, hogy az biztos, hogy a fény- és hangtechnikában nem kell csalódni – itt egyszer?en minden úgy szólal meg, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, ami valljuk be, nagyban hozzá tesz az egész duhajkodás élvezhet?ségéhez (azaz: sz*rabb zenekarokat is tudsz élvezni:). Tehát csütörtökön a Connektor nev? felvidéki formáció kezdett be, itt még maradtunk a saját számokkal vegyített feldolgozás adaléknál, elég érdekes...hogy is mondjam, még jó, hogy a XXI. században már minden zenekar annyira egyedi, hogy bekategorizálhatatlan, így Connektoréknál is jócskán megfért egymás mellett az Ossian, a Blues Company, az Ektomorf meg ilyenek. Amiket egyébként egész helyesen eljátszottak,, csak valahogy az énekes fószer hangfekvése böki a fülemet.
 
Ezt követte (számunkra) az est kicsúcsosodása a Kabát r.b. személyében – jó tudni, hogy: a Kabát egy cseh rockzenekar, amit szívesen ajánlanék bárkinek, csakhát nagy el?nyük és szexepiljük rejlik dalszövegeikben, amik értésének hiányában az élvezhet?ség koeficiense meglehet?sen csökkenhet. Az énekes fickó még frizurájában és mozgáskultúrájában is hozta Pepa Vojtech formáját, nem mellékesen pedig egész ügyesen reprodukálta az énektémákat is, ellentétben mondjuk a gityósokkal, akik bár hangszereiknek urai voltak, hangszálaiknak kevésbé. Egész szép sláger csokor gy?lt össze, olyan alapm?vekb?l, mint a Žíze?, Moderní d?v?e, Dávám ti jeden den, Lá?a, Colorado, ....elviseltem volna ha egész éjszaka, vagy legalábbis terjedelmesebb ideig ?k húzták volna a talpalávalót.
 
A csütörtököt a Metallica revival zárta, akik bár gond nélkül eljátszották repertoárjukat, kicsit melléfogtak a tracklisttel, mert bár jó tételeket válogattak össze, nem biztos, hogy pont azokat, amiket az ember hallani szeretett volna...s?t. Egyébként ha meglep?nek találjátok, hogy a program teli van tribute bandákkal, ne tegyétek, mert ez is egy a Motofest jellegzetességei közül, ami általában (!) jól szokott elsülni.
 
A pénteki es?zés valószín?leg sokakat eltántorított a megmozdulástól, mi meg örömteli, jóllakott óvodás vigyorral a fejünkön tapicskoltunk a sárban. A zúzást a Walls of Jericho kezdte, mivel a Helloweent közelr?l-távolról sem igazán szeretem, nem s?r?n hegyeztem a fülem, a szemem annál inkább, mivel az énekes srác egy óriás tökkel (értitek) a fején rohangált – a zenekari teljesítmény egyébként zsír volt. Ez a nap még csak véletlenül sem a miénk volt, már ami a fellép?k sorozatát illeti, de búsuljon a ló, így legalább elég lehet?ségünk maradt egyéb tevékenységekre is. Kajla Minyonky, a vági kutya az est folyamán többszörösen visszatér? performanszokkal örvendeztette meg a fesztiválozókat, és estére már a Blues sátor is beüzemelt (meg a diszkó is, jessz!!), úgyhogy jól is jött a választék a Konflikt zenekar koncertje mellé, szóval helyettük bele-belehallgattunk a René Lacko and Down Town–ba, akik ilyen jó kis öregesen pattogós kenguruvadász muzsikát toltak, néhány legény volt csak a vidéken, akik aktivizálták is magukat, egyébként a blues sátort leginkább a mértéktelen szeszfogyasztás jellemezte, amolyan pultostaktika mód.
 
A szórólapokon Mötley Crüe tributeként meghirdetett zenekar a Helldoradot takarta, aminek egészen megörültem, különösen mert a Mötley tételek mellett azért egy zsák Guns´n számot is eljátszottak, amikbe belekötni nem lehetett, s?t, még a mozgáskultúra is pozitív értékelést nyert! Mondjuk kár, hogy épp ekkor csúcsosodott ki leginkább a sz*r id?, mert ilyen klasszikusokra, mint a Kiss azért biztos akadtak volna vev?k. A fiúk valószín?leg elég komolyan tudnak zenélni, ha egy szál gitárral minden feldolgozást marha jól tudtak hozni.
 
Az estet a Rockin Rockcats zárta, akik (ill. a rockabilly mint elem) szintén szerves részei az IMC-sek rendezvényeinek, mindig sikerül megmozgatniuk az embereket, kend?zetlen vulgaritásukon a kockásingek már csak dobnak egyet, és mialatt ?k tízszer fejreállnak a színpadon, azalatt én három nóta után simán elunom az egészet, lényegében minden egy alapritmuson döngöl, ami annyira nem szokott lekötni, különösen abban a tudatban, hogy még zenekar és zenekar között sem látok kimagasló eltéréseket, de ha már választanom kéne (és nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mondani), akkor már a szombati, szintén záró Devil Street 13-ra vokoslnék, ?k még be is ismerték, hogy: „hé, ezt ne játszuk, ez már volt tegnap is!“:D Ezenfelül fogalmam nincs, milyen súllyal rendelkezik egy nagyb?g?, de itt konkrétan amint lehet?ség adódott rá, b?g?sfickó a nyakába kapta a motyóját és úgy járt-kelt. Nem értem, hogy nem borult meg. Ezesetben meg az el-elcsúszó énekhangok, témák zavarták meg lelkinyugalmam, lehet hogy nem kéne rockabilly murikra járnom?
 
És akkor még két végletet említenék meg: az egyik, a már tavaly is jól bevált ÁcéDécé, a másik a nálam annyira nem bevált Piknik Park. Az el?bbit ha bárki is látta, nemis kéne kommentálnom, de azért mégis: tökéletes reprodukció! Semmi megremeg? hang, zéró mellényúlás vagy ütés, aktív kommunikáció a közönséggel (angolul, és basszus, vev?k voltak rá az emberek!), az hogy makulátlanul volt kihangosítva az egész motyó, még inkább hozzátett az elégedettségérzésünkhöz, Bóta Zsolt nagyon tökösen tolta el a jobbnál jobb szólókat, Gubás Tibor hangja pedig meghökkent? dolgokra képes, ugyanúgy, ahogy csíp?mozgása is!:D Az  összes slágernótát eldurrogtatták, és még ráadásra is került sor, azt hiszem valahogy így kell kinéznie egy emlékzenekarnak.
 
Nos, a Piknik Park....amellett, hogy eleve meglep?dtem, mit keres egy motoros találkozón ez a zene, azon méginkább leesett az állam, mennyire pozitív fogadtatásban részesültek a közönség fel?l. Mondjuk az egy dolog, hogy én nem kedvelem az LP-t, viszont ahhoz kétség nem fér, hogy min?ségileg valóban teljesen jól aprították a fiúk a dolgot. A szkrecsit-szkrecsit, ha nem tévedek, szalagról ment, pedig komolyan mondom, arra lettem volna a legkiváncsibb, hogy azt hogyan hozzák majd össze. Ami a tiszta éneket illeti, nos, az bizony hagyott kívánni valót maga után, mert bár nem kifejezetten a hamisságra gondolok, azért gyakran ilyen elnyávogás jelleg?vé vált a dolog, ami annyira azért nem bejöv?s, azonban Oláh Szabi teljesítménye odab*szott rendesen, gitárral a nyakában is szökdécselt össze-vissza, nem voltak gagyik ezek a „reppel?s“ (nem értek hozzá, szal bocs, ha nem ezt a szakkifejezést kellett volna alkalmaznom) részek, és úgy egyáltalán, húzta az egész zenekart.
 
Jöhetett a tradicionális tüzijáték, a kihagyhatatlan BUÉK poénokkal, kifelejtettem, hogy valami pornyákos arcok is megriszálták magukat a színpadon, idén viszont lemaradt a vizes póló verseny, mondjuk nemcsodálom, ilyen mínusz huszas id?ben, dehát nekem mondjuk ez sem hiányzott a boldogságomhoz. Egyébként pedig remélem, hogy jöv?re kevésbé lesz ennyire divatos szaga az egésznek, mert kár lenne ezért az eseményért!
 
holth